Cikksorozatunk első részében a várandósság körüli szuggesztiókat jártuk körbe, míg e második részben a szülés körüli szóhasználatból emelünk ki egy-egy elemet és vizsgáljuk meg alaposabban. Talán teljesen automatikusan használjuk ezeket a kifejezéseket – ám érdemes rájuk nézni, megvizsgálni és megkérdezni: mit üzennek a születésről egyéni és társadalmi szinten kialakult képről?

Vezetés vagy kísérés – ki irányít a szülésnél?

A szülés körüli egészségügyi és mindennapi nyelvezetben egyaránt elterjedt a szülésvezetés kifejezés: gyakran hallani, hogy „az orvos/szülésznő levezette a szülést”. Érdemes elgondolkodnunk ezen a szókapcsolaton: mit mond el a felelősségről, kontroll helyéről és az esetleges alá- és fölérendeltségről? Kit helyez a középpontba ez a szóhasználat?

Hisz aki vezet, hatalommal bír,

például a szülő nő testhelyzete felett. A szóhasználat mögött húzódó felfogás különböző helyeken ölt testet a szülészeti gyakorlatban: sok helyen tilos a vajúdó asszonynak enni, vagy épp a kitolás során egyedül fekvő testhelyzetben helyezkedhet el, ezáltal szűkítve a medence nyílását és mellőzve a gravitáció segítségét a baba megszülésénél. Bizonyos kórházakban a bevett gyakorlat megtilthatja, hogy a szülő nő egy személynél többet vihessen be a vajúdóba, így például választásra kényszerítheti az édesapa és a dúla között.

Maga a vezetés szó feltételezi, hogy a folyamatnak egy emberi irányítóra van szüksége, aki megszabja a dolgok menetét, és döntéseket hoz, akár a szülő nő helyett. Fontos kiemelnünk, hogy bizonyos esetekben életeket menthet a folyamatba az anya beleegyezésével végzett beavatkozás. Ám ahogy Michel Odent, a természetes szülés egyik úttörője fogalmazott: „Egy szülő nőnek nem lehet aktívan segíteni a gyermeke szülésénél.

A cél minden fölösleges zavaró tényezőt kiiktatni.”

A szüléskísérés kifejezés a vezetéssel szemben partneri viszonyt feltételez a szülő asszony és segítői között: a kontroll és a felelősség egyaránt az anyánál van, míg a kísérők tudásukkal segítik a természetesen kibontakozó folyamatot.

Minek nevezzelek?

Kultúránkban a szüléshez leginkább kötődő fogalom a fájdalom: mire egy kisgyerek felnőtté válik megszámlálhatatlanul sokszor hallja vagy épp látja a filmekben, hogy a szülés fájdalmas. Az anya méhének ütemes munkáját, ami a gyermeket a világra hozza, legtöbbször fájásnak nevezik. Ha a méh munkája csökken, fájásgyengeséget állapíthatnak meg a szülő nőnél. Gondoljunk bele mennyi jelentést, üzenetet hordoz magában a fájásgyengeség kifejezés: első fele szűkíti a megélhető testi érzetek körét, egyedül a fájdalmat emelve ki, míg a második fele címkeként a

szülő nő saját testébe vetett hitét, bizalmát áshatja alá.

Más néven kontrakcióknak, azaz összehúzódásnak is szokták nevezni a méh munkáját. Bár ez a kifejezés semleges, a kinyílással, a méhszáj megnyílásával pont ellentétes jelentést hordoz: a bezárulást implikálja.

Gépközpontúság, avagy mit mutat a kijelző?

Cikksorozatunk előző részében említettük, hogy a várandósság alatti sűrű ultrahangos ellenőrzés azt az üzenetet hordozhatja magában, hogy a

műszerek által szolgáltatott adatok előbbre valók, mint a várandós érzete,

élménye, sejtései. Emellett a gépközpontú felfogás hozzájárulhat a várandós kompetencia-érzetének csökkenéséhez. Ha a várandósság során ennyi vizsgálatra, laboratóriumi elemzésre, műszeres apparátusra van szükség, felmerülhet az anyában a kérdés: hogyan tudom a gyerekemet saját erőmből, technikai apparátus nélkül megszülni? A szülészetek gépi felszereltsége azt üzeni, hogy a szülés veszélyes, és műszerek, illetve azokat kezelő szakemberek nélkül nem történhet meg.

Sajnos sok anya negatív vagy épp traumatikus élményként éli meg gyermeke világra hozatalát. Negatív szülésélmény esetén a jóakaratú, ám kevéssé érzékeny környezet gyakran ezzel biztatja az anyát:

„A lényeg, hogy egészséges.”

Ez a megjegyzés a gépközpontú gondolkodásmód másik oldalát mutatja be: a női test a termelő, míg az újszülött a terméke a folyamatnak, kihagyva a szülés élményének sokrétűségét és fontosságát. Hisz a szülés nem egy termelési folyamat, hanem egy a megszülető élet és az anya közös útja. Ez az út lehet egyenes és rövid, ám kacskaringós és akadályokkal teli is: érdemes foglalkozni ennek az útnak az élményével, adott esetben segítséget kérve feldolgozni.

Szülés: tánc, szörfözés, teremtés

Másféle szavakban és képekben is gondolkozhatunk, érezhetünk a szüléssel kapcsolatban. Varga és Suhai könyvükben erre vonatkozó példákat gyűjtöttek össze: ezek a megfogalmazások képszerűek, költőiek és

alapvetően a szülés élmény-aspektusát hangsúlyozzák.

Ezekből a metaforikus képekből párat mutatunk be:

A szülés mint...

  • ... szörfözés az óceánon – egy, az emberinél lényegesen nagyobb erő megtapasztalása kapcsán a kontrollálhatatlanság és a bizalomteli ráhagyatkozás egyensúlyának élménye.

  • ... a szeretkezéshez hasonló kreatív, teremtő aktus.

  • ... megerőltető, de az önkifejezés és a megelégedettség érzését hordozó fizikai aktivitás.

  • ... mint tánc, test és lélek harmonikus összefonódása az események öntörvényű ritmusában.

Ezek a – gyakran sokféle érzékszervünket megmozgató képek – kifejezik a folyamatba vetett bizalmat és a természetre való ráhagyatkozást. Érdemes megfigyelni, milyen érzéseket váltanak ki belőlünk: hozzáadnak-e valamit a szülés-születés folyamatáról bennünk kialakult képről, színesítik-e azt?

Szavaink tudatos megválogatása életünk különböző területein és magánál az életkezdetnél is meghatározó lehet. Ám a központban nem a szavakkal való játék áll,  hanem a

születés két főszereplője: az anya és a gyermeke.

Szóhasználatunk tudatos megválasztásával első sorban őket szolgáljuk, végső soron pedig az egész társadalmat.

Ha kérdéseid vannak a témával kapcsolatban, szeretnél többet megtudni a várandósság, szülés és gyermekágy témájáról, illetve a szülési traumáról, nyugodtan hívd az EMMA vonalat. Az EMMA vonal egy anonim információs és lelkisegély vonal, amit képzett önkéntes segítők üzemeltetnek. Elérhetőségét ide kattintva megtalálod.