„A szülés természetes folyamatát nem irányítani, hanem védeni kell” – véli Michel Odent francia szülészorvos, a természetes szülés egyik világhírű úttörője. Hollandiai előadását szülésznők, bábák, dúlák közössége várta izgatottan: nem véletlenül, hisz az évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember tudásán kívül a derűjét és optimizmusát is átadta a közönségnek. Szó esett az agy szerepéről, a szülés hormonairól és arról, hogy közelítünk a szakadék széléhez. Tudósításunk Hollandiából.
„A szülés egyik legfontosabb szerve az agy” – kezdi előadását Michel Odent. A többi emlőshöz képest az ember agya óriási: vastag és redőzött agykérgünk teszi lehetővé, hogy komplexen gondolkozzunk, tudományt, nyelvet, kultúrát hozzunk létre. Ám Odent szerint a szülés során az
ŐSI STRUKTÚRÁK, AZ ARCHAIKUS AGY VESZI ÁT AZ IRÁNYÍTÁST.
„Nagyon fontos, hogy a gondolkozó agykéreg kikapcsoljon, s a szülő nő átadhassa magát a szülés ősi folyamatának. Ennek feltétele, hogy az agykéreg gátlás alá kerülhessen.” Szerinte ennek fontos része, hogy a vajúdó asszony ne érezze magát megfigyelve. Odent más testi folyamatok segítségével mutatja be, hogy mit is jelent az megfigyeltség érzésének hatása: „Vegyük például az urológiai vizsgálatot. Egy urológus szakembernek eszébe se jut, hogy arra szólítsa fel a pácienseit, előtte pisiljenek a mintavételes üvegcsébe.” Tisztában van azzal, hogy a megfigyeltség érzése miatt erre nehezen lennének képesek a férfiak. „Hogyan várhatnánk el a nőktől, hogy méhszájuk fokozatos tágulásával utat adjanak a gyermeküknek egy olyan szobában, ahol ki-be járnak a rezidensek, orvosok, nővérek, s időnként akár engedélyt se kérve megvizsgálják őket?” – teszi fel a költői kérdést Odent.
A félelem hatása a szülésre
A szülés karmestere az oxitocin nevű hormon: a vajúdó nő agyában termelődve ő irányítja az méh munkáját. „Ám ha a vajúdó nő veszélyt észlel, akkor az oxitocin termelődése megáll.
Tehát az adrenalin hormon az oxitocin antagonistája – kiütik egymást”
– emeli ki az előadó. Ez evolúciós szempontból nagyon ügyes találmánya a szervezetnek: ha egy emlős csapat, például majom veszélybe került, akkor leállt a vajúdás, s csak akkor indult újból, ha a nőstény biztonságban érezte magát.
A védelem és biztonság fontossága
„A szülő nőt minden agykérget aktiváló tényezőtől védeni kellene” – szögezi le Michel Odent. De szerinte is ezek a tényezők? Öt fő tényezőt emel ki: a beszédet, a döntéshozatalt, a megfigyeltség érzését, az észlelt veszélyt, és a kék spektrumú, erős megvilágítást. Szerinte ezeket a tényezőket minimálisra kellene csökkenteni a szülés körül, például:
„a tudomány szerint ésszerűbb döntés gyertya fényénél szülni,
hisz kutatások bizonyították, hogy a félhomályban termelődő melatonin segíti az oxitocin munkáját, hisz ez a két hormon szinergiában, egymást erősítve működnek."
Odent által javasolt megfontolások, változtatások egyszerűnek és alapvetőnek hangzanak, míg a jelenlegi szülészeti valóságba nehéz átültetni. Hol lehetne mégis változtatni? – teszi fel a kérdést sok szülés körüli szakember.
Ideje kialakítani a szülés új szótárát!
„Szükségünk van egy új paradigmára, amely máshogy tekint az szülés, születés eseményére” – véli Odent. „Hogyan változtak meg régi paradigmák?
A VÁLTOZÁS A SZAVAKNÁL KEZDŐDÖTT.”
Előadónk szerint a szülés körüli paradigma-váltást is érdemes a szavainknál kezdeni, hisz ezek meghatározzák, hogy milyen fogalomkörben gondolkozunk (és cselekszünk) a születés körül. „Gondoljunk bele, milyen üzenetet hordoz a „szülésvezetés” kifejezés: ebben az esetben szóhasználatunk azt sugallja, hogy az anyának és a babának szüksége van valakire, aki kijelöli a szülés irányát. Pedig ha a gyermek születéséhez örökké orvosra lett volna szükség, akkor valószínűleg nem ülnék mi most itt” – fűzi hozzá Odent.
Riasztó számok és a remény
A konferencián többször előkerültek a szülés körüli riasztó trendek: világszerte egyre emelkedik a császármetszések és a beavatkozások aránya, Hollandiában pedig folyamatosan csökken az otthonszülők száma. Odent ezt tágabb kontextusba helyezve fűzi tovább: szerinte az emberiség a természet teljes leigázását viszi véghez:
A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS, A TERMŐFÖLDEK KIMERÍTÉSE ÉS A SZÜLETÉS TERÉN EGYARÁNT.
„A szakadék széléhez értünk, ezért nagyon fontos, hogy meghalljuk, amit a kutatók üzennek: egyre gyakoribb beavatkozás a szülés természetes menetébe rengeteg hosszútávú, akár beláthatatlan következménnyel járhat” – figyelmeztet az előadónk. Odent kiemeli, hogy a gyermekek eredetileg egy csodálatos szeretet-koktél segítségével születnek: a kötődéshormon (oxitocin) és a fájdalomcsillapító, mámoros érzést létrehozó endogén opiátok segítségével. „Mi történik ma? Rutinszerűen használják a szintetikus oxitocint, anélkül, hogy tudnánk mik a hosszútávú hatásai…” – festi le a jelenlegi helyzetet Odent.
Épp 87. évét betöltött Odent derűsen és lelkesedéssel zárja előadását:
„ÚJ IRÁNYT KELL VENNÜNK A SZÜLETÉS TERÜLETÉN,
ez az egyetlen alapunk az optimizmusra”. Kiemeli az új szóhasználat fontosságát, ami nem a szülés irányítására, hanem a természetes folyamatok védelmére helyezik a hangsúlyt. „Igen, az új megközelítésnek ennek a gyönyörű és tökéletes folyamatnak a védelmén kell lennie.”
Ezért mindannyian, szakemberek és laikusok is tudunk tenni, már csupán azzal, hogy megvizsgáljuk és megválogatjuk a szülés körüli szavainkat. Mert a szülés-születés ügye nem csak a szakembereké: mindenkit érint.
