A válást talán még sokan ma is egyoldalúan ítélik még, úgy tartják, hogy egyértelműen kedvezőtlen kimenetelei lehetnek a gyermek(ek) számára. A szakmabeliek ezzel azonban nem feltétlenül osztanak azonos nézeteket, hiszen számos kutatás igazolta, hogy az érintett gyerekek képesek lehetnek megküzdeni a szüleik szakításával járó nehézségekkel. A kérdés már csak az, hogy mi szükséges az eredményes feldolgozáshoz? Mire lehet szülőként figyelni, ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink kevésbé sérüljenek a válás következtében?

Kockázati tényezők

Maga a válási folyamat gyakran elhúzódó és stresszkeltő szülői konfliktusokkal terhes. Booth és Amato (2001) eredményei szerint nem önmagában a válás okozza a stresszt, hiszen a válások negyedében a szülők különélése csökkenti a közöttük lévő konfliktust.

Elmérgesedő párkapcsolati konfliktus esetén az érintettek számára a válás pozitív lehet.

Míg a heves vitákkal teli szülői kapcsolat után felszabadító lehet ennek megszűnése, addig mérsékelt konfliktussal jellemzett válások esetében a gyermek kevésbé érti gondviselői döntését, így nagyobb veszteségként élheti meg a válást. Ennek eredményeként sérülhet a gyermek bizalma, a szülő(k)höz való kötődése.

Bauserman (2002) kutatásában azt hangsúlyozta, hogy az apa aktív jelenléte a gyermek életében pozitív hatással lehet a beilleszkedésére, sőt akár az iskolai teljesítményére is. Függetlenül a szülők közötti kapcsolattól, az életvitelszerűen megosztott szülői felügyeletben cseperedő fiatalok jobb alkalmazkodási mutatókkal rendelkeznek.

A válás sok esetben a szülők figyelmét és energiáját a gyermek felől egymás felé irányítja.

Növeli a stressz mértékét, ezáltal pedig gyakran a szülő és gyermek közötti feszültségek számát is, melyek nemcsak a válás folyamata során figyelhetők meg, hanem előfordul, hogy utána is, amennyiben nem csillapodnak a szülők közötti kedélyek. A gyermek gyakran a vele élő szülő egyedüli támaszává válik, például háztartást vezet, érzelmi vigasztalást nyújt, mely előfordul, hogy rövid- és hosszútávon is negatív következményekkel járó emocionális teher a gyermek számára.

A válás sok esetben a szülők figyelmét és energiáját a gyermek felől egymás felé irányítja, ami növelheti a gyermekben a magárahagyottság érzését.

A szülők nem ritkán hangoztatják, hogy gyermekük túl fiatal még ahhoz, hogy megértse a történteket.

Az így keletkezett kiszolgáltatottság növeli a tehetetlenség és magárahagyottság érzetét,

továbbá feszültséget, önvádlást eredményezhet.

Mindegy, hogy lány vagy fiú?

Számos kutatásban a két nem képviselői között a válás eltérő hatását találták. Például Brown és Portes (2006) eredményei alapján elmondható, hogy a fiúkhoz képest a serdülő lányok gyakrabban reagálnak a válásra pszichoszomatikus tünetekkel vagy depresszióval. Míg a fiúk körében magasabb arányban figyelhető meg a pubertáskori szerhasználat és a beilleszkedési zavar. A szülők kapcsolati problémái (még a válást megelőzően), markánsabban nyilvánulnak meg a fiúknál magatartási problémák formájában.

Ami a válás utáni időszakot illeti, mindkét nem esetében kedvezőbbek az alkalmazkodási kilátásaik, ha közös felügyeletben élnek.

Mik lehetnek a protektív tényezők?

A szülők válásának hosszútávú következményeit meghatározó egyik legfontosabb tényező a gyerekkel együtt élő szülő nevelői minősége, érzékeny válaszkészsége, szeretetteljes és elfogadó odafordulása a gyermeke felé. Kevesebb pszichológiai és viselkedési problémát tapasztaltak azoknál a gyerekeknél, illetve kamaszoknál, akik a válás folyamata alatt és után is szeretetteljes bánásmódban részesültek, azokhoz képest, akiknek gondviselőik kevésbé odafigyelőek voltak ezalatt a kifejezetten nehéz időszak alatt.

Egy válás lecsapódását a gyermek szempontjából befolyásolja annak kapcsolata mindkét szülőjével.

Természetesen nem minden azon a szülőn múlik, aki a válást követően a gyermekkel egy háztartásban marad. Nem elhanyagolható a nem együtt élő szülővel való kapcsolat minősége és mennyisége sem. A távollévő szülővel – aki általában az édesapa – való gyakori kapcsolat abban az esetben segíti a gyermek megküzdését a helyzettel, ha a szülők közötti kapcsolat viszonylag konfliktusmentes. Meg kell jegyezni, hogy a fiúknál erősebb ez az összefüggés, mint lányoknál.

A szeretetteli szülő-gyermek viszony és a gyermek idősebb életkora kedvezőbb kimenetelt eredményezhet).

Például a szülői szeretet védőfaktor lehet a reziliencia alakulásában, azaz magasabb lehet annak a gyermeknek a rezilienciaértéke, akit szülei meleg, támogató légkörben neveltek.

A felsoroltakon túl nem elhanyagolható a társas környezet szerepe sem, a kortársak, a tágabb család támogatása mind védőfaktort jelenthetnek.

Összefoglalva tehát az mondható el, hogy a válás egyirányú negatív megítélése helyett napjaink kutatásai szerint a szülői szeretet magas szintje mellett válás esetén is pozitív maradhat a gyermek önmagáról alkotott képe, sőt a megélt nehézségek akár a kitartás, reziliencia és önbizalom érzését is növelhetik. Fontos leszögezni, hogy az elhúzódó, konfliktusokkal terhelt szakítás a családi rendszer egyik tagja számára sem kedvező hatású. Amennyiben a felek még sem tudnak ebből kiszállni, érdemes szakember segítségét kérni. Számukra alkalmas lehet például a családterápia, melyben a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központ szakemberei is segítséget tudnak nyújtani.

 

Felhasznált irodalom

Bauserman, R. (2002). Child adjustment in joint-custody versus sole-custody arrangements: a meta-analytic review. Journal of Family psychology16(1), 91- 102.

Booth, A., & Amato, P. R. (2001). Parental predivorce relations and offspring postdivorce well‐being. Journal of marriage and family63(1), 197-212.

Brown, J. H., & Portes, P. R. (2006). Understanding Gender Differences in Children's Adjustment to Divorce: Implications for School Counselors. Journal of School Counseling4(7).

Hetherington, E. M., & Kelly, J. (2002). For better or for worse. Divorse reconsidered. Norton, New York.

Kelly, J. B., & Emery, R. E. (2003). Children's adjustment following divorce: Risk and resilience perspectives. Family relations52(4), 352-362.

Lamb, M. E., & Kelly, J. B. (2009). Improving the quality of parent-child contact in separating families with infants and young children: Empirical research foundations. The scientific basis of child custody decisions2, 187-214.

Smart, P. C., & Neale, B. (2000). „It's my life too”-Children's perspectives on post-divorce parenting. Family Law, 30, 163-169.