A tanulás csodája – élménypedagógia az iskolában I.

Egyre több diák ütközik nehézségbe, amikor az iskolai teljesítményről van szó. Bár gyakoribbnak tűnhet a tanulási nehézségek megjelenése (ami valójában a diagnosztikus módszerek fejlődésének köszönhető), legtöbbször nem a különböző zavarok vagy problémák állnak ennek hátterében: sokkal inkább a motiváció elvesztése. Egy 2018-as felmérés alapján Magyarország a hatodik helyen áll a korai iskolaelhagyók számát tekintve az uniós tagállamok között. Ahogy a körülöttünk lévő világ is gyors ütemben változik, úgy ehhez a változáshoz az oktatási rendszernek, az iskoláknak is alkalmazkodnia kell. A gyerekek változó igényeire egyre több módszertan, technika születik, vagy épp születik újjá – erre példa az élménypedagógia módszertana is. De mit is takar pontosan ez a fogalom? Lehet-e még élmény a tanulás és tudásszerzés? Cikkünkben ezekre a kérdésekre derítünk fényt. 

Napjainkban gyorsan és dinamikusan változnak a munkaerőpiaci elvárások, a diákok lehetőségei az iskolapadot elhagyva. Sok külföldi országban láthatunk arra példát, hogyan igyekszik ezeket a változásokat lekövetni az oktatáspolitika, az oktatási rendszer működése, azonban itthoni viszonylatokban továbbra is elmondható, hogy

az oktatási intézmények ismeretközpontúak, és nem az élmény és a tudásszerzés folyamata az igazi érték.

Ezzel szemben a mai generációk megváltozott igényei inkább az interaktivitást, a sokszínűséget és a modern eszközök használatát várná el az iskolákban; míg a munkaerőpiac olyan szociális készségek és önismeret meglétét, aminek a megszerzésére a hagyományos tanrend keretein belül nincs lehetősége a diákoknak. Ennek az űrnek a kitöltésére alkalmazható az élménypedagógia, ami szerencsére Magyarországon is kezdi ,,reneszánszát élni”, hiszen egyre több iskolai, esélyteremtő programban találkozhatunk vele.  

Határ a csillagos ég

Az élménypedagógia a tapasztalati tanulás módszertanát alkalmazza, azaz (ahogy a neve is sejteti) az élmény lesz a tanulás kiindulópontja. Ezt egészíti ki a szerzett élményekre és tapasztalatokra való reflektálás, a történtek feldolgozása. Az elméleti hátterét mindennek, a tapasztalati-tanulási ciklust David Kolb dolgozta ki az 1970-es 80-as években. Eszerint maga a tanulás, a tanulási ciklus négy lépcsőfokra bontható: a tapasztalatra, reflexióra, általánosításra és alkalmazásra. A feladatok megoldása során a résztvevő tapasztal, majd azt a pedagógus segítségével tudatosítja és feldolgozza, és ezt a tudást általánosítva képes más problémák és helyzetek megoldásához is felhasználni. Így járul hozzá az élménypedagógia új képességek, készségek és viselkedésformák elsajátításához.

Maga a módszer négy területen is alkalmazható sokszínűsége és rugalmassága miatt: kötetlen játékra, oktatásra, a szociális kompetenciák fejlesztésére, illetve akár terápiás célzattal. Az élmény szerzése általában játékos formában történik, azonban ez ne tévesszen meg senkit: a módszer éppúgy alkalmazható nagy eredményekkel idősebb életkorúaknál is, mint ahogyan gyerekeknél.

A komfortzónából való kilépés mára már szinte klisés fogalommá vált, azonban az élményszerzés mellett ez a másik kulcsa az eredményes élménypedagógiai foglalkozásoknak: a résztvevők olyan kihívást jelentő feladatokban vesznek részt, amelyek (akár fizikai, érzelmi vagy szociális értelemben) újfajta megközelítést, gondolkodásmódot és képességeket követelnek meg tőlük. Mindezzel pedig átlépnek a komfortzónából a tanulási zónába, ahol mindenki a saját határait feszegetheti. Habár újabb és újabb felfedezni való akadhat ebben a zónában, azonban a módszer ennél a pontnál egy nagyon fontos előnyt is rejt magában:

mindenki csak annyira veszi ki belőle a részét, mindenki csak annyira vállal komoly kihívást, amennyire akar és képes rá.

Így a különböző tagoknak eltérő mértékben jelenthet fejlesztést egy bizonyos feladat, hiszen aki rögtön ki mer lépni a komfortzónájából, az többet kockáztat, azonban többet is fog tanulni az alkalom alatt.

Az élményszerzés és tanulás ösvényén a pedagógus az, aki segíti a résztvevőket – őt a módszer alkalmazáskor facilitátornak nevezzük, hiszen a konkrét irányítás helyett kíséri a csoportot. A feladat megoldása után az értékelés és feldolgozás is az ő kérdései mentén zajlik, ami segíti a használt módszerek és képességek általánosítását a későbbi helyzetekre a valódi életben.

Azontúl, hogy egy-egy tananyag könnyebb elsajátításában is jó módszer lehet a tapasztalati tanulás, számos szociális kompetencia fejlesztésére is alkalmas, hiszen többnyire csoportos foglalkozásokról van szó. Erre példa a bizalom, a segítségnyújtás, az empátia, a konfliktusmegoldás; de akár lehet szó komplexebb és konkrétabb kompetenciákról, mint pl. a kreativitás.

Mi a baj az iskolával? – kiégés gyerekkorban

De miért is lenne fontos, hogy az élménypedagógiához hasonló módszerek teret kapjanak az iskolákban? A már fent említett tanulási motiváció, az iskola iránti érdeklődés elvesztése; esetleg az iskola korai elhagyása és a befejezetlen tanulmányok egy komolyabb jelenség “tünetei” is lehetnek: a kiégésé. Jöhet is egyből a kérdés – ,,egy gyerek képes kiégni? Hiszen azt se tudja, hogy mi az a munka. Hiszen az egyetlen dolga az, hogy tanuljon, és élvezze az életet.” Ezek a gondolatok azonban nem állják meg a helyüket, csak egy erős sztereotípiát képviselnek.

A kiégés nemrégiben elterjedt fogalommá vált a pszichológia tudományán kívül is, többnyire a munkahelyi kiégést (különös tekintettel a multiknál és az egészségügyben dolgozókat érintve) vizsgálták alaposabban.

Kiégni hétköznapi szavakkal az szokott, akinek elege van. Aki nem élvezi a munkáját, és nem látja értelmét többé – és ez sajnos a gyerekekre is éppúgy igaz lehet, mint a felnőttekre.

Általában a magas elvárások, a maximalizmus (tanáré, szülőé vagy akár magáé a gyereké) és a tipikus ,,versenyistálló hangulat” (azaz az olyan intézmények, ahol csak a kiemelkedő eredmények vannak jutalmazva) azok a tényezők, amik elősegíthetik a kiégés kialakulását. Akár már általános iskolában is megjelenhet, aminek a felismerése hosszútávon sokat segíthet a gyermeknek: a szülő feltétel nélküli szeretete és elfogadása, beszélgetés a hibázás természetességéről, a saját elvárásaink átértékelése szülőként sokat jelenthet a gyermeknek; illetve akár szakember segítségével a különböző relaxációs technikák (pl. autogén tréning) elsajátítása – főleg kamaszkorban – hozzájárulhat a stresszel való megküzdéshez, és akár a jobb eredményekhez is.

Hol találkozhatunk az élménypedagógiával?

Annak a pedagógusnak, szociális munkásnak, pszichológusnak és gyakorlatilag bármilyen szakmában dolgozó embernek, aki el szeretné sajátítani az élménypedagógia módszerét, több lehetősége is akad. Többnyire különböző szervezetek, intézmények ajánlanak fel akkreditált, rövidebb képzéseket, ahol a saját élmény és az elméleti háttér elsajátítása után élesben is alkalmazható a módszer. (Ilyen képzés található pl. itt és itt )

Sok esélyteremtő program is alkalmazza az élménypedagógiát – erre példa a Bárka tábor, amely hátrányos és nem hátrányos helyzetű gyermekeket táboroztat évről évre a Balatonnál, és nagy sikerrel alkalmazza a tapasztalati tanulás technikáját (a táborról szóló cikkünket itt olvashatod)

Mivel komoly eredmények érhetőek el a módszerrel, így kutatási eredmények is bizonyítják már a sikerességét: több esetben számoltak be arról, hogy csökkent a fiatalkori bűnözés a foglalkozásokon való részvétel hatására; a hátrányos helyzetű gyermekek esetében javultak a szociális készségek; a tanórai anyagot könnyebben elsajátították vele a diákok

– egyszóval mind az iskolai, mind a “nagybetűs élet színpadán” megállta a helyét.

Cikkünk következő részében gyakorlati szempontból fogjuk körbejárni az élménypedagógia módszerét.