Az átlag ember a sportolókra mint fitt és egészséges személyekre tekint, akik képesek véghezvinni még a lehetetlent is. Csodálva nézzük őket, miközben bonyolult, megerőltető gyakorlatokat végeznek. Eközben persze nem lehet figyelmen kívül hagyni irigylésre méltó testfelépítésüket sem. A sportolói külső megszerzése azonban rengeteg küzdelemmel is jár. Az versenyek és elvárások okozta stressz súlyos evés- és önképzavarhoz vezethet.
A sportolás – egészségmegőrző és alakformáló hatása miatt – támogatott viselkedésformának tekintjük mindaddig, amíg az ehhez kapcsolódó mozgási és evési szokások nem lesznek káros hatással testi és lelki egészségünkre. Az evészavarral küzdők száma a társadalom egészében megnőtt. Nem kivételek ez alól a sportolók sem. A statisztikák szerint azon sportágakban kiemelkedő ezeknek a problémáknak a gyakorisága, melyekben a sikerességhez a megjelenés is fontos. Ilyen például a ritmikus gimnasztika vagy a műkorcsolya. Ám az esztétikum mellett a soványságot megkívánó (hosszútávfutás), valamint a súlycsoportokat előíró (birkózás, ökölvívás) sportok is kockázatot jelentenek.
Az olyan sportágaknál, amelyeknél a fizikai megjelenés is egyfajta szempont, fontos a korai specializáció. Egyrészt, mert az eredményesség egyik alapfeltétele a sportághoz illeszkedő speciális testfelépítés, másrészt, mert a későbbi életkorokban a szükséges technikai tudást már nem lehet megalapozni. Emiatt már a sportágválasztás is rizikófaktornak tekinthető. Mivel az esztétikai sportágak esetében a megjelenést is figyelembe veszik a pontozáskor, már egészen fiatalon, akár 5-7 évesen is megjelenhet a testsúly miatti aggodalom. Később, a pubertás idején ez a szorongás a túl korai, illetve a túlzott nőiesedésre tevődik át. Ebben az időszakban a testi változások miatt a sportolók technikai teljesítményének romlása is gyakori, ami a mentális megterheltség közvetítésével evészavarok kialakulásához vezethet.
A testi változások mellett a sportolói evészavar kialakulásában gyakori rizikófaktor még a feléjük támasztott
elvárásoknak való megfelelés, a perfekcionizmus, a negatív testkép és az alacsony önbecsülés.
Az erre vonatkozó kutatások négy kockázati tényezőt azonosítottak:
- A feladatokra vonatkozóan: fizikai felmérésektől való félelem, speciális ruházati felszerelés viselése.
- A körülményekre vonatkozóan: csapattársaktól, edzőktől, bíróktól, szülőktől érkező megjegyzések.
- Biológiai jellemzők: anyagcsere és fizikai méretek.
- Pszichológiai jellemzők: önbecsülés, testkép, szorongás és stressz szint.
A sportolóknál leggyakrabban előforduló evészavarok
Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa az evészavarok legrégebbi és legismertebb formáinak tekinthetők, melyek a sportolókat sem kerülik el. Esetükben gyakran jelenik meg az elhízástól és a nem megfelelő testarányoktól való félelem. Az anorexia nervosa esetében az aggodalom következményeként nagyfokú fogyás jelentkezik. A betegek saját testükről alkotott képe torzult: akkor is kövérnek tartják magukat, ha nem azok.
A sportolók körében gyakori az anorexia athletica is, melyet ugyan még nem nyilvánítottak önálló kórképpé, mégis igen elterjedt. Az anorexia nervosától csupán az egyén motivációja különbözteti meg, hiszen itt nem a vékony testalkat, hanem a jobb sportteljesítmény elérése a cél.
Habár nem az evészavarok közé sorolható, mégis itt kell megemlíteni az inverz anorexiát, másnéven izomdiszmorfiát is. Az izomdiszmorfia és az anorexia nervosa két, ellentétes irányú kórkép, melyek közös jellemzője a testképzavar. Előbbi inkább a férfiak betegségének tekinthető, hiszen alapja az atletikus, izmos testalkat. Az izomdiszmorfiában szenvedő betegek kényszeresen foglalkoznak az izmaik méretével. A fejlett izomzatú személyek is vékonynak és kicsinek találják önmagukat.
A bulimia nervosa esetében a testsúly általában változatlan marad, ezért a probléma azonosítása is nehezebb. Jellemző tünetei a falásrohamok, melyeket a bűntudat miatt sok esetben önhánytatás, hashajtó bevétele vagy nagymértékű sportolás követ.
Miről ismerhető fel az evészavar?
Az sportolói evészavar felismerésében fontos szerepe van az edzőknek, csapattársaknak, barátoknak és nem utolsó sorban a családnak is. Ami hamar feltűnhet számukra, az az étkezésre, mozgásra való beszűkült viselkedés- és gondolkodásmód. Központi beszédtémává válik mind az étkezés, mind a sportolás, melyek napirendjük kialakításánál nem egyszerűen elsődleges szemponttá válnak, de uralják minden percüket.
Az evészavarral küzdő személyek szociális kapcsolatai is gyengülnek, mivel igyekeznek a mások előtti étkezést, és mások — evési szokásaikra vonatkozó — kritikáival való szembesülést elkerülni. Ha mégis étkeznek, szívesen választanak kalóriaszegény, zsírmentes ételeket, amelyet apróra vágva, lassan, kis falatokban fogyasztanak el.
A negatív testképpel rendelkező egyének gyakran rejtik testüket hosszú ujjú, bő ruhák alá, ami hátráltathatja a probléma felismerését is. Az anorexia nervosa esetében a ruhák ellenére is könnyebben észrevehető a folyamatos testsúlycsökkenés, míg a bulimia-nál inkább az étkezések utáni mosdóhasználat lehet intő jel.
A fentebb említett tünetek, melyek az élsportolók számára sem ismeretlenek, súlyos egészségkárosító hatással bírnak, ezért a minél előbbi felismerésük igen fontos lenne.
Kialakulásuk visszavezethető a jobb teljesítmény iránti vágyra,
azonban ezek a zavarok mégis ellenük hatnak.
Az élsportolók életében az edzőknek kimondottan nagy szerep jut, ezáltal felelősségük is jelentős. Feladataik közé tartozik, hogy a sportolók egészségét megóvják, és hozzájáruljanak mind a testi, mind a lelki fejlődésükhöz. Az edzők véleménye lényeges a sportolók számára, ezért kerülniük kell a sportolóik testsúlyára, és az ebből adódó technikai gyengeségeikre vonatkozó felelőtlen, gúnyos megjegyzéseket. Inkább a megfelelő testsúlykontrollt kell szorgalmazniuk. Ehhez hozzátartozik a szükséges napi energiabevitel, az optimális testsúlyhatár és testzsírszázalék meghatározása is, hiszen az elsődleges cél az lenne, hogy az eredményesség ne menjen az egészség rovására.
A már kialakult evészavarok sikeres kezelése azonban csapatmunka. Nemcsak a pszichológusnak és a sportolónak kell benne részt vennie, hanem az edzőknek, a családnak és a barátoknak is.
