„A való élet odakint van” – Visszahúzódóbbak-e az olvasó emberek?

Az olvasó emberekről gyakran él az a képzet, hogy magányosak, szívesen húzódnak vissza a könyvek biztonságos világába, kizárva ezzel a külvilágot, és alapvetően introvertáltak. Kutatásokon keresztül válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy vajon összefügg-e az olvasás a magasabb stressz, a magány és a kisebb nyitottság faktorokkal?

„Aki sokat olvas, kevésbé nyitott a külvilágra.” „Azért bújja a könyveket, mert könnyebb egy kitalált világban élnie, mint az igaziban.” „Nehezen köt kapcsolatokat hús-vér emberekkel, a kitalált karakterekhez viszont különleges kapcsolat fűzi.” – Bevett gondolatok az olvasó emberekről, holott a kutatások egyértelműen az ellenkezőjét bizonyítják.

Az olvasás nemcsak a gondolkodást, a képzelőerőt serkenti, hanem jótékony hatással van emberi kapcsolatainkra is.

Olvass és gyakorolj!

Raymond A. Mar és munkatársai 2009-es kutatásukban azt vizsgálták, hogyan függ össze a kitalált történetek olvasása és az empátiára való készség. Eredményeik alapján elmondhatjuk, hogy az olvasás közben átélt társas élmények ugyanazokat a szociális és kognitív folyamatokat mozgósítják, mint a valós társas interakciók. Tehát minél többször találkozunk különböző helyzetekkel olvasás közben, annál inkább képesek leszünk tökéletesíteni, fejleszteni társas készségeinket és szélesebb körben, a „való életben” is hasznosítani azokat.

Olyan, mintha az olvasással gyakorolnánk az életre és az ott ránk váró helyzetekre.

A kutatás alapján azonban nemcsak maga a fiktív történetek átélése a fontos, hanem az is, hogy ténylegesen mit tanulunk az alkotásból. Akik szépirodalmi műveket olvasnak nemcsak élményeket élnek át, hanem konkrét ismereteket is szereznek. Minél többet olvasunk, annál nagyobb a világról való tudásunk: a társas, társadalmi működésről, az emberek mozgatórugóiról, a pszichológiáról, önmagunkról is egyre nagyobb lesz az ismeretünk. Ez pedig alapot adhat későbbi interakcióinknak.

Ráadásul akik képesek beleélni magukat egy kitalált történetbe, azok más emberek helyzetét is éppígy képesek átélni. Tehát magasabb lehet az empátiájuk mások irányába, hiszen a másik érzelmi és mentális állapotával is rezonálni tudnak. Minél inkább képes valaki azonosulni az olvasottakkal, a szereplőkkel, annál jobban megy neki a hús-vér emberekkel is. 

Az olvasó emberek társas kapcsolatai

A kutatás egyértelmű eredményt adott arról, hogy azok a személyek, akik gyakran olvasnak, nem számolnak be kevesebb ismerősről, kisebb szociális hálóról, mint azok, akik nem olvasnak. Emellett a gyakran olvasó személyek magasabb stresszt és magányt sem érzékelnek a nem olvasó társaikhoz képest.

A szerzők ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy a szépirodalmat olvasók között azért is lehet nagy az észlelt társas támogatás mértéke, mert akár a kitalált karakterektől is képesek támogatást szerezni. Ezt támaszthatja alá az a különbség, amit a szépirodalom olvasása és a tényirodalom olvasása között találtak. Amíg a szépirodalmi művek összekapcsolódtak a magas társas támogatottsággal, addig a tényirodalmat olvasók között ez az érték kisebb, ráadásul magasabb a stressz értéke is.

Mar és munkatársainak eredménye még egy fontos mozzanatra hívja fel a figyelmet. Úgy látják, hogy az alapvető személyiségvonások közül egy játszik különösen nagy szerepet abban, ki hogyan hasznosítja az olvasásélményeit. A Big five személyiségmodell öt faktorából (extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, érzelmi stabilitás, nyitottság) a nyitottság tűnik a legfontosabbnak az olvasó személyiségében. A kutatás alapján láthatjuk, hogy

minél nagyobb a tapasztalatok iránti nyitottságunk, valószínűleg annál könnyebben tudjuk a fiktív történeteket hasznosítani a való életben is. 

De nemcsak felnőttek esetében beszélhetünk pozitív hatásokról. A gyermekeknél is hasonló képet láthatunk. Olvasás során a gyermekek azonosulhatnak olyan szereplőkkel, akik hasonló nehézségeken mennek keresztül, mint ők, és akik alternatívát adnak nekik a megfelelő viselkedéshez. Mindezt úgy, hogy egy karakter biztonságos távolságából tekinthetnek a problémára. Így az olvasás segítheti a fiatalok érzelmi és társas fejlődését, ugyanakkor könnyítheti a gondolatok, érzések megfogalmazását is. 

Az olvasó emberek tehát sok szinten profitálhatnak olvasmányélményeikből és minél nyitottabbak, annál könnyebben tudják mindezt átültetni a mindennapjaikba. Ismereteket szerezhetnek a világról, növelhetik empátiás készségüket és fejleszthetik társas képességeiket. Ezért nem meglepő, hogy halványodik a sztereotíp kép a "könyvmolyokról": a kutatások eredményei egyöntetűen alacsony magányosság- és stresszmértéket mutatnak náluk.