„A zene csupán értelmetlen zaj, míg értő fülre nem talál” – avagy miért van szükségünk zenére?

Bevett szokásunkká vált, hogy mikor felülünk a buszra, egyből elővesszük a fülhallgatónkat és zenét hallgatunk. Már el sem tudjuk képzelni, hogy zene nélkül takarítsunk, főzzünk vagy éppen eddzünk. Minden hangulatunkhoz megtalálhatjuk a megfelelő zenét, felvidíthatjuk magunkat vele, meghozhatjuk a hangulatot az esti bulihoz, nosztalgiázhatunk stb. De mégis, miért van szükségünk a zenére? Hogyan raktározzuk el a zenéket agyunkban? Hogyan nyújthat segítséget? Cikkünkből kiderül.

A zene gyakorlatilag egyidős az emberrel, mindig is próbáltunk valamivel zenét képezni: dobogásokkal, tapsolásokkal, dalolásokkal. Maradandó zenei alkotás azonban csak a középkorból maradt fent. A zene tulajdonképpen a ritmus, a dallam és a beszéd egymásra hatása, illetve az ezekből alkotott harmónia. Egyfajta univerzális nyelvként beszélhetünk róla, ami összeköti az embereket, mivel minden kultúrában jelen van.

Hogyan dolgozza fel a zenét az agyunk?

Egyes kutatók szerint a mintázatfelismerés evolúciós előnyökhöz juttatja az embert és segít a túlélésben is. Mintázatfelismerés alatt értjük például az ősembert, aki a vadászat során megtanulta az állatok mozgását, mintázatait követni, és így hatékonyabbá vált a préda elejtésében. Vagy ilyen például a társastánc is, ahol követnünk kell a másik mozgását, be kell jósolnunk, milyen lépés következik, hogy együtt tudjunk dolgozni. A beszéd és a zene is egy ilyen mintázatként fogható fel.

  Az agyunk meg akarja érteni a zenét, szétbontani alkotóelemeire, majd összegyúrni egy egységes zenei élménnyé.

A beszéd-, illetve zeneészlelés az összetett hallási ingerek jellemzőinek idegi kódolására épül. Ezek közül a legfontosabbak közé tartozik a hangmagasság, a hanghullámok energiaeloszlása, az alkotóelemek együttesének mintázata, a változások nagyságeloszlása. Tudattalanul be szeretnénk jósolni, hogy milyen hang, dallam, esetleg szöveg következik a zenében. Amikor sikerül, az az agyunkat sikerélménnyel látja el, ezért kapcsolódik a zenehallgatáshoz egy pozitív élmény. Mint minden másban, a zenében is az ismerősséget keressük, hogy be tudjuk fogadni. Ezzel magyarázható az a gyakran tapasztalható jelenség, hogy egy zene első hallásra nem tetszik, később viszont egyre inkább megkedveljük. Így egy számunkra új zenénél akkor lesz a legsikeresebb a befogadás, ha ellát minket az újdonság élményével, azonban be tudjuk helyezni a korábbi, megszokott mintázataink közé. Hogy mennyire keressük a megszokottat, azt jól mutatják a Spotify által kiadott adatok, miszerint az emberek a harmincharmadik életkorukat betöltve nem keresnek új zenéket, csak a korábban ismerteket hallgatják.

Milyen jótékony hatásai vannak a zenének?

Ha gyermekkorban elkezdünk játszani, tanulni valamilyen hangszeren, az számos előnnyel járhat, például segíthet az olvasástanulásban. A beszédet és a zenét átfedő agyi területek dolgozzák fel, ezért fontos, hogy a zene – főleg a hangszeres játék, áthangolja a beszédhangok feldolgozását. Strait és munkatársai (2014) a zenei tréning hatását vizsgálták óvodásoknál, kisiskolásoknál és fiatal felnőtteknél. Azt találták, hogy azok a 7 és 13 év közötti iskolások, akik a zenetanulást 5 éves koruk előtt kezdték el, s ezt legalább 4 éven át folytatták, szignifikánsan jobb beszédértési teljesítményt mutattak, és hallási emlékezetük is jobb volt azoknál, akik nem tanultak semmilyen hangszeren játszani, illetve zenélni.

A zenélés vagy a hangszeren való játék gyakorlatilag az agy minden területét igénybe veszi

– különösen a vizuális, a hallási és a motoros mozgásokért felelős agyi területeket. A rendszeres gyakorlás fejleszti a kognitív folyamatainkat, mint például a memóriát.

Egy másik, a Debreceni Egyetem által folytatott kutatásban Szűcs (2017) a zenetanulás hatásait vizsgálta zenét tanuló, illetve nem tanuló nyolcadik osztályos diákokon. Az alapfeltételezés az volt, hogy a zenét tanuló diákoknak jobb a tanulmányi átlaguk és magasabb a tanulmányi motivációjuk.

Összehasonlították a tanulmányi átlagokat, és azt találták, hogy minden tantárgyból szignifikáns különbség mutatkozik a zenét tanuló, illetve nem tanuló gyermekek között, kivéve az informatikát. A legnagyobb különbség (több mint egy jegy) a természettudományos tantárgyaknál figyelhető meg. A humán tárgyak esetében körülbelül egy jegy különbség van a két csoport között. Ezenkívül a különórák számában, a kultúrafogyasztási szokásokban, illetve a családi könyvtár nagyságának vizsgálatában is magasabb százalékot értek el a zenét tanulók.

Mi más is bizonyíthatná jobban a zene jótékony, gyógyító hatását, mint a zeneterápia? A zeneterápia végezhető egyénileg és csoportban, ezen belül pedig létezik aktív és passzív verziója is. Aktív terápia esetén a páciens vagy a csoporttagok hangszereket kapnak, és ezen kezdenek el közösen játszani. Erre a terapeuta vagy a csoport válaszol, így párbeszéd, illetve csoportkommunikáció alakul ki köztük. Passzív terápia esetén pedig közösen hallgatnak meg egy vagy több zeneművet. Mindkét esetben a zene közben átélt érzelmeken van a hangsúly. Létezik olyan verzió is a művészetterápiákon belül, amikor a terapeuta jártas az adott művészeti területen belül, és olyan is, amikor laikus, így csakis a kiváltott érzelmek vezérlik. A zeneterápia nagyon sok szerteágazó területen alkalmazható. Felnőtteknél és gyerekeknél is egyaránt; pszichiátriában, gyógypedagógiában, értelmi és érzékszervi fogyatékosoknál, magatartás- és figyelemzavaroknál, de akár még Alzheimer-kórban szenvedőknél is segíthet az emlékek felidézésében.

Miért szeretünk zenét hallgatni?

Zenehallgatáskor egyrészt dopamin, azaz boldogsághormon szabadul fel a szervezetünkben. Másrészt a már korábban említett mintázatfelismerés által sikerélményt élünk át. Sőt, a közös zenehallgatás vagy zenélés erősíti a csoporthoz tartozás érzését, ezáltal evolúciós előnyökhöz juttathat minket. Ez megnyilvánul például egy koncertélményben, ahol azonos zenét hallgatók gyűlnek össze, és hallgathatják kedvenc előadójukat. Ami biztos, ha megtanulunk valamilyen hangszeren játszani, énekelni vagy bármilyen zenés tevékenységben részt veszünk, az csakis az előnyünkre válhat!