Az utóbbi években már a tudományos körökön kívül is népszerű és ismert kifejezés lett az ADHD. A diagnosztizált gyermekek egyre növekvő száma azt vetíti előre, hogy előbb-utóbb a munkaerőpiacnak is foglalkoznia kell a kórképpel. Mekkora erőfeszítés egy szervezetnek, hogy ADHD-barát munkahellyé váljon? Egyáltalán mi mindent adhat egy cégnek egy érintett kolléga? Kertész Tamara, szervezetfejlesztési tanácsadó cikke.

„Milyen felnőtt lesz ebből a gyerekből?”, vagy „Ki lehet ezt nőni?” – hangzik el sokszor a kérdés, amikor egy figyelemzavarral (ADD) vagy hiperaktivitással (ADHD) diagnosztizált gyerekről van szó. Sokáig gondolták azt, hogy csupán gyermekpszichiátriai kórképről van szó, ám egyre gyakrabban beszélünk az ADHD felnőttkori jelenlétéről is. Még mielőtt az érintettek szülei, hozzátartozói, ismerősei vagy pedagógusai teljesen lemondanának az ADHD-s gyerekekről, előbb azt érdemes végiggondolni, mi kell a boldogulásához, és hogyan lehet a negatív stigmát a visszájára fordítani.

Már csak azért sem helytálló a felnőttkori teljesítményt ez alapján bejósolni, hiszen a gyermekkori ADHD-sok 20 százaléka felnőttkorára kinövi a diagnosztikus kritériumokat. Fontos megjegyezni, hogy

az ADHD-val való munka nem a cégeknél kezdődik, hanem az iskolapadban.

Az, hogy egy figyelemzavarral diagnosztizált gyermek vagy serdülő megtalálhassa a számára megfelelő foglalkozást, messze megelőzi azt, hogy megtalálja a számára alkalmas munkakört vagy munkáltatót. Ez persze gyakran nem könnyű feladat. Sok munkaadó és szervezet ugyanis nincs felkészülve az effajta mentális rendellenességekhez való adaptív alkalmazkodásra. Ugyanakkor az óvodai, iskolai nevelés, a pedagógusok munkája és a korai felismerés és kezelés az, ami alapjaiban meghatározza, miként viszonyul egy ADHD-val érintett gyermek a világhoz, önmagához, a munkához és a sikerhez.

Sok múlik azon, hogy gyermekkorban milyen hozzáállást tapasztaltak az ADHD-sok az őket körülvevő felnőtteken.

Bár az ADHD-s gyermekek körülbelül 30 százalékánál felnőtt korra jelentős javulás áll be a munkahatékonyság és a hétköznapi kihívások kezelése szempontjából, számolni egyértelműen kell a kórképpel a munkaerőpiacon: a kétezres évek folyamán háromszorosára nőtt az ADHD-val diagnosztizált gyermekek száma. Lássuk, mi az, amire fel kell készülniük a munkaadóknak!

Miért is érdemes foglalkozni a kérdéssel? Azon túl, hogy egy biztosan elérkező megoldandó feladatról van szó, azt is le kell szögeznünk, hogy nem csupán költségként, hanem befektetésként is tekinthetünk az ADHD-s kollégák integrálására.

A jól kezelt ADHD-s, aki időben jutott megfelelő, célzott támogatáshoz, ki tudja bontakoztatni és mások javára is használni tudja adottságait.

Ilyen az empátia, segítőkészség, gondoskodás, nyitottság, lelkesedés, az önzetlenség és jó szociális érzék, a jó intuíciós képesség és kreativitás, az önállóság, az érett gondolkodásmód, erkölcsi érzék és a fejlett humorérzék. Ez a célzott támogatás ideális esetben egy multimodális terápia, amelynek elengedhetetlen kiegészítője a megtartó és támogató környezet.

Néhány aprósággal könnyebbé tehetjük az ADHD-s kollégák munkáját.

Az ADHD-val küzdőknek jellemzően problémát okoz a prioritás felállítása és az utasítások rendszerezése, valamint a hosszú távú figyelem fenntartása. Erre megoldás lehet a munkahelyen, ha a feladatokat több kisebb részegységre osztja a felettes, amikor kiadja azokat a kollégának. Egy vizuálisan megjelenített teendőlista, amelyen akár szín szerint rendszerezve vannak a feladattípusok, nagyban hozzájárul a fontossági sorrend és a teendők típusainak átlátásához. A kisebb lépések pedig abban segíthetnek, hogy ne terelődjön el a dolgozó figyelme egy-egy feladat alatt. Ilyenkor az is fontos, hogy minden részfeladatnak külön határideje legyen. Bizonyos munkakörök esetén pedig a fokozott kontroll az, ami megkönnyítheti a folyamatos jó teljesítményt.

Melyek azok a munkakörök, ahol kifejezetten jól teljesíthetnek az érintettek? Erre a kérdésre természetesen nem lehet egyetlen és általánosan érvényes választ adni, hiszen nagy mértékben személyiségfüggő az, hogy kihez milyen munkakör illik.

Az ADHD jellemzői azonban adhatnak egy keretet arra vonatkozóan, hogy milyen típusú munkákban teljesíthetnek jól az érintettek.

Azok a munkakörök, amelyeknek középpontjában a művészi, kreatív munka áll – például az írói, grafikusi, esetleg színházi tevékenységek – sokszor teret engednek az ADHD-s embereknek a saját tempójukban kibontakoztatni a bennük rejlő lehetőségeket. Kevésbé alkotói beállítottságúak számára azok lehetnek testhezálló munkakörök, ahol agilis módszertannal – például scrum, kanban – dolgoznak, projektekre bontva, rövid határidőkkel, például fejlesztői munkák során. Sokak számára alkalmas lehet akár a tanári pálya, vagy más olyan pozíció, ahol gyermekekkel dolgozhatnak.

A kreatív munkakörökben kifejezetten jól teljesíthetnek.

Azért is különösen fontos elgondolkozni azon, hogy mi lehet a megfelelő pálya egy ADHD-s számára, mert az érintettek körében gyakori a munkanélküliség és a gyakori munkahelyváltás. Ennek megoldásában nagy segítségükre lehet a kifejezetten ADHD-sok számára kifejlesztett coaching módszer, amellyel nemcsak a kórképhez gyakran társuló bizonytalanság és depresszió enyhül, hanem a célok, irányok megtalálása is könnyebb.

Ahogy a fentiekből is látszik, leszögezhetjük, hogy az ADHD-val érintett kollégák menedzselésére nem létezik instant, könnyű és gyors megoldás. Ugyanakkor biztosra vehető, hogy a diagnosztizált gyermekek növekvő száma miatt a jövőben az a munkaadó lesz előnyben, aki rendelkezik egy tervvel – és tapasztalattal – a figyelemzavaros kollégák beillesztésére. Hiszen megfelelően kezelve az ADHD okozta diverzitást, és kiaknázva az érintett dolgozókban rejlő lehetőségeket, valódi csiszolatlan gyémántokra találhatnak bennük.

 

Felhasznált  szakirodalom:

Landine, J. (2005): Preparing the ADHD Client for the World of Work, University of New Brunswick Counselling Services, Fredericton, NB, Canada.

Robbins, R. (2017): The untapped potential of the ADHD employee in the workplace, Cogent Business & Management, 4: 1271384.

Sensitivity Training for Managing Individuals with Disabilities(2013). Workers’ Comp. Guide. 9:45; Training and Communication.

További felhasznált szakirodalom itt.

 

Felhasznált szakirodalomAz utóbbi években már a tudományos körökön kívül is népszerű és ismert kifejezés lett az ADHD. A diagnosztizált gyermekek egyre növekvő száma azt vetíti előre, hogy előbb-utóbb a munkaerőpiacnak is foglalkoznia kell a kórképpel. Mekkora erőfeszítés egy szervezetnek, hogy ADHD-barát munkahellyé váljon? Egyáltalán mi mindent adhat egy cégnek egy érintett kolléga? Kertész Tamara, szervezetfejlesztési tanácsadó cikke. „Milyen felnőtt lesz ebből a gyerekből?”, vagy „Ki lehet ezt nőni?” – hangzik el sokszor a kérdés, amikor egy figyelemzavarral (ADD) vagy hiperaktivitással (ADHD) diagnosztizált gyerekről van szó. Sokáig gondolták azt, hogy csupán gyermekpszichiátriai kórképről van szó, ám egyre gyakrabban beszélünk az ADHD felnőttkori jelenlétéről is. Még mielőtt az érintettek szülei, hozzátartozói, ismerősei vagy pedagógusai teljesen lemondanának az ADHD-s gyerekekről, előbb azt érdemes végiggondolni, mi kell a boldogulásához, és hogyan lehet a negatív stigmát a visszájára fordítani. Már csak azért sem helytálló a felnőttkori teljesítményt ez alapján bejósolni, hiszen a gyermekkori ADHD-sok 20 százaléka felnőttkorára kinövi a diagnosztikus kritériumokat. Fontos megjegyezni, hogy

az ADHD-val való munka nem a cégeknél kezdődik, hanem az iskolapadban.
Az, hogy egy figyelemzavarral diagnosztizált gyermek vagy serdülő megtalálhassa a számára megfelelő foglalkozást, messze megelőzi azt, hogy megtalálja a számára alkalmas munkakört vagy munkáltatót. Ez persze gyakran nem könnyű feladat. Sok munkaadó és szervezet ugyanis nincs felkészülve az effajta mentális rendellenességekhez való adaptív alkalmazkodásra. Ugyanakkor az óvodai, iskolai nevelés, a pedagógusok munkája és a korai felismerés és kezelés az, ami alapjaiban meghatározza, miként viszonyul egy ADHD-val érintett gyermek a világhoz, önmagához, a munkához és a sikerhez. [caption id="attachment_102482" align="aligncenter" width="5472"] Sok múlik azon, hogy gyermekkorban milyen hozzáállást tapasztaltak az ADHD-sok az őket körülvevő felnőtteken.[/caption] Bár az ADHD-s gyermekek körülbelül 30 százalékánál felnőtt korra jelentős javulás áll be a munkahatékonyság és a hétköznapi kihívások kezelése szempontjából, számolni egyértelműen kell a kórképpel a munkaerőpiacon: a kétezres évek folyamán háromszorosára nőtt az ADHD-val diagnosztizált gyermekek száma. Lássuk, mi az, amire fel kell készülniük a munkaadóknak! Miért is érdemes foglalkozni a kérdéssel? Azon túl, hogy egy biztosan elérkező megoldandó feladatról van szó, azt is le kell szögeznünk, hogy nem csupán költségként, hanem befektetésként is tekinthetünk az ADHD-s kollégák integrálására.
A jól kezelt ADHD-s, aki időben jutott megfelelő, célzott támogatáshoz, ki tudja bontakoztatni és mások javára is használni tudja adottságait.
Ilyen az empátia, segítőkészség, gondoskodás, nyitottság, lelkesedés, az önzetlenség és jó szociális érzék, a jó intuíciós képesség és kreativitás, az önállóság, az érett gondolkodásmód, erkölcsi érzék és a fejlett humorérzék. Ez a célzott támogatás ideális esetben egy multimodális terápia, amelynek elengedhetetlen kiegészítője a megtartó és támogató környezet. [caption id="attachment_102479" align="aligncenter" width="6016"] Néhány aprósággal könnyebbé tehetjük az ADHD-s kollégák munkáját.[/caption] Az ADHD-val küzdőknek jellemzően problémát okoz a prioritás felállítása és az utasítások rendszerezése, valamint a hosszú távú figyelem fenntartása. Erre megoldás lehet a munkahelyen, ha a feladatokat több kisebb részegységre osztja a felettes, amikor kiadja azokat a kollégának. Egy vizuálisan megjelenített teendőlista, amelyen akár szín szerint rendszerezve vannak a feladattípusok, nagyban hozzájárul a fontossági sorrend és a teendők típusainak átlátásához. A kisebb lépések pedig abban segíthetnek, hogy ne terelődjön el a dolgozó figyelme egy-egy feladat alatt. Ilyenkor az is fontos, hogy minden részfeladatnak külön határideje legyen. Bizonyos munkakörök esetén pedig a fokozott kontroll az, ami megkönnyítheti a folyamatos jó teljesítményt. Melyek azok a munkakörök, ahol kifejezetten jól teljesíthetnek az érintettek? Erre a kérdésre természetesen nem lehet egyetlen és általánosan érvényes választ adni, hiszen nagy mértékben személyiségfüggő az, hogy kihez milyen munkakör illik.
Az ADHD jellemzői azonban adhatnak egy keretet arra vonatkozóan, hogy milyen típusú munkákban teljesíthetnek jól az érintettek.
Azok a munkakörök, amelyeknek középpontjában a művészi, kreatív munka áll – például az írói, grafikusi, esetleg színházi tevékenységek – sokszor teret engednek az ADHD-s embereknek a saját tempójukban kibontakoztatni a bennük rejlő lehetőségeket. Kevésbé alkotói beállítottságúak számára azok lehetnek testhezálló munkakörök, ahol agilis módszertannal – például scrum, kanban – dolgoznak, projektekre bontva, rövid határidőkkel, például fejlesztői munkák során. Sokak számára alkalmas lehet akár a tanári pálya, vagy más olyan pozíció, ahol gyermekekkel dolgozhatnak. [caption id="attachment_102481" align="aligncenter" width="4096"] A kreatív munkakörökben kifejezetten jól teljesíthetnek.[/caption] Azért is különösen fontos elgondolkozni azon, hogy mi lehet a megfelelő pálya egy ADHD-s számára, mert az érintettek körében gyakori a munkanélküliség és a gyakori munkahelyváltás. Ennek megoldásában nagy segítségükre lehet a kifejezetten ADHD-sok számára kifejlesztett coaching módszer, amellyel nemcsak a kórképhez gyakran társuló bizonytalanság és depresszió enyhül, hanem a célok, irányok megtalálása is könnyebb. Ahogy a fentiekből is látszik, leszögezhetjük, hogy az ADHD-val érintett kollégák menedzselésére nem létezik instant, könnyű és gyors megoldás. Ugyanakkor biztosra vehető, hogy a diagnosztizált gyermekek növekvő száma miatt a jövőben az a munkaadó lesz előnyben, aki rendelkezik egy tervvel – és tapasztalattal – a figyelemzavaros kollégák beillesztésére. Hiszen megfelelően kezelve az ADHD okozta diverzitást, és kiaknázva az érintett dolgozókban rejlő lehetőségeket, valódi csiszolatlan gyémántokra találhatnak bennük.   Felhasznált  szakirodalom: Landine, J. (2005): Preparing the ADHD Client for the World of Work, University of New Brunswick Counselling Services, Fredericton, NB, Canada. Robbins, R. (2017): The untapped potential of the ADHD employee in the workplace, Cogent Business & Management, 4: 1271384. Sensitivity Training for Managing Individuals with Disabilities(2013). Workers’ Comp. Guide. 9:45; Training and Communication. További felhasznált szakirodalom itt.