Advent kicsit másképp – hogyan élhető meg jól egy világjárvány idején is?

Elérkezett advent I. vasárnapja. Advent, melynek jelentése „az Úr eljövetele”. Idén azonban talán mindannyian várunk egy másik, új csodára is: hogy búcsút inthessünk a világjárványnak és ismét a megszokott életünket élhessük. Hogyan lehet mindezek ellenére lélekben is felkészülni a közelgő ünnepre? Milyen mentális erőforrásokra támaszkodhatunk? Miért fontos lelki jóllétünk szempontjából az ünnep megélése? Cikkünkben ezekre a kérdésekre kerestünk válaszokat!

Az ünnep a szláv eredetű üdül szóból származik, melynek jelentése erősödik, hízik. Ha pszichológiai oldalról tekintünk a fogalomra, regenerálódásként vagy feltöltődésként is fordíthatjuk. Az ünnep – definíció szerint – olyan közösségi élmény, mely meghatározott rítus szerint zajlik, és célja az adott közösség kohéziójának elősegítése. Már Arisztotelész is megállapította, hogy az ember társas lény, így alapvető szükségletünk, hogy közösségben legyünk, együttes élményeket éljünk át.

Pszichológiai oldalról az ünnep megtartása olyan előnyöket hordoz magában, mint az egyéni identitás megerősödése, az egyén biztonságérzetének fokozódása, a szorongás csökkenése, a közösség kohéziós erejének növekedése, 

valamint általa a közösség kapcsolata szorosabbá válik környezetével is.

Fontos lehet, hogy a jelenlegi nehéz időben is merjünk készülni a közelgő ünnepre, mentálhigiénés szempontból ugyanis az ünnepek hivatottak kompenzálni a negatív életeseményeket, és adhatnak egy olyan kiemelkedő pozitív élményt, mely tartósan elraktározódik emlékezetünkben és bármikor előhívható. Ez az élmény egyaránt lehet vallási eredetű, de eredhet az ünnep „világi”, profán megéléséből is, mivel alapvetően a pozitív élményt a közösség, az együtt töltött idő szolgáltatja. Hívő és nem hívő emberek számára egyaránt feltöltő lehet az előttünk álló időszak, kiszakadva egy kicsit a borongós és szorongáskeltő helyzetből – melyben hosszú hetek, hónapok óta élünk –, és ezáltal lehetővé válik, hogy kicsit másra koncentráljunk (Németh, 2005).

Mi segíthet bennünket az előttünk álló időszakban?

Az adventi koszorún 4 gyertya található, mindegyik gyertya szimbolizál valamit, sorrendben: hit, remény, öröm, szeretet. Az első gyertya, melyet ma meggyújtottunk, a hitet szimbolizálja, érdemes lehet tehát megnézni, hogy a hit hogyan támogathat bennünket ebben a nehéz időszakban.

Az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kutatásokban a hit és a mentális egészség kapcsolata, és ma már ismerjük, hogy jótékony hatást gyakorol lelki jóllétünkre. A hit erőforrást jelenthet a depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal, házassági elégedetlenséggel, válással kapcsolatban, ugyanakkor a trauma, a nehéz helyzetek esetén is segítheti a megküzdést, javulást tapasztalhatunk általa az élet bármely területén (Chamberlain & Hall, 2000). Selye János (1976) endokrinológus a stresszt úgy határozta meg, mint a szervezetnek bármely igénybevételére adott nonspecifikus válasza. Ilyen szempontból tehát, bármely helyzet, mely alkalmazkodást igényel – függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív – stresszorként jelenik meg életünkben. Az életben jelen lévő feszültségekkel való megküzdéshez az emberek különböző fizikai, pszichológiai, szociális és spirituális erőforrásokat használnak fel. Ezek az erőforrások megküzdési stratégiákat alkotnak, melyek lehetnek diszfunkcionálisak vagy funkcionálisak.

A funkcionális megküzdési módok segítenek, hogy az egyén megnyugodjon, ugyanakkor kapcsolatban maradjon a valósággal, és lehetővé teszik, hogy ne csak túléljen, hanem alkalmazkodjon is a változáshoz.

Klaasen, McDonald. & James (2006) kutatásuk során a kórházba beutalt betegeknél megfigyelték, hogy a vallásos háttérrel rendelkező személyeknél kevésbé jelentkeztek szorongásos tünetek és könnyebben tudtak megküzdeni a fájdalmas helyzetekkel. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a vallásos személyek kidolgoztak egy tipikus megküzdési módot, melyet ma vallásos megküzdési módként ismerünk. Felmerülhet tehát bennünk a kérdés, hogy milyen eszközök rejtőzhetnek a vallásos megküzdési módban, így most ezeket vesszük sorra. Noha alapvetően a vallásos megküzdéssel kapcsolatban jutottak a lenti következtetésekre, alkalmazásuk bárki számára hasznos lehet és segíthet, hogy lélekben is felkészülhessünk az előttünk álló ünnepi időszakra:

1.    Jelentésadás, avagy a stresszor újraértelmezése. A vallásos egyén az életében jelen lévő nehézségeket Isten akarataként értelmezheti, mely segíthet a helyzettel való megküzdésben. Értelmezzük újra a helyzetet, melyben jelenleg élünk: Mit ad nekem ez az időszak? Hogyan tudok építkezni belőle? Mit tanulhatok általa?

2.    Szemlélhetjük a helyzetet a kontroll és nyereség oldaláról is, melyre három lehetőségünk is van: a) együttműködésre való törekvés, b) passzív halasztás, c) az ellenkezés aktív feladása. Mindegy, hogy hívő vagy nem hívő személyek vagyunk, bátran dönthetünk úgy, hogy megpróbálunk alkalmazkodni a helyzethez és a negatívumok helyett kihozhatjuk belőle  a maximumot ; felismerhetjük, hogy a helyzet rajtunk felül áll és nincs rá befolyásunk: csupán a felismerés és tudatosítás által is csökkenhet a szorongásunk és előtérbe kerülhetnek azok a dolgok, melyek valóban fontosak ; vagy félretehetjük a sok negatív dolgot, amely körülvesz bennünket és átadhatjuk magunkat az ünnepi készülődésnek .

3.    A vallásos megküzdési mód harmadik eszköze a fókusz áthelyezése a stresszorról a vallási tevékenységekre. Helyezzük át mi is a fókusz és keressünk érdeklődésünknek megfelelő programokat, akár egyénileg, akár szeretteinkkel közösen megélhetőket! Kapcsolódjunk be az online közvetített misékre, szertartásokra, koncertekre, színházi előadásokra, felolvasóestekre, keressünk lehetőségeket, hogy kiszakadjunk a monoton egyhangúságból és ne hagyjuk, hogy magába szippantson bennünket a negativitás.

4.    A megküzdési mód negyedik eleme a társas támogatás, melynek fontosságára már cikkünk elején is utaltunk. Szervezzünk közös programot családtagjainkkal, készítsünk közösen adventi koszorút, süssünk mézeskalácsot, a lehetséges programok száma házon belül is végtelen, de fontos, hogy keressük a lehetőséget, hogy minőségi időt töltsünk a másikkal. Ne feledkezzünk meg ugyanakkor azokról sem, akik távol vannak tőlünk, akik esetleg magányosak! A jelenlegi helyzetet közösségben megélni sem könnyű, ennél azonban sokkal nehezebb azoknak, akik magányosan, egyedül élnek. Hívjuk fel a nagyszülőket, keressük az egyedülállókat, megoldást jelenthet, ha advent minden hetére kiválasztunk egy olyan ismerőst, akiről tudjuk, hogy magányos vagy akivel egész egyszerűen csak régen beszéltünk, érdeklődjünk a hogyléte felől, kezdeményezzünk beszélgetést, figyeljünk egymásra.

5.    A vallásos megküzdés utolsó láncszeme az életmód átalakításában, az élet új irányának megtalálásában rejlik. Noha azt nem tudhatjuk, hogy a jelenlegi helyzet meddig tart, és mikor leszünk végre túl rajta, segíthet ugyanakkor jobban megélni a helyzetet, ha nem küzdünk ellene, ha elfogadjuk, hogy sajnos ez egy nehéz időszak, megtesszük a tőlünk telhetőt, betartjuk a járványügyi intézkedéseket, emellett azonban igyekszünk megőrizni jókedvünket. Tudatosítsuk, hogy ez az időszak sem tart örökké és próbáljuk meg a jelenből kihozni a maximumot.

Értelemszerűen nem hunyhatunk szemet a körülöttünk zajló események felett, nem vonulhatunk be a medvékhez hasonlóan egy barlangba téli álmot aludni abban reménykedve, hogy mire felébredünk, minden helyreáll a megszokott kerékvágásba, megpróbálhatjuk ugyanakkor elfogadni a nehézségeket is és megélni a lehetőségeinkhez mérten lehető legjobban az előttünk álló ünnepi időszakot. Lehet, hogy a világjárvány elmúlására még egy kicsit várni kell, a karácsony ugyanakkor idén sem marad el, merjünk méltó módon készülni rá!