Mit él át egy vér szerinti szülő az örökbeadáskor? Milyen veszteségei vannak egy örökbefogadott gyermeknek? Milyen elengednie egy gyermeket a nevelőszülőnek? Milyen érzés éveket várni arra, hogy végre teljes legyen a család? Mitől sikeres vagy éppen sikertelen egy örökbefogadás? A könyv ilyen érzékeny témákat jár körül. Könyvajánlónk.

Mártonffy Zsuzsa Akiknek két anyja van című könyve az örökbefogadással foglalkozó szakmai blogja alapján született. Hűen alcíméhez küzdelmes sorsokat, személyes történeteket olvashatunk a kötetben. Megszólal benne az örökbefogadás minden résztvevője, olvashatunk történeteket az örökbeadó, az örökbefogadó, a már felnőtt örökbefogadott és nevelőszülők szemszögéből egyaránt, mely kitágítja nézőpontunkat a témát illetően. Ezenkívül szakemberek is nyilatkoznak a témában, sőt, a kötet végén az örökbefogadás szakmai hátterével kapcsolatos legfontosabb információkat is megtaláljuk. 

Ez a könyv több, mint egy szakkönyv, az örökbefogadás témáját az esettanulmányok hozzák közelebb az olvasóhoz, általuk jobban megértjük, hogy mi is megy végbe a résztvevőkben ebben az érzelmi hullámvasúttal jellemezhető folyamatban. Megrendítő történeteinek szemléletformáló ereje van, elolvasása után más szemmel fogunk az örökbefogadásra nézni.

A könyv azzal a gondolatmenettel indít, hogy

a vér szerinti szülőtől származnak a gének, az örökbefogadótól a nevelés, a vér szerintitől a keresztnév, az örökbefogadótól a vezetéknév.

Ez az egyszerű mondat mély tartalommal bír, jól összefoglalja az örökbefogadás lényegét. Az örökbefogadás sokszor rögös útján elhangozhatnak olyan mondatok, hogy „nem vagyok a gyereketek” vagy „te nem vagy az anyám”, amit nehéz lehet hallani, ugyanakkor ha biztos lábakon áll az örökbefogadás, akkor a gyerekek ezzel inkább csak tesztelni akarják a szüleiket, kíváncsiak a reakcióikra. Egy örökbefogadó szülőnek ilyen helyzetekre is fel kell készülnie. Ezt frappánsan valahogy úgy lehet megfogalmazni, hogy

az örökbefogadott gyermekeknek több anyukája van és az örökbefogadó az egyik.

Fontos kiemelni, hogy az örökbefogadás mindig veszteséggel indul: a vér szerinti szülő különböző okokból úgy dönt, hogy lemond gyermekéről, mely nagyon nehéz döntés, azonban ha úgy ítéli meg, hogy ő nem tudja vállalni gyermekét, az örökbeadás talán a legjobb döntés, amit ebben a nehéz helyzetben hozhat, hiszen ezáltal gondoskodik gyermeke sorsáról. Az ő vesztesége egy másik szülőpár öröme lehet. Ugyanakkor a leendő örökbefogadó szülők is veszteségélménnyel vágnak bele a folyamatba, sok esetben el kell gyászolniuk a vér szerinti gyermek hiányát, hiszen a meddőség az egyik vezető ok az örökbefogadás esetén. Ők gyakran túlvannak már sikertelen lombikos próbálkozásokon, esetleg magzat elvesztésén is. Fontos, hogy ezeknek a veszteségeknek időt adjanak és feldolgozásra kerüljenek, mielőtt nekivágnak a gyermekvállalás ezen útjának. Veszteséget él át a nevelőszülő is, amikor el kell engednie a hosszabb-rövidebb ideig nála élő gyermekeket. Bár számít erre a pillanatra, mégsem könnyű a szívéhez nőtt gyermekeket útjukra engedni. És végül veszteségélménnyel indul maga az örökbefogadott gyermek is, hiszen elveszíti a vér szerinti családját, adott esetben nevelőszülőit is. Kötődésében, biztonságérzésében gyakran sérülésekkel indul.

Az örökbefogadás nagy kérdése a gének, illetve a nevelés szerepe a gyermekek életében. Ebben a nehezen megválaszolható kérdéskörben Mártonffy azt vallja, hogy

az örökbefogadó szülők feladata a hozott képességek kibontakoztatása és az eltérő képességek tisztelete, hiszen „almacsemetéből sosem lesz tuja”.

Az örökbeadó szemével

A könyvben megszólalnak örökbeadók is, az ő elbeszéléseik alapján szedtünk össze néhány magvas gondolatot. Fontos megértenünk, hogy az örökbeadó szülők általában olyan nehéz helyzetbe kerülnek, melyben csupán egy megoldást látnak: az örökbeadást, ami ebben a szituációban a lehető legjobb döntésnek bizonyul, hiszen ezáltal gondoskodnak gyermekük sorsáról. A háttérben húzódó okok között a leggyakrabban a szülőanya nagyon fiatal életkora, valamint a nehéz anyagi helyzet, mélyszegénység áll. Sok nehéz körülmények között élő vér szerinti szülő véli úgy, hogy

azzal, ha lemond gyermekéről, neki jobb sorsot tud biztosítani, amiben nem kell nélkülöznie.

Természetesen ez egy nagyon nehéz döntés, sok esetben lelki megrázkódtatásként élik meg, gyakori a depresszió és a bűntudat érzése is. Mindehhez a társadalom is hozzájárul, hiszen az emberek hajlamosak elítélni az örökbeadó szülőt anélkül, hogy jobban belegondolnának és átéreznék a helyzetét.

A nevelőszülő szemével

A kötetben nevelőszülőkkel készített interjúk is helyet kaptak, ezekből emelünk ki néhány fontos információt. A nevelőszülők esetében nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy elkülönítsük, ők nem örökbefogadók, csak ideiglenesen, hosszabb-rövidebb ideig nevelik a náluk élő gyermekeket. Ezzel fontos, hogy a gyermekek is tisztában legyenek, főleg, ha van vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek is közöttük. Ugyanakkor a különbségtételt nagyon tapintatosan kell kezelni!

Természetesen kötődés és szeretet itt is kialakulhat, sőt, az a jó, ha az örökbefogadott tud kötődni a nevelőszüleihez.

Ilyenkor, bár nehezebb az elválás, ha a gyermek már megélte valakivel ezt a biztonságos szeretetkapcsolatot, valószínűleg a jövőben is könnyebben tud majd kötődni másokhoz. A nevelőszülők fontos feladata lelkileg felkészíteni a gyermeket az örökbefogadásra. Egy új gyermek mindig új kihívást jelent egy nevelőszülő életében, a családba való beillesztése azonban nagy sikerélményt nyújt. A munka gyümölcse azonban leginkább a sikeres örökbeadás, mellyel rendeződik a gyermek élete és egy „igazi család” részévé válhat.


Az örökbefogadó szemével

Számos örökbefogadó szülő is nyilatkozik a könyvben, fontos szempontokra hívva fel a figyelmet. Az örökbefogadó szülők első fontos feladata az örökbefogadásra való megérés, a korábbi veszteségek feldolgozása. Ezt követően fontos tisztázniuk magukban, hogy milyen gyermeket tudnának elképzelni a családjuk részeként. Az önismeretükre támaszkodva kell meghúzniuk a kritériumokat (ld. életkor, egészségi állapot, származás), tudva, hogy minél szűkebb a mező, annál kisebb az esély az örökbefogadásra vagy annál később valósulhat meg.

Ugyanakkor nem szerencsés elfogadóbbnak tűnniük a valóságnál, hiszen egy életre szóló fontos döntés előtt állnak.

Fontos az intuíciókra hagyatkozni a barátkozás folyamatában, ha ellenérzés támad valamelyik szülőben, nem érdemes erőltetni a folyamatot. Az örökbefogadott gyermek számára alapvető fontossággal bír, hogy tudjon az örökbefogadás tényéről, a szakemberek is erre buzdítják a szülőket.

A titkok, tabuk ott lebegnek a családi légkörben, a gyermekek is megérzik azokat és az igazságra való rádöbbenés megingathatja az egész személyiséget.

Kezeljük a témát természetesen és törekedjünk arra, hogy folytonosság legyen a gyermek élettörténetében: érdemes beszélni a vér szerinti szülőkről és a nevelőszülőről is! Éppen ezért javasolják a keresztnév megtartását is, hiszen az is a gyermek múltjának és identitásának szerves része. Hagyjuk, hogy a gyermek kérdezzen és életkorának megfelelően igyekezzünk megválaszolni az őt érdeklő kérdéseket, mesekönyveket is olvashatunk nekik a témában. A legtöbb örökbefogadó szülő újszülöttre vágyik, mondván akkor „tiszta lappal” tudnak indulni, azonban a várandósság időszaka és a genetika ebben az esetben is része az egyenletnek. Sőt, egy idősebb gyermek esetében már jobban látszódik a fejlettségi szint és a temperamentum. Egy nagyobb gyermek örökbefogadása is lehet sikeres, ezt is érdemes jól átgondolni. Az örökbefogadó szülőket gyakran megmentőként, áldozathozóként tüntetik fel, holott nem ez a jó motiváció: igenis legyenek „önzőek”, azért fogadjanak örökbe, mert vágynak gyermekre és ezt az utat választják hozzá!

Az örökbefogadott szemével

A könyvben olvashatunk felnőtt örökbefogadottak történeteiről is, ezekből emelünk ki pár fontos gondolatot. Az örökbefogadottaknak nem csak az örökbefogadás tényével, de származásukkal is fontos tisztában lenniük, hiszen ez alapjaiban határozza meg identitásukat. Sokan serdülő- vagy felnőttkorban jutnak el arra az elhatározásra, hogy megkeresik vér szerinti szüleiket. Ez vegyes érzelmekkel teli időszak, hiszen

általában van egyrészt egy gyökértelenség érzés, egy identitáskeresés, másrészt az örökbefogadott gyermekek gyakran élik meg a „nem kellettem”, „nem vagyok elég jó” érzéseket is.

Gyakori továbbá a harag érzése, mind a vér szerinti szülő, mind saját maguk irányában. Megjelenhet az újabb elutasítástól való félelem, ugyanakkor a találkozás korrekciós élmény is lehet. A vér szerinti családi körülményekkel való szembesülés gyakran hálát ébreszt az örökbefogadó család irányában. Az örökbefogadó szülőket általában rosszul érinti a vér szerinti szülőkkel való kapcsolatfelvétel vágya, holott teljesen természetes ez az érdeklődés. Gyermekvállalás előtt javasolt foglalkozni a saját örökbefogadottság témájával a bizonytalanságok és félelmek leküzdése érdekében.

A könyvben a személyes történeteken túl olvashatunk még az örökbefogadás szakmai hátteréről, megszólalnak ezen a területen dolgozó pszichológusok is. Tájékozódhatunk az örökbefogadás jogi hátteréről, a hazai feltételrendszerről és a nemzetközi trendekről egyaránt. Megtudhatunk alapvető információkat az örökbefogadás szereplőiről és formáiról, az alkalmasság feltételeiről, valamint a sikeres és sikertelen örökbefogadás szempontjairól.

A könyvet ajánljuk minden téma iránt érdeklődőnek, szakembereknek és természetesen az örökbefogadás kérdésében érintettek számára egyaránt, hiszen az alapvető információkon túl sokat meríthetünk a személyes történetekből. Ezek a megrendítő, elgondolkodtató és megindító történetek közelebb hozzák az örökbefogadás témáját, élővé teszik azt és általuk jobban megérthetjük az örökbefogadás szereplőinek motivációit, gondolatait, érzéseit, nehézségeit és veszteségeit.


Felhasznált irodalom:

Mártonffy Zs. (2020) Akiknek két anyja van. Küzdelmes sorsok – személyes történetek az örökbefogadásról. Budapest: Bookline.