„Végső soron azt lehet mondani, hogy minden pszichopata antiszociális személyiségzavarral küzd, de nem minden antiszociális személyiségzavaros pszichopata” – tisztázza a kérdést dr. Szuromi Bálint pszichiáter, pszichoterapeuta, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika adjunktusa. A Kognitív- és Sématerápiás Központ által szervezett előadássorozat „Antiszociális személyek a társadalomban. Mit mond az idegtudomány és mit tehet a klinikus?" című előadásán jártunk. Mi számít jobban: a gének vagy a környezet? Milyen idegrendszeri folyamatok állnak a háttérben? Van-e hatékony terápia az antiszociális személyek számára? Tudósításunkból kiderül!
Az antiszociális viselkedés kutatásában valódi tudományos előrelépés a huszadik század második felében következett be. Bár a pszichopátia kifejezést sokáig az antiszociális személyiségzavar (antisocial persodality disorder, ASPD) szinonimájaként használták, az Európában használatos Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO-10) és az amerikai DSM-5 diagnosztikai kézikönyvek az ASPD viselkedéses kritériumait foglalják magukba, míg a pszichopátia koncepciója a magatartásokkal szemben inkább az érzelmeket, a belső élményeket helyezi a fókuszba – kezdi előadását a zavar történelmi, diganosztikus hátterének bevezetésével dr. Szuromi Bálint.
A pszichopátia típusai
Korábban már írtunk a pszichopátiáról, valamint a személyiségzavarok megkülönböztetéseiről. Ezúttal ismerjük meg a pszichopátia három fő típusát!
- Az elsődleges pszichopátia veleszületett. Az ilyen emberekre jellemző az alacsony érzelmi hőfok, hogy nem szoronganak, nem éreznek bűntudatot, és képtelenek tanulás útján a normák szerinti szociális készségeket elsajátítani.
- Másodlagos pszichopátiáról abban az esetben beszélünk, ha az gyermekkori negatív életesemények, traumák, elhanyagolás vagy abúzus által meghatározott, azonban ebben az esetben sem elhanyagolható a biológiai háttér. Jellemző rájuk az intenzív szorongás és a negatív élmények megélése.
- A sikeres pszichopata jellemzője, hogy rendkívül karizmatikus, kitartó, ezért sokszor az élet számos területén sikeres lehet, ugyanakkor mindez grandiózus manipulációval társul.
Az antiszociális személyiségzavar előfordulása
A lakosság megközelítőleg kettő-öt százalékát érinti, de a férfiaknál háromszor gyakoribb jelenség, mint a nőknél. Az előfordulási gyakorisága a börtönökben húsz-ötven százalék közé tehető, míg a drogelvonó központokban ötven százalék köré becsülik – számol be az adatokról dr. Szuromi Bálint. Továbbá megtudjuk, hogy az alacsony szocioökonómiai státusszal rendelkezők és a hajléktalanok körében is gyakran előfordul.
Mindebből kifolyólag felnőttkorra gyakran beáll a deklasszálódás jelensége, ami azt jelenti, hogy a gyermek egy-két, esetleg három társadalmi osztállyal is lejjebb csúszik, mint ahol a szülei voltak. Megdöbbentő tény, hogy negyvenéves kor alatt harmincháromszor nagyobb a halálozás esélye az ASPD személyek körében – teszi hozzá a szakértő.
Az antiszociális személyiségzavar idegrendszeri háttere
Két fő idegrendszeri deficittel kell számolni az antiszociális személyiségzavar esetén. Az egyik az empátia-deficit, a másik a tanulási és döntési folyamatok zavara. Előbbinek két része különböztethető meg. Egyrészt beszélhetünk kognitív empátiáról, ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk a másik félnek érzelmekkel színezett mentális állapotokat tulajdonítani. Tehát képesek vagyunk elképzelni, mit akar, gondol, érez a másik fél – magyarázza az előadó. Ez jól működik az antiszociális személyek esetében is. Azonban a másik rész, az érzelmi empátia – amikor a másik fél szenvedése megindít és cselekvésre ösztönöz bennünket – erősen sérült.
A diagnosztizált pácienseket képalkotó eljárásokkal is vizsgálták – folytatja a szakértő –, és az amygdalában, a ventromediális prefrontális kéregben, az orbitofrontális és a cinguláris kéregben egyaránt eltéréseket találtak (Blair, 2013).
Főbb működési zavart az amygdalában találtak, ami elsősorban a hangulati élet szabályozásáért felelős,
így a félelem, a szomorúság és a fájdalom érzékelésében is szerepet játszik. Segítségével a csecsemő képes az averzív reprezentációk kialakítására az anya viselkedésének megfigyelése révén.
Megtudjuk, hogy az elsődleges pszichopatáknál az amygdala aktivációjának csökkenését figyelték meg, ami csökkent érzelmi empátiához, rideg-érzéketlen vonásokhoz és proaktív, azaz inger nélküli agresszióhoz vezet. Másodlagos pszichopaták esetében megnövekedett az amygdala aktiváció szintje, ami antiszociális-impulzív vonásokat eredményezett. Úgy is mondhatnánk, hogy az ilyen típusú emberek „túl hamar bepöccennek”– fogalmazza meg dr. Szuromi Bálint –, gyakran fenyegetve érzik magukat és intenzív szorongást élnek át. Agressziójuk reaktív, frusztráció alapú, tehát kell valamilyen kiváltó inger hozzá.
Jellemző továbbá a ventromediális prefrontális kéreg és a striátum diszfunkcionális működése is. Predikciós hibának nevezzük azt a fajta visszacsatolást, amit elvárunk egy cselekvésre adott reakcióként, amikor egy esemény elvárt értéke, azaz amire számítunk, az eltér a valóságtól. Amennyiben az elvárt érték kalibrálása nem működik rendesen, nem rendelkezünk iránytűvel arra vonatkozóan, hogy mi a helyes és mi a helytelen – kapunk szemléletes magyarázatot. Így negatív predikciós hiba esetén az agy tévesen örömnek észleli azt is, ami valójában nem az. Pszichopatákban büntetés esetén megnövekedett striatális aktivitást figyeltek meg, ami magyarázza, hogy miért izgatja fel őket a büntetés, miért élvezik a rosszat.
Antiszociális személyiségzavarban a frontális területek (dorsomediális prefrontális kéreg, insula, caudatus) bár fiziológiailag épek, mégis kevéssé vonódnak be a magatartás szervezésébe,
így a hátrányos kimenetelű magatartás elterelése legtöbbször sikertelen.
A másik ember szenvedése tehát nem visszatartó erő a magatartás szervezésekor – világosítja fel az érdeklődő közönséget a szakember.
Működik-e a Sémamód terápia?
Le kell szögezni, hogy egyelőre hatékony pszichoterápiás módszer még nem ismert az antiszociális személyiségzavar kezelésére. A kognitív viselkedésterápia alapú csoportos ülések azonban hasznosnak bizonyultak – teszi hozzá az előadó. Ezek célja az akut problémamegoldás, a dühkitörések kezelése, a hatékony gondolkodás segítése, az empátia fejlesztése és a perspektíva-váltás képességének kidolgozása.
A Sémamód-terápia a Sématerápia kiegészítése, mely során a kliens aktuálisan aktív, hangulatát- és viselkedésváltozását befolyásoló sémákkal foglalkozik a terapeuta – ismerteti a módszert a pszichoterapeuta. A Sémamód-terápia a különböző sémamódok (intenzív, beszűkült mentális állapotok) megértésével konceptualizálja, tehát jelentéssel tölti fel és tünetként kezeli a pszichopátiás, illetve antiszociális viselkedést és működést. A sémamódokat négyféle csoportba sorolhatjuk – derül ki. Vannak a gyermek módok, a szülő módok, a diszfunkcionális megküzdési módok és az egészséges felnőtt módok. A terápia végső célja a túlkompenzáló és maladaptív módok leépítése, a magányos gyermek mód gyógyítása, majd az egészséges felnőtt mód megerősítése.
Dr. Szuromi Bálint elmondja, hogy a terápiában használt egyik fő módszer az empatikus konfrontáció. Ekkor empatikusan utalunk a páciens aktuális rossz érzésére, de ugyanakkor szembesítjük helytelen magatartásával. A korlátozott szülői újragondoskodás során pedig a gyermekkorban kielégítetlen szükségleteket próbálja a terapeuta újra strukturálni és a terápia során kielégíteni.
Mindez akár két-három évig is eltarthat,
ami alatt a terapeutának számos nehézséggel, akadállyal kell szembenéznie. Ilyen például kezdetben a bizalom kiépítése, a motiváció és bevonódás elősegítése, a grandiózus módból fakadó lekezelő, megalázó viselkedés kiküszöbölése és a megfelelő határok betartása, ahol a manipuláció és erőszakosság nem kaphat teret.
Az antiszociális személyiségzavar alapvetően biológiailag meghatározott zavar, amely neurobiológiai deficitekkel jár. Emellett erősen összefügg a silány minőségű, kriminális, bántó és elhanyagoló szociális közeggel. A gyermekkorban ebből következő alacsony érzelmi érzékenység és félelemnélküliség, felnőttként az empátia hiányához, mások szenvedésének negligálásához vezet. Ezen kívül az izgalomra való igényt, a büntetésre való érzéketlenséget, az erőszakot, a szabálysértéseket és a manipulációt egyaránt erősíti – foglalja össze röviden az este tanulságát az előadó.
A sikeres pszichopatákról kérdeztük dr. Szuromi Bálintot
Az előadó a Mindset Pszichológia kérdésére – miszerint a sikeres pszichopaták esetében működhet-e, és ha igen, hogyan a sémamód terápia – elmondta, hogy róluk nagyon kevés adat van, ugyanis az ilyen emberek képesek jól működni a közösségben. Bár többnyire manipulatívak és átgázolnak másokon, mégsem kerülnek be az ellátórendszerbe – vagy csak nagyon ritkán, általában erős családi nyomás hatására. Így nem lehet biztosan tudni, hogy a terápia működne-e náluk, ugyanis a sikeres terápiában a kulcsszó az egyéni motiváció megléte. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ők is ugyanúgy pszichopaták, csak más módon hatnak a világra.
