Ami igazán számít – Pál Feri új könyvét olvastuk

„Hogyan is lett Pál Ferencből az évek során Pál Feri, majd ’pálferi’ mint fogalom? Úgy, hogy előadásaiban hétről hétre mindig arról beszélt, ami igazán számít” – és egyre többen kezdtek el figyelni rá.

Így vezette fel Orvos-Tóth Noémi Pál Ferenc katolikus pap és mentálhigiénés szakember új könyvének bemutatóját, melynek címe Ami igazán számít. Ez egy hagyományos „pálferi-könyv” is, meg nem is: az eddigiekhez képest más abban, hogy sokkal sűrítettebben vannak benne az információk, mert az elmúlt közel húsz év előadásainak és tapasztalatinak legfontosabb témáit foglalja össze, ezzel együtt azonban nem veszítette el a „sztorizós”, való életből vett példákkal és izgalmas kutatásokkal színezett lendületét sem. A cím, hogy Ami igazán számít így egyben a sok tudásanyag, előadás összegzésére, sűrítésére is vonatkozik, és ezt a könyv formája is követi, mert sok helyen pontokba szedve olvashatjuk el az információkat. Pál Feri a könyvbemutatón azt mondta, ezt a könyvet kicsit olyan szemmel is írta, hogy kézikönyvként lehessen használni elakadásaink, kríziseink esetén, segítve az eligazodást önmagunkban, problémáink jobb megértéséhez és kezeléséhez.

A könyv mondanivalóját talán a legjobban az az anekdota foglalja össze, amit a flow fogalmát megalkotó, magyar származású Csíkszentmihályi Mihályról ír benne:

„Csíkszentmihályiék 1944-ben, a Fiumét körbeölelő ostromgyűrű bezáródása előtt, az utolsó vonattal Velencébe menekültek. A tízéves Misike ott állt a peronon, hallotta a fegyverek robaját, és arra jutott: »A felnőtteknek fogalmuk sincs, hogyan érdemes élni«. A helyzet mintha azóta sem változott volna: a felnőttek még mindig nem tudják, hogy mi számít igazán.”

Holott, ahogy Pál Feri a könyvbemutatón is kiemelte: a tények, adatok, információk nyilvánosak, rendelkezésünkre állnak ahhoz, hogy jobban éljünk, sokszor mégis csak akkor változtatunk, amikor már a szenvedésnyomás elég nagy, és a károk egy része visszafordíthatatlan. Elmesélte, hogy amikor fiatal pap volt, és az emberek jöttek hozzá a problémáikkal, olyan gyakran ismételgette válaszként, hogy nem tudom, hogy egy idő után arra jutott, hogy nem akarja a nyugdíjig hátralevő időt ezzel tölteni, így inkább tanulni kezdett, elmélyült a pszichológia és önismeret világában. Ahogy egyre több tudás birtokába jutott, megszületett benne a vágy, hogy ezeket az értékes ismereteket másokkal is megossza, kezünkbe adja a kulcsot saját életünk kiteljesítéséhez.

A könyvben végigveszi az elmúlt évek legfontosabb témáit, amikről előadásaiban sokat beszélt: az elégedettség, önmegvalósítás, sémák, szándékos vakság, párkapcsolati szenvedély megőrzése, kiégés megelőzése, okoseszközök használata, egyensúlyvesztés, a múlt sebeinek feldolgozása, kommunikáció, sérült énrészek gyógyulása és a lelkierő fejlesztése, s a spiritualitás sem maradhatott ki belőle.

Egy érdekesség a könyv készüléséről, hogy Pál Feri 9 hét alatt írta meg, ahogy ő fogalmazott, „emberkísérletet végezve önmagán”. Ennek lényege az volt, hogy kibírja-e ezt a fokozott terhelést kiégés nélkül és a mentális egészsége megőrzése mellett, abban a tudatban, hogy egy véges és belátható időszakról van szó – és az eredmény az lett, hogy igen: ennek köszönhetően megőrizte a lelki egyensúlyát, és a könyv is elkészült. A kiégésről, amelynek egy egész fejezetet szentelt a könyvben, kifejti, hogy lelki egészségünk megőrzéséhez hosszú távon szükségünk van bizonyos „minimumok” betartására.

„Fontos, hogy önmagunkról ne tűzoltásszerűen igyekezzünk gondoskodni, hanem rendszeresen, és meg tudjuk mondani, melyek azok a minimumok, amik a hosszú távú egyensúlyunkhoz kellenek”.

A minimumokat napi, heti, havi és éves intervallumban is érdemes meghatározni. A heti minimum nála például az „embermentes szerda”: az az egy nap a héten, amikor nem vállal klienseket, és papi munkájában is szabadságon van.

Ez persze csak egy a sok olyan rész közül, ami miatt érdemes lesz ezt a könyvet újra meg újra levenni a polcról, fellapozni aktuális problémáink, érdeklődésünk mentén, akár részletekben is olvasni, mert minden fejezet önmagában is egy hosszas gondolkodást elindító témát ölel fel. Ahogy Pál Feri is írja a könyvben, „az igazság, tények ismerete önmagában nem elég, lelkierőre, bátorságra és döntésekre is szükségünk van” – a könyv gondolkodási alapot adhat, felismerésekkel gazdagíthat, a változáshoz azonban nyilvánvalóan mi magunk is kellünk, a mi döntéseink, és a változtatások meglépése.