Érdekes paradoxon, hogy míg a hétköznapi életben a pozitív érzelmeinknek tulajdonítunk kitüntetett szerepet, addig a tudományos szféra egészen hosszú ideig szinte teljesen elhanyagolta őket, helyettük kizárólag a negatív affektusoknak szentelte figyelmét. De vajon miért van szükségünk a pozitív érzelmekre? Magától értetődőnek tűnhet a válasz: azért, mert jól esnek. Vagy lehet, hogy ennél többről van szó?
A kutatók sokáig szinte csak a negatív érzelmek természetét és hatásait vizsgálták. Foglalkoztak a félelemmel, a haraggal, az undorral, a szégyennel, a szomorúsággal, de örömforrásainkkal alig. Az utóbbi években viszont változás állt be a területen, egyre több publikáció születik, amelyek az öröm, az elégedettség, a szeretet, a hála, a remény és más pozitív tatalmú érzelmek életünkre gyakorolt hatását kívánják feltárni. Ha lecsupaszítjuk a fogalmat, akkor felfigyelhetünk rá, hogy pozitív és negatív érzelmeink aránya alapjaiban határozza meg a szubjektív jóllétünket és az életünkkel való elégedettségünket. Martin Seligman, a pozitív pszichológia úttörő képviselője idői szempontból tett különbséget a pozitív érzelmek között. A jelenben átélt pozitív érzelmek: a boldogság, a nyugalom, az élvezet, az eksztázis és a flow. A múlt pozitív affektusai: a megelégedettség, a kielégítettség, a beteljesülés, a büszkeség és a derű. A jövőre vonatkozóak pedig az optimizmus, a hit, a remény és a bizalom.
A derűs apácák
Az egyik első pozitív érzelmeket vizsgáló nagyszabású kutatás Deborah Danner és munkatársai nevéhez köthető. Vizsgálatukban száznyolcvan katolikus nővér vett részt. A nővérek vállalkoztak arra, hogy egész hátralevő életükben és agyukat a tudományos vizsgálat számára hozzáférhető téve még haláluk után is segítik a kutatást. Az évek alatt végig naplót vezettek, amelyek még a rendbe lépésük előtti időkre is kiterjedtek, bemutatták orvosi leleteiket és számos tesztet kitöltöttek. Ezek alapján életük végén a kutatók minden információt megvizsgáltak, többek között a naplóik és az interjúik alapján a pozitív és negatív érzelmeik és az egészségügyi mutatóik közötti összefüggéseket is. A legszemléletesebb kapcsolat mégis a halálozási adatokban látszott. A negatív érzelmek és a halálozási mutatók között nem találtak összefüggést, viszont a pozitívak esetében annál inkább. Erőteljes fordított kapcsolatban állt a két változó.
A legtöbb pozitív érzelmet kifejező nővérek akár tíz évvel is tovább éltek,
mint a legkevesebbről beszámolók. Arra, hogy ez a hatás milyen közvetítő tényezőkön keresztül nyilvánult meg, nem terjedt ki a kutatás, mégis erénye, hogy ösztönzőleg hatott a szakmára.
A pozitív érzelmek kitágítják a lehetőségeinket
Míg a negatív érzelmek beszűkítik gondolatvilágunkat és cselekedeteinket, addig a pozitívak inkább kiszélesítik azokat. Felépítik saját személyes belső erőforrásainkat. Akinek jó kedve van, az barátságos és játékos lesz, kreatív tevékenységbe fog. Aki érdeklődő, az elindul, hogy felderítse a világot, új információk és tapasztalatok felkutatásába kezd. Aki elégedett, egy kicsit hátradőlhet és élvezheti az életet, közben pedig integrálhatja az eddig összegyűjtött élettapasztalatait a világszemléletébe és önmeghatározásába. A szeretet és a szerelem érzései pedig a közeli kapcsolatainkban megélhető játékra, felfedezésre és a szeretett közös dolgok élvezetére hívnak minket. A pozitív érzelmek tehát kitágítják megszokott gondolkodásmódunkat és életmódunkat,
kreativitásra, újdonságkeresésre és másokkal való kapcsolatteremtésre serkentenek
minket. Ezeket a hatásokat igazolja Barbara Fredrickson egyik vizsgálata is, amelyben a résztvevők öt, különböző érzelmeket megmozgató film közül néztek végig egyet. Ezek közé tartozott az öröm, az elégedettség, a félelem, a harag és volt egy kontrollhelyzet is, amelyben érzelmileg semleges jeleneteket mutattak a személyeknek. A filmvetítés után arra kérték őket, hogy írjanak egy listát arról, hogy mit csinálnának most szívesen. Az érzelemmentes helyzethez képest a két negatív érzelmeket előhívó helyzetben jóval kevesebb tevékenység jutott eszükbe, mint a pozitív érzelmeket aktiváló feltételekben.
Hosszú távon is
Maguk az érzelmek sokszor tiszavirág-életűek, hatásuk mégis maradandó lehet. A pozitív érzelmek talán legértékesebb hatása abban nyilvánul meg, hogy általuk
olyan erőforrások birtokába jutunk, amelyek bármikor mozgósíthatóak, ha nehézséggel kell szembenéznünk.
Képessé tesznek minket olyan fizikai, intellektuális, pszichológiai és társas kompetenciák elsajátítására és elraktározására, mint az egészségünk sikeresebb megőrzése, a hatékony problémamegoldás, az optimista életszemlélet vagy a segítségkérés. A pozitív érzelmekre való fókuszálás által kompetensebb, rugalmasabb, alkalmazkodóbb és elégedettebb emberekké válhatunk. Az érzelmi arousalnak hatása van az egészségre, ezt számos vizsgálat bizonyította már. Ha tehát legközelebb egy jót nevetünk a barátainkkal, valami egészen új hobbiba kezdünk, esetleg kiülünk este a teraszra egy pohár bor és egy jó könyv társaságában, nyugodtan jusson eszünkbe, hogy nemcsak éppen jól érezzük magunkat, hanem hosszú távú egészségünkért és boldogságunkért is teszünk.
Felhasznált szakirodalom:
Danner, D. D., Snowdon, D. A., Friesen, W. V. (2001). Positive emotions in early life and longevity: findings from the nun study. Journal of personality and social psychology, 80(5), 804.
Fredrickson, B. L. (2001). The role of positive emotions in positive psychology: The broaden-and-build theory of positive emotions. American psychologist, 56(3), 218.
Fredrickson, B. L. (2013). Positive emotions broaden and build. In Advances in experimental social psychology (Vol. 47, pp. 1-53). Academic Press.
Kozékiné Hammer Zs. (2005) Pozitív érzelmek. Doktori értekezés. ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológiai Intézet, Személyiség és Egészségpszichológiai Tanszék, Pszichológia Doktori Iskola
Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, B. L., Loftus, G. R. (2005). Atkinson & Hilgard Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest
