Amikor a motor felbőg – Mitől különleges sport az autóversenyzés?

Amikor sportokról beszélünk, ritkán gondolunk az autóversenyzésre, inkább a klasszikus sportágak pl. futás, úszás, foci jutnak eszünkbe. A szembeötlő különbségek ellenére azonban sok hasonlóság is mutatkozik az autó- és az egyéb sportok között, például a felkészülésben vagy a teljesítményben. Nézzünk meg néhány fő pszichológiai szempontot, ami mégis egyedivé, különlegessé teszi az autóversenyzést.

Más sportágakhoz hasonlóan, az autóversenyzésben is szoros összefüggés mutatkozik a mentális képességek, a felkészültség, valamint a sportteljesítmény között. Például azok az autóversenyzők, akik hatékonyan küzdenek meg a szorongásaikkal, magasabb önbizalommal rendelkeznek és több sportsikert érnek el. A szorongás csökkentése és megfelelő kezelése mellett azonban a motiváció fenntartása és a hosszútávú célok kijelölése is központi kérdés, amiben szintén hasonlít más sportokhoz. Fontos szem előtt tartani, hogy miért is megy ki valaki újra és újra a pályára, miért vállal kockázatot, és hol szeretné magát látni mondjuk 5 év múlva?

Ami viszont már lényeges különbség más sportágakhoz képest az autóversenyzés esetében, az elsősorban a gyakorlási idő. Az autóversenyzés drága elfoglaltság és általában kevés idő, illetve hely áll rendelkezésre a gyakorláshoz. Nincs minden lakótelep mellett három versenypálya, ahol naponta több órát lehetne edzeni. Sok versenyzőnek a saját forrásai is korlátozottak, tehát ha pályát még találna is, lehet, hogy nincs elég ideje, felszerelése vagy anyagi kerete hozzá. A versenyek helyszínén is legfeljebb csak néhány időmérő vagy gyakorló kör megengedett, tehát a gyakorlásra szánt időt maximálisan ki kell használniuk.

Éppen ezért egyre nagyobb teret kaptak az autóversenyekre való felkészülésben a vizualizációs technikák és a technológia fejlődésével a szimulációs gyakorlatok is. Vizualizációra a Hajsza a győzelemért című filmben is láthattunk egy példát, amikor James Hunt becsukott szemmel a földön fekve elképzeli, ahogy végigmegy a pályán. Ugyanakkor a modern szimulátorok is remek kiegészítést jelenthetnek a klasszikus edzés mellett, például hatékonyan alkalmazhatók a reakcióidő fejlesztésében. Ezt a Verdák 3. című animációs mese mutatja be tréfás formában, amikor „futópadon” edzik az autókat a kiképző központban.

További fontos szempont az autósportok esetében, hogy a hibázás lehetőségét minimálisra kell csökkenteni, hiszen a legkisebb hiba is pontvesztéssel, rosszabb esetben pedig akár balesettel végződhet. A gyorsasági versenyeknél a reakcióidő különösen fontos, a versenyzőknek a rajtvonaltól kezdve pontosan kell reagálniuk, hiszen sokszor a másodperc töredékén múlik egy-egy győzelem vagy vereség. Ilyen minimális különbségeknél pedig fennáll a versenyző kiégésének veszélye, ha túlzottan a győzelemre és az eredményre fókuszál a folyamat helyett.

A legtöbb sportágban van egy bizonyos fokú kockázat és sérülésveszély. A tornászoknál, lovasoknál és autóversenyzőknél pedig szinte állandó ez a veszély. Akárcsak a győzelemhez, a komoly sérüléshez is elegendő egy rossz mozdulat.

Fontos, hogy a versenyző tisztában legyen a kockázatokkal és megfelelően felkészüljön rájuk: 

betartsa a megfelelő biztonsági óvintézkedéseket, kerülje a szükségtelen kockázatokat és megtanulja kezelni a vészhelyzeteket. A mentális felkészülés nélkülözhetetlen része az is, hogy a versenyző felismerje: a sport és a versenyzés jutalma felülmúlja a lehetséges negatív következményeket.

Az autóversenyzésben különleges kapcsolat, sőt partneri szövetség van az autó és a pilótája között. Azok számára, akik kevésbé rajonganak az autókért, a jármű megszemélyesítése szokatlan lehet. Ez egyébként más sportágakban is előfordul, például a vitorlázásban, sőt néhány golfozónál is, hogy önálló személyként gondolkodnak a sporteszközeikről. A legtöbb versenyző és autója között azonban különösen erős kötődés van; akár partnerként is utalnak rá vagy beszélhetnek róla (pl. „Ő (az autó) remek volt ma”). Ez a kapcsolat elsőre furcsának tűnhet számunkra, de az autó iránti érzés hasonló ahhoz, mint amit a lovasok éreznek a lovuk iránt, vagy ahogyan a teniszezők viszonyulnak a páros partnerük felé.

Végül nem szabad megfeledkeznünk az autóversenyzés sokszínűségéről sem. Sokféle autóverseny létezik, a gyorsaságitól kezdve az utcai, terep és gyorsulási versenyeken át a tájékozódási rallykig. Változatosak a pályák, a célok, az autók és a versenyzők is. Van, aki profi szinten űzi, és van, aki csupán kedvtelésből. Van, aki már többgenerációs autóversenyző családból érkezett és van, aki újonnan csöppent ebbe a világba. A legtöbb versenyen együtt indul minden korosztály, fiatalok és idősebbek, kezdők és haladók egyaránt. Sőt, nemi megkülönböztetéssel sem találkozunk, egymás mellett versenyeznek férfiak és nők. Az egyes versenyek leginkább az autók és a pályák alapján különböznek egymástól, egy-egy kategórián belül azonban talán ez az egyik legsokszínűbb és a versenyzőit legkevésbé megkülönböztető sportág.