Anyaként a munka frontján – A munkábaállás pszichés hatásai az édesanyákra nézve

Cikksorozatunk első részében arról írtunk, hogyan hat az édesanyák munkaerőpiacra történő visszatérése az anya-gyermek kapcsolatra. De vajon milyen folyamatok zajlanak az anyában ebben az időszakban? Hiszen fontos kiemelni, hogy az édesanyák számára is nagy változást jelent az újbóli munkába állás, mely akár újraszocializációval, sőt, személyiségváltozással is járhat. A cikksorozat jelen részében az édesanyák kerülnek középpontba. Tartsatok velünk!

A munkába visszatérő édesanyák helyzete több szempontból is nehéz lehet. Egyrészt felmerülhet, hogy a munkáltatók ellenérdekeltek egy kisgyermekes anyuka alkalmazásában, hiszen csökkent a terhelhetősége, megkopott a tudása, ezzel szemben – a gyermek betegsége esetén – megnövekedhet a táppénzen töltött idő nagysága. Másrészt a nők önmagukkal szemben támasztott elvárásai is nyomasztók lehetnek, hiszen mind a munkahelyen, mind a családi életben a maximumon szeretnének teljesíteni. A visszatérés során az édesanyák sokszor megkérdőjelezhetik képességeiket, hogy mennyire lehetnek egyszerre anyaként és munkavállalóként is eredményesek. Lássunk a visszatérés pszichés háttere mögé!

         A dolgozó anyává válás folyamata

A jelentős életesemények során az énképünk könnyen megváltozhat. Az édesanyává válás során a nők arról kezdenek gondolkodni, hogy milyen anyává szeretnének válni, és hogyan egyesítsék korábbi személyiségükkel anyai szerepüket. A munkába való visszatérés során – első gyermekes anyukaként, vagy az első visszatérés alkalmával –

az anyai és a szakmabeli szerepek összeillesztése válik kihívássá.

A visszatérés újraszocializációval is jár, ami azt a folyamatot jelenti, melyben az egyén visszatér egy adott szociális közegbe. Az újraszocializáció során a személyiség folyamatos változáson megy keresztül, miközben az édesanya integrálja az egymással versengő anyai és munkahelyi feladatokat. A korábbi tapasztalatainkhoz képest, anyai szerepünkkel tarkított identitásunk másként tekint a szervezetre, ugyanakkor azt érezhetjük, hogy ránk is más szemmel néznek kollégáink.

Bár a munkahelyre történő újbóli bekapcsolódás minden anyának más-más élményt nyújt, az anyai és munkahelyi feladatok összeegyeztetése állandó tényezővé válik az édesanyák életében. Például a késői megbeszélések, a plusz prezentáció vagy a túlóra nehezen illeszthető össze az óvódai fellépéssel, az iskolai különórával vagy a fociedzéssel. 

         Önmagukon is dolgozó anyák

Az édesanyák általában konkrét elképzeléssel rendelkeznek azzal kapcsolatban, hogy milyen anyák és milyen munkavállalók szeretnének lenni. Ennek ellenére a visszatérés jelentős kölcsönhatásba hozza az új, anyai személyiséget és a korábbi szakmabeli identitást. Ennek hatására egyes édesanyák lelki szinten folyamatosan dolgoznak önmagukon:

a munkához alkalmazkodva konstruálják anyai identitásukat, miközben anyaságukkal együtt újraépítik szakmabeli énjüket.

A személyiség formálódása mellett fontos kiemelni, hogy az énhatékonyság érzésének kiépítése is a dolgozó édesanyák előtt álló feladat. Ez utóbbi ugyanis szorosan összefügg a személyiséggel, és hasonlóan lebontható anyai és szakmabeli hatékonyságra is. Tekintsünk rá erre a szempontra is!

         Az énhatékonyság oldalai

Az anyai énhatékonyság az édesanyák azon önértékelése, mely a gyermekről való gondoskodás képességét, az anyai önbizalmat jelenti. A szakmabeli énhatékonyság pedig a szakmában nyújtott teljesítményre vonatkozó becslés. A visszatérés során az édesanyáknak a fizikai, mentális és logisztikai kihívásokon túl – a személyiségükhöz hasonlóan – összhangba kell hozniuk anyai és szakmabeli énhatékonyságukat is. Az énhatékonyság érzése azért különösen fontos, mert

jelentős hatást gyakorol arra, ahogyan a nők önmagukat látják és értékelik a családi életben, és karrierjük kapcsán egyaránt.

Amennyiben az énhatékonyság érzése alacsony szinten van, könnyen érezhetjük magunkat kevésbé kompetensnek akáraz anyai, akár a munkahelyi feladataink során. Ez pedig negatívan hat a teljesítményünkre és az önértékelésünkre egyaránt. Kezdetben érdemes lehet részmunkaidőben visszatérni a munka világába, hogy fokozatos ütemben rázódjunk vissza a hétköznapi kerékvágásba, és kitapasztaljuk, hogyan tudunk hatékonyan működni anyaként és munkavállalóként egyszerre.

         Tippek a visszatéréshez

A visszatérés okozta kezdeti bizonytalanságot csökkenthetjük, ha újra átgondoljuk az önmagunkkal kapcsolatos elvárásainkat, és megalkotjuk saját fogalmainkat önmagunkra, az anyaságunkra és a karrierünkre vonatkozóan. „Mi az a körülmény, amiben jól érzem magam, amiben anyai és szakmai énhatékonyságom is kiemelkedő szintre juthat. Hogyan tudok ezért tenni? Mi az, ami ezt gátolja, hogyan tudom ezt elkerülni, mit kell tennem azért, hogy elkerüljem.” Érdemes megfigyelni más dolgozó édesanyákat, és a számunkra szimpatikus, attitűdjeinkkel megegyező szemléletmódokat követni.

Hasznos lehet továbbá fontossági sorrendet felállítani az értékrendünknek megfelelően.

Ez később megkönnyítheti, hogy nemet mondjunk azokra a munkahelyi feladatokra, melyek elvégzése korábban nem okozott gondot. Az énhatékonyság érzésében létrejött bizonytalanság is enyhíthető, ha más, dolgozó édesanyák példáját tekintjük át, illetve a hasonló tapasztalatok közös megbeszélése is segíthet az akadályokon való átkelésben. A sikeres, dolgozó édesanyák visszatérésének történetei segíthetnek annak realizálásában, hogy

az ebben az időszakban megélt nehézségeink és érzéseink normálisak.

Mindezek mellett, kezdetben a részmunkaidő és a napi teendők megtervezése is segíthet, hogy visszarázódjunk a mindennapokba.

Összességében tehát mind a gyermek, mind az édesanya lelki működése szempontjából jelentős eseménynek számít az anyák munkaerőpiacra történő visszatérése. Bízzunk a gyermekünkben, az addig kialakított kötődésben és önmagunkban. Adjunk időt magunknak, és ne ijedjünk meg a kihívást jelentő helyzettől. Tudjuk és fogadjuk el, hogy nem mindig könnyű visszatérni, hiszen komoly pszichés munka folyik a háttérben.