Amikor az új családtag érkezése nem csupán örömmel jár...

Mikor érett meg egy párkapcsolat a gyermekvállalásra? Melyek a szülést követő természetes lelkiállapotok? Milyen tünetek esetén kell szakemberhez fordulni? Mi zajlik az apák lelkében? Dr. Belső Nóra – gyakorló pszichiáter, kutató és oktató – legújabb könyve számos értékes gondolatot és hasznos tanácsot rejt azok számára, akik gyermeket terveznek, akiknél már úton van a baba, vagy akik úgy érzik, nincs minden rendben velük lelkileg. Jelen cikkünkben szeretnénk az olvasó elé tárni néhány fontos gondolatot, a teljesség igénye nélkül.

Projekt-e a „babaprojekt”? A válasz: nem. A projekt egy gazdasági környezetből átvett kifejezés, melynek van eleje, megtervezett folyamata és vége. Ezzel szemben a gyermekvállalás egy olyan folyamat kezdete, mely életünk végéig tart. Nehézségekkel és örömökkel teli, ami felelősséget és kötelességet ad a szülőpárnak. Fontos azonban előre tervezni. Ideális helyzetben társunkkal együtt döntöttünk a gyermekvállalás mellett. Az a kapcsolat, ahol a kiszemelt társ megtartására jön gyermek a világra, kudarcra van ítélve. Viszont előfordul, hogy azért ér véget egy kapcsolat, mert túl sokáig vártak, és közben eltelt az az energikus időszak, ami alkalmas lett volna a gyermekvállalásra. Törekedjünk hát az arany középút megtalálására. Érdemes közös nevezőre hozni társunkkal nézeteinket, és tisztázni magunkban, hogy képesek vagyunk-e időnként félretenni saját érdekeinket, és vállalni a felelősséget. Íme néhány kérdés, melyekre ha igennel tudunk felelni, akkor készen állunk a gyermekvállalásra:

• Megérett-e az életünk és párkapcsolatunk a gyermekvállalásra?
• Felkészültnek érzem-e magamat és a társamat a felelősségvállalásra?
• Tisztában vagyok-e azzal, mit is jelent a szülői szerep valójában?
• Hasonlóan gondolkodik-e a társam a főbb nevelési, életviteli dolgokról?
• Ha vannak különbözőségek a világnézetünkben, elképzeléseinkben, mégis meg tudunk-e bizonyos pontokban egyezni?

Céltudatos, jövőképpel rendelkező nőként sokan érezhetik úgy, hogy „sohasem optimális” az idő erre a komoly lépésre. A szerző szerint éppen emiatt „bármikor” szülhetnek, mivel később minden mást folytatni tudnak, amikor csak akarnak. A férfiaknak legfontosabb tisztázandó kérdésként az egzisztenciális biztonság meglétét ajánlja a könyv. Még akkor is, ha nem csak ő az egyedüli családfenntartó, mivel a „modern férfiak” többsége ugyanúgy átérzi a családalapítással járó egzisztenciális feszültséget.

– Miért sírsz drágám? – Nem tudom...

Természetes jelenségnek számítanak a szülést követő napokban megjelenő hangulatváltozások, kisebb félelmek és szorongások. Ezt az átmeneti lehangolt állapotot nevezi a szakirodalom posztpartum blue-nak, de PPD, baby blues és maternity blue neveken is ismert.

Körülbelül a szülést követő negyedik napon jelenik meg, és többnyire csak egy-két napig tart,

viszont a szülő nők hetven–nyolcvan százalékánál előfordul. Jellegzetes tünetei a szorongás, magányosságérzés, a sírósság, az alvászavar és az indokolatlan lehangoltság. Egyrészt hormonális változásokra vezethető vissza, másrészt pszichés okokra – bár ezt pontosan még nem sikerült eddig tisztázni.

Egyes kutatások kiemelik a férj vagy partner hiányát, mások a pesszimizmusra hajlamos személyiséget vagy a gyengébb szociális közeget (egyedüli anyák, párkapcsolati problémák, nagyszülők hiánya vagy egzisztenciális problémák) találják a háttérben. Kutatások igazolták, hogy azoknál az anyáknál ritkábban fordul elő, akik a szülést követően egyből babájukkal lehetnek, vagy a kórházi „rooming-in” rendszerben vagy otthon. Nagy erő rejlik a kismama környezetének megértő és támogató hozzáállásában, mivel ez egyértelműen segíti a baby blues-on való túljutást, valamint csökkenti a későbbi depresszió előfordulásának kockázatát. Jó tanácsként a szerző minden anyát arra bíztat, merjen a megérzésire hallgatni, figyelje gyermeke testi és lelki jelzéseit, és ahhoz igazodva legyen jelen, valamint adja meg a szükséges gondoskodást.

Amikor mindenképp érdemes szakemberhez fordulni

Sajnos vannak, akik a baba születését követő időszakban az öröm helyett komoly szenvedést élnek meg. A nem várt terhesség az egyik leggyakoribb pszichológiai oka a szülés utáni depressziónak, valamint a gyermeküket egyedül vállaló és nevelő nőknél is sokkal gyakoribbak a pszichés zavarok. Körülbelül a nők tíz–huszonöt százalékánál jelentkezik a szülés utáni depresszió (más néven posztpartum depresszió vagy posztnatális depresszió), melynek kezdete leggyakrabban a szülést követő napoktól a 12. héten belül valószínű. Tüneteit alapvetően három csoportba sorolta a szerző, melyek közül kettő-három folyamatos (két hétig) fennállása esetén pszichiáter szakorvoshoz fordulást javasolja. A tünetek a következők:

• Hangulati és érzelmi tünetek – indokolatlan lehangoltság, félelemérzés, elkeseredettség, szomorúság, düh és harag.
• Gondolati tünetek – súlyos félelmek, örömérző képesség elvesztése, rossz vagy kellemetlen gondolatok, értéktelenség- vagy alkalmatlanságérzés, a gyerekkel kapcsolatos negatív gondolatok.
• Testi tünetek – szorongás, romló étvágy, alvászavar, vegetatív tünetek és a szex elutasítása.

Szomorú, hogy még mindig vannak emberek, akik kétségbe vonják a posztpartum depresszió létezését, és egyszerűen azt hiszik, mindez csak nyavalygás és lustaság. Pedig rengeteg negatív, hosszú távú következménye van az anyára, a gyermekre és a családra nézve egyaránt, ami miatt egyértelműen foglalkozni kell vele. A számos tévhitek egyike, hogy „a dolog majd elmúlik magától”. Ez csak abban az esetben igaz, ha enyhébb formájáról van szó, de sajnos akkorra már az egész család megsínylette a folyamatot. Egy másik tévhit szerint „akaraterővel leküzdhető”, ami egyszerűen nem igaz. Itt nem segíthet a logika és a „szedje össze magát” típusú hozzáállás. Idővel rosszabbodhat az egyén állapota, amin gyakran már csak kórházi kezeléssel lehet segíteni. Jó hír azonban, hogy jól lehet kezelni a problémát, és pár nap vagy hét elteltével látványos javulás tapasztalható.

Ne feledkezzünk el az apákról sem!

Elmondhatjuk, hogy az apák családon belül betöltött szerepe jelentős változáson megy át. A legtöbb férfi részt szeretne venni gyermeke gondozásában, és már a várandósság idején aktívan részt vesz párja támogatásában. Kutatások igazolják, hogy a gyermek korai életszakaszában az apai törődésnek pozitív hatása van a gyermek mentális képességeire nézve. A későbbi apaszerep és viselkedés kialakulásában fontos szerepet kap a fogantatás körülménye, elfogadása és a várandósság időszakának élményei. Ezért nem elhanyagolható a gyermekvállalás közös tervezése és az együtt megélt pillanatok.

Az apaság más emberré teszi a férfiakat, és ez bizony komoly lelki munkával jár,

akár beszélnek róla, akár nem. Foglalkoztatni kezdi saját férfiassága, kiértékeli apjához fűződő viszonyát, és eldönti, mit őriz meg belőle, illetve miben akar másképp cselekedni. Ehhez a folyamathoz gyakran társulnak pszichés tünetek, mint az időnkénti szorongás, rosszkedv és alvászavar. Nem csoda, hiszen új terepen kell bizonyítania párjának és önmagának. Sajnos ezt a folyamatot sokszor megnehezíti, ha a nő „anyasárkányként” nem képes empatikus odafordulásra és bíztatásra.

A gyermekágyas időszakban az apák körülbelül tíz százalékánál fordul elő szülés utáni depresszió, melynek pszichodinamikai okai között a háttérbe szorulás, a kirekesztettség-érzés, a nemi élet ritkulása, a felelősségérzet növekedése és a családfenntartói szereptől való félelmek találhatók. Ritkán fordulnak ilyenkor segítségért, szégyellik érzéseiket és gondolataikat. Jellemzően „öngyógyító” tevékenységbe menekülnek, mely jobb esetben a sport vagy túlzott munka lesz. Ám rosszabb esetben alkohol, játék- és pornófüggőségbe is átmehet. A férfiakat érintő szülés utáni depresszió jelentősen gyakoribb azoknál, akik szegénységben élnek vagy státuszuktól függetlenül bizonytalannak érzik egzisztenciális helyzetüket. Azoknál is gyakoribb, akik beteg gyermeket nevelnek – a tehetetlenség érzése miatt – vagy azoknál, akik maguk küzdenek valamilyen krónikus betegséggel. Legnagyobb kockázattal egy depressziós társ mellett kell számolni, valamint ha munkanélküli az illető.

Láthatjuk, hogy egy gyermek érkezése rengeteg testi és lelki folyamat elindítója, ami sokszor nem egyszerű. Az anyáknál és apáknál is felbukkanó kimondatlan félelmek, kudarcélmények hozzájárulhatnak a lelki működés zavaraihoz és a depresszió kialakulásához. Nem érdemes napokat elvesztegetni, ha észleljük magunkon a depresszió tüneteit. Merjünk szakemberhez fordulni!