Az agresszió mindig is jelen volt az iskolákban. Napjainkban viszont egyre nagyobb hangsúly helyeződik az erőszakos cselekedetek hátterében álló tényezők feltárására, valamint azok megelőzésére. Nem egy esetet hallani, ahol a diákok tanáraikat bántják, fenyegetik. A legtöbb iskola egyetért abban, hogy tenni kell az erőszak ellen. De hogyan is szorítható vissza az iskolai erőszak? Mi áll az agresszió hátterében? Mit tehet az intézmény és a pedagógus? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Az iskolai agresszió igen különböző formákban jelenik meg, elsősorban a tanár-diák és a diák-diák viszonyban, de egyre gyakrabban tapasztalhatjuk a csoportos agresszió megnyilvánulásait is. Cikkünkben a tanár-diák viszonyban megjelenő agresszív cselekedetekre helyezzük a hangsúlyt.

A tanár-diák aszimmetrikus interperszonális helyzetben a pedagógus közlései agressziót eredményezhetnek. Például a tekintély megszerzése érdekében tett vagy a teljesítményre vonatkozó

tanári kijelentéseket a tanulók személyes támadásként értelmezhetik

– főleg ha azok megalázó jelentéssel bírnak a számukra – , melynek hatására megfogalmazódhat bennünk a bosszú vágya. A diák ezt könnyen értelmezheti önmaga elleni támadásként és azonnal védekezik, visszahúzódik, vagy támad, esetleg önmaga ellen fordul, ezekből a reakciókból pedig bármikor kibontakozhat az agresszió.

Mik lehetnek a kiváltó okok?

A diákok agresszív fellépését számos külső tényező kiválthatja. Mint sok más egyéb probléma esetén, itt is elsők között kell említenünk a családi hátteret. Kiváltó tényező lehet például az anya-gyermek kapcsolat hiánya vagy valamilyen zavara, a negatív családi minták, a családi rendszer problémái, a pozitív családi értékrend hiánya, brutális vagy rideg, elhanyagoló nevelés, iskolai hatások (például „beskatulyázás”). Nem elhanyagolható ugyanakkor a kortársak által nyújtott negatív minta, valamint a média által közvetített agresszió sem.

Az agresszió kialakulásában a család egészének hatása a legfontosabb: a szülői túlzott szigornak, a gyermek fizikai vagy pszichés bántalmazásának, a szeretetkapcsolat hiányosságainak, valamint a jutalmazott agressziónak fontos szerepe van.

A durva vagy elhanyagoló szülői nevelés hatása beépül a gyermekbe: úgy észleli, mások méltánytalanul bánnak vele, folyamatosan bántalmazzák őt. A gyermekben elindul a kétségbeesett dac, ellenállás és lázadás, melynek következtében szembefordul szüleivel, majd az egész felnőtt világgal. Semleges helyzetekben is a beépült séma alapján észleli a helyzeteket: ellenséges szándékot tulajdonít a pedagógusoknak vagy a kortársaknak, önmagát áldozatnak, a másikat mindig támadónak látja. Elfordul a felnőtt világtól, nem jön létre azonosulás, és a közvetített értékeket, normákat nem veszi át. Az ilyen gyermek

nem ismeri a konfliktusok megoldásának más módját.

Nem állnak rendelkezésére a konfliktusokkal való megküzdés egyéb eszközei. Egyet tud: ha feszült helyzetbe kerül, akkor ütni kell. Ez a reakció azzal magyarázható, hogy nem tudnak különbséget tenni a véletlen és a szándékos között, és hajlamosak arra, hogy a véletlen „balesetet” és a szándékos provokációt összetévesszék. Agressziójuk egyik legfontosabb motívuma a vélt sérelem megtorlása.

Ezek a gyerekek rendszerint maguk is abúzus áldozatai, ezért fontos feltárnunk, hogy mely esetekben áldozatok ők maguk is. Agresszivitásuk miatt gyakran kerülnek a perifériára, az osztályban népszerűtlenek, a kortársak nem szeretik őket és tartanak tőlük.

Az agresszívan fellépő gyermekek gyakran maguk is bántalmazás áldozatai.

Az agresszió egy másik típusa az úgynevezett kötekedő agresszió, melynek esetében a hatalom érzésének vágya és a figyelemkeresés a döntő motívum. A kötekedő tudatosan választja ki a céljainak megfelelő áldozatot, akit folyamatosan gyötörve érezheti hatalmát és környezete figyelmét. A fegyelmezni, konfliktusokat kezelni nem tudó vagy tekintélyét vesztett pedagógus könnyen válhat a diákok pszichoterrorjának áldozatává. A diákok gyakran teszik próbára tűrőképességét, vagy alázzák meg a legkülönfélébb módokon. A kötekedő diákok gyakran népszerűek az osztályban, így előfordul, hogy tanárbántalmazás esetén a megfigyelő osztálytársak a diák mögé állnak.

Mit tehet az intézmény és a pedagógus?

Az iskolai agresszió kezelése nagymértékben függ attól, hogy milyen az iskola és a pedagógusok agresszióhoz való viszonyulása. Az intézmény egészének kell fellépnie az agresszió visszaszorítása érdekében. A tanárok szakmai programokon történő érzékenyítése segítheti a megfelelő viszonyulás, szeretetteljes és türelmes hozzáállás kialakulását, valamint a téma szempontjából releváns pedagógiai alapelvek elsajátítását.

A megelőzésben az első lépés a kiszűrés. A pedagógus – főleg ha osztályfőnök – az első pillanattól megfigyeli az új gyermekközösséget, az új diákok verbális közléseit, non-verbális megnyilvánulásait. Figyeli viselkedésének egész rendszerét, megpróbálja feltérképezni, hogy ezek a megnyilvánulások kiválthatnak-e agressziót.

Az esetleges zavarok kezelése a kiváltó okok részletes feltárása alapján tervezhető meg. Mint azt korábban láthattuk, az okok között legtöbbször a szeretet-kapcsolat sérülése is megtalálható, ezért

fontos megelőlegezett szeretettel és bizalommal bánni a gyermekekkel.

Ez egyrészt támaszt, de ugyanakkor határozott és következetes követelményeket is jelent a diákok számára. Hasonlóan fontos a helyes viselkedésminták rendszeres jutalmazása és a negatív viselkedések megfelelő büntetése, ügyelve arra, hogy mindig a jutalmazás legyen túlsúlyban. A pozitív teljesítmény- és énkép kialakításában nagy jelentősége van annak, hogy ne csak a negatív teljesítményt és viselkedést jelezzük vissza a tanulók felé, hanem kellőképpen erősítsük meg a jó teljesítményt is.

A prevenció szempontjából kiemelten fontos a megfelelő jutalmazás és büntetés.

Mindenképpen kerülendő, hogy agresszióval, megszégyenítéssel vagy fizikai bántalmazással reagáljunk a gyermek viselkedésére. Az esetlegesen megjelenő tanári agresszióra rendszerint agresszióval reagálhatnak a diákok. Ennek verbális megnyilvánulásai azok a tanulói teljesítményt értékelő kijelentések, amelyek nemcsak a teljesítményt, hanem a gyermeket, magát a személyiségét is minősítik. Néhány pedagógus úgy próbálja megalapozni tekintélyét, hogy követelményeit fenyegető beszéd- és viselkedésstílusban közli tanítványaival, ezzel újabb mintát nyújtva az agresszióhoz.

A prevenció fontos eleme a tanár-diák viszony minőségének javítása. Kutatások támasztják alá, hogy a pedagógus érzelmileg meleg, pozitív beállítódása és megfelelő nevelési stílusa kedvezően befolyásolja a tanítás légkörét, ezzel lecsökkentve az agresszió megjelenésének lehetőségét.

Az iskoláknak lehetővé kell tenniük a szociális tanulást.

Érdemes olyan csoportfoglalkozásokat tartani az osztályoknak, melynek célja az együttműködés fejlesztése, valamint az agresszív viselkedés helyettesítése társadalmilag elfogadott viselkedésekkel.

Az iskolai szabályok, értékrend és normák kidolgozásába érdemes bevonni a tanárok mellett a tanulókat, a szülőket és az iskola pszichológusát is. Ha a tanulók érzik, hogy személyesen is érintettek, jobban tudnak azonosulni az iskolai normáival.

Mindemellett fontos, hogy az iskola szorosan együttműködjön a különböző szakmák képviselőivel, mint például pszichológusokkal, segítő szakemberekkel, nevelési tanácsadókkal, gyermekjóléti központokkal. A konkrét konfliktushelyzetekben egy objektív szakember bevonása nagymértékben előrelendítheti a helyzetet. A beavatkozás úgy valósulhat meg, hogy a tanár elmondja a szakembernek, hogy milyen problémás viselkedést tapasztal a tanulóknál. A pszichológus szakmai tanácsot ad a pedagógusnak a probléma kezeléséhez, a tanár pedig megpróbálja kezelni a problémás viselkedést.

A fent leírtak alapján láthatjuk, hogy a hatékony agressziókezeléshez fontos az iskola elkötelezettsége, a megfelelő programok beépítése, illetve a megfelelő szervezési feltételek, szakmaközi együttműködések.

 

Gyermekeknél felmerülő problémák esetén gyertek a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központba, ahol tapasztalt szakembereink családterápia keretén belül segítenek újra megtalálni az összhangot!

Felhasznált irodalom:

Bányai, É. & Varga, K. (2013). Affektív pszichológia - az emberi késztetések és érzelmek világa. Medicina Könyvkiadó Zrt. 215-235.

Ranschburg J. (2008). Az iskolai agresszió pszichológiai motívumai. Pedagógiai Szemle 58. évf. 6-7. sz. 174-180.

Szilágyi I. (2017). Az agresszió kezelésének pedagógiai lehetőségei. Erdélyi Társadalom 15 évf.  2. sz. 9-18.