Amikor elvész a kontroll – agresszió az iskolában

Az agresszió mindig is jelen volt az iskolákban. Napjainkban viszont egyre nagyobb hangsúly helyeződik az erőszakos cselekedetek hátterében álló tényezők feltárására, valamint azok megelőzésére. Nem egy esetet hallani, ahol a diákok tanáraikat bántják, fenyegetik. A legtöbb iskola egyetért abban, hogy tenni kell az erőszak ellen. De hogyan is szorítható vissza az iskolai erőszak? Mi áll az agresszió hátterében? Mit tehet az intézmény és a pedagógus? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Az iskolai agresszió igen különböző formákban jelenik meg, elsősorban a tanár-diák és a diák-diák viszonyban, de egyre gyakrabban tapasztalhatjuk a csoportos agresszió megnyilvánulásait is. Cikkünkben a tanár-diák viszonyban megjelenő agresszív cselekedetekre helyezzük a hangsúlyt.

A tanár-diák aszimmetrikus interperszonális helyzetben a pedagógus közlései agressziót eredményezhetnek. Például a tekintély megszerzése érdekében tett vagy a teljesítményre vonatkozó

tanári kijelentéseket a tanulók személyes támadásként értelmezhetik

– főleg ha azok megalázó jelentéssel bírnak a számukra – , melynek hatására megfogalmazódhat bennünk a bosszú vágya. A diák ezt könnyen értelmezheti önmaga elleni támadásként és azonnal védekezik, visszahúzódik, vagy támad, esetleg önmaga ellen fordul, ezekből a reakciókból pedig bármikor kibontakozhat az agresszió.

Mik lehetnek a kiváltó okok?

A diákok agresszív fellépését számos külső tényező kiválthatja. Mint sok más egyéb probléma esetén, itt is elsők között kell említenünk a családi hátteret. Kiváltó tényező lehet például az anya-gyermek kapcsolat hiánya vagy valamilyen zavara, a negatív családi minták, a családi rendszer problémái, a pozitív családi értékrend hiánya, brutális vagy rideg, elhanyagoló nevelés, iskolai hatások (például „beskatulyázás”). Nem elhanyagolható ugyanakkor a kortársak által nyújtott negatív minta, valamint a média által közvetített agresszió sem.

Az agresszió kialakulásában a család egészének hatása a legfontosabb: a szülői túlzott szigornak, a gyermek fizikai vagy pszichés bántalmazásának, a szeretetkapcsolat hiányosságainak, valamint a jutalmazott agressziónak fontos szerepe van.

A durva vagy elhanyagoló szülői nevelés hatása beépül a gyermekbe: úgy észleli, mások méltánytalanul bánnak vele, folyamatosan bántalmazzák őt. A gyermekben elindul a kétségbeesett dac, ellenállás és lázadás, melynek következtében szembefordul szüleivel, majd az egész felnőtt világgal. Semleges helyzetekben is a beépült séma alapján észleli a helyzeteket: ellenséges szándékot tulajdonít a pedagógusoknak vagy a kortársaknak, önmagát áldozatnak, a másikat mindig támadónak látja. Elfordul a felnőtt világtól, nem jön létre azonosulás, és a közvetített értékeket, normákat nem veszi át. Az ilyen gyermek

nem ismeri a konfliktusok megoldásának más módját.

Nem állnak rendelkezésére a konfliktusokkal való megküzdés egyéb eszközei. Egyet tud: ha feszült helyzetbe kerül, akkor ütni kell. Ez a reakció azzal magyarázható, hogy nem tudnak különbséget tenni a véletlen és a szándékos között, és hajlamosak arra, hogy a véletlen „balesetet” és a szándékos provokációt összetévesszék. Agressziójuk egyik legfontosabb motívuma a vélt sérelem megtorlása.

Ezek a gyerekek rendszerint maguk is abúzus áldozatai, ezért fontos feltárnunk, hogy mely esetekben áldozatok ők maguk is. Agresszivitásuk miatt gyakran kerülnek a perifériára, az osztályban népszerűtlenek, a kortársak nem szeretik őket és tartanak tőlük.

Az agresszió egy másik típusa az úgynevezett kötekedő agresszió, melynek esetében a hatalom érzésének vágya és a figyelemkeresés a döntő motívum. A kötekedő tudatosan választja ki a céljainak megfelelő áldozatot, akit folyamatosan gyötörve érezheti hatalmát és környezete figyelmét. A fegyelmezni, konfliktusokat kezelni nem tudó vagy tekintélyét vesztett pedagógus könnyen válhat a diákok pszichoterrorjának áldozatává. A diákok gyakran teszik próbára tűrőképességét, vagy alázzák meg a legkülönfélébb módokon. A kötekedő diákok gyakran népszerűek az osztályban, így előfordul, hogy tanárbántalmazás esetén a megfigyelő osztálytársak a diák mögé állnak.

Mit tehet az intézmény és a pedagógus?

Az iskolai agresszió kezelése nagymértékben függ attól, hogy milyen az iskola és a pedagógusok agresszióhoz való viszonyulása. Az intézmény egészének kell fellépnie az agresszió visszaszorítása érdekében. A tanárok szakmai programokon történő érzékenyítése segítheti a megfelelő viszonyulás, szeretetteljes és türelmes hozzáállás kialakulását, valamint a téma szempontjából releváns pedagógiai alapelvek elsajátítását.

A megelőzésben az első lépés a kiszűrés. A pedagógus – főleg ha osztályfőnök – az első pillanattól megfigyeli az új gyermekközösséget, az új diákok verbális közléseit, non-verbális megnyilvánulásait. Figyeli viselkedésének egész rendszerét, megpróbálja feltérképezni, hogy ezek a megnyilvánulások kiválthatnak-e agressziót.

Az esetleges zavarok kezelése a kiváltó okok részletes feltárása alapján tervezhető meg. Mint azt korábban láthattuk, az okok között legtöbbször a szeretet-kapcsolat sérülése is megtalálható, ezért

fontos megelőlegezett szeretettel és bizalommal bánni a gyermekekkel.

Ez egyrészt támaszt, de ugyanakkor határozott és következetes követelményeket is jelent a diákok számára. Hasonlóan fontos a helyes viselkedésminták rendszeres jutalmazása és a negatív viselkedések megfelelő büntetése, ügyelve arra, hogy mindig a jutalmazás legyen túlsúlyban. A pozitív teljesítmény- és énkép kialakításában nagy jelentősége van annak, hogy ne csak a negatív teljesítményt és viselkedést jelezzük vissza a tanulók felé, hanem kellőképpen erősítsük meg a jó teljesítményt is.

Mindenképpen kerülendő, hogy agresszióval, megszégyenítéssel vagy fizikai bántalmazással reagáljunk a gyermek viselkedésére. Az esetlegesen megjelenő tanári agresszióra rendszerint agresszióval reagálhatnak a diákok. Ennek verbális megnyilvánulásai azok a tanulói teljesítményt értékelő kijelentések, amelyek nemcsak a teljesítményt, hanem a gyermeket, magát a személyiségét is minősítik. Néhány pedagógus úgy próbálja megalapozni tekintélyét, hogy követelményeit fenyegető beszéd- és viselkedésstílusban közli tanítványaival, ezzel újabb mintát nyújtva az agresszióhoz.

A prevenció fontos eleme a tanár-diák viszony minőségének javítása. Kutatások támasztják alá, hogy a pedagógus érzelmileg meleg, pozitív beállítódása és megfelelő nevelési stílusa kedvezően befolyásolja a tanítás légkörét, ezzel lecsökkentve az agresszió megjelenésének lehetőségét.

Az iskoláknak lehetővé kell tenniük a szociális tanulást.

Érdemes olyan csoportfoglalkozásokat tartani az osztályoknak, melynek célja az együttműködés fejlesztése, valamint az agresszív viselkedés helyettesítése társadalmilag elfogadott viselkedésekkel.

Az iskolai szabályok, értékrend és normák kidolgozásába érdemes bevonni a tanárok mellett a tanulókat, a szülőket és az iskola pszichológusát is. Ha a tanulók érzik, hogy személyesen is érintettek, jobban tudnak azonosulni az iskolai normáival.

Mindemellett fontos, hogy az iskola szorosan együttműködjön a különböző szakmák képviselőivel, mint például pszichológusokkal, segítő szakemberekkel, nevelési tanácsadókkal, gyermekjóléti központokkal. A konkrét konfliktushelyzetekben egy objektív szakember bevonása nagymértékben előrelendítheti a helyzetet. A beavatkozás úgy valósulhat meg, hogy a tanár elmondja a szakembernek, hogy milyen problémás viselkedést tapasztal a tanulóknál. A pszichológus szakmai tanácsot ad a pedagógusnak a probléma kezeléséhez, a tanár pedig megpróbálja kezelni a problémás viselkedést.

A fent leírtak alapján láthatjuk, hogy a hatékony agressziókezeléshez fontos az iskola elkötelezettsége, a megfelelő programok beépítése, illetve a megfelelő szervezési feltételek, szakmaközi együttműködések.

Gyermekeknél felmerülő problémák esetén gyertek a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központba, ahol tapasztalt szakembereink családterápia keretén belül segítenek újra megtalálni az összhangot!