„Anyaagy” – Mítosz vagy valóság?

Anyaként gyakran érezhetjük úgy, hogy a szülés előtti és utáni időszakban a mentális kapacitásunk – különös tekintettel az emlékezeti képességünkre – sérül, gyengül. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogy létező jelenség-e az úgynevezett „anyaagy”.

Az agy szerkezete és neurokémiája valóban megváltozik a várandósság alatt és a szülés után annak érdekében, hogy segítsen bennünket abban, hogy ráhangolódjunk a baba szükségleteire. Ebben az időszakban változnak a prioritások, és olyan témák, amelyek korábban központi szerepet játszottak az életünkben, háttérbe szorulnak. Emiatt úgy érezhetjük, hogy kevésbé vagyunk képesek ezeket felidézni, de ez messze nem egyenlő azzal, hogy maga az emlékezőképességünk sérülne.

Cikkünkből kiderül:

• A szülői lét nagy mennyiségű tanulást és problémamegoldást igényel.
• Az újdonsült anyák agya erre a tanulási folyamatra koncentrál.
• A friss édesanyák agya rugalmasabbá válik.

Miért hisszük az anyaagy létezését?

A szavak megtalálásának nehézségei és a rövid távú memória kapcsán tapasztalt kisebb problémák miatt gyakran kevésbé érezzük magunkat kompetensnek a terhesség és a korai anyaság alatt. A tanulmányok azt mutatják, hogy a terhes nők akár 80%-a is beszámol bizonyos fokú szubjektív memóriavesztésről. 

Az az elképzelés azonban, hogy az anyaság memóriazavarokkal jár, és az agy már nem működik olyan jól, tudományosan cáfolható.

Bár a szellemi ködösségre vonatkozó panaszokat komolyan kell venni, valószínű, hogy a kismama agyának megkerülhetetlen narratívája hozzájárul ezekhez a szubjektív beszámolókhoz, és a terhes nők (és a kutatók) figyelmét a kognitív funkciók bizonyos aspektusainak esetleges kis mértékű csökkenésére összpontosítja, miközben figyelmen kívül hagyja azokat a képességeket, amelyeket az élet ezen szakaszában szerzünk.

Az agyi kapacitás valójában fejlődik a gyermek érkezésével

Bridget Callaghan, a UCLA kutatója bizonyítékot talált a szülés utáni fokozott tanulási, emlékezeti és kognitív képességekre.

Ennek pedig van értelme, hiszen újdonsült édesanyaként bővítenünk kell képességeinket, hogy megfelelően ráhangolódjunk az újszülöttre, ráérezzünk, mi segít és mi nem a babának abban, hogy jól érezze magát, és megtanuljuk, hogyan oldjuk meg a mindennapi gyermekgondozással kapcsolatos problémákat.

A szakirodalom áttekintése során Erika Barba-Müller és munkatársai megállapították, hogy mind a terhesség alatt, mind a szülést követően a nők agyában olyan szerkezeti és funkcionális változások mennek végbe, amelyek ösztönzik őket, hogy az önálló szükségletekkel rendelkező egyéntől a gyermekért való felelősségvállalás felé terelődjenek. Ezek a változások segítik az anyaságra való átállást.

Friss szülőként a kórházból való hazatérés gyakran félelmetes. Hirtelen rádöbbenünk, hogy rajtunk múlik, hogyan gondoskodunk az újszülöttről, és hogyan tartjuk életben.

Hamarosan világossá válik számunkra, hogy egy újszülött gondozása teljesen új készségeket igényel. 

Minden nap új problémákat kell megoldanunk. Nagyon sok mindent meg kell tanulnunk – nemcsak a babákról általában, hanem erről a konkrét babáról, a gyermekünkről, az ő érzékenységéről és preferenciáiról is. És aztán, amikor kezdünk belejönni, a baba új alvási szokásokba kezd, új étkezési preferenciákat alakít ki, vagy új fejlődési szakaszba lép. Ezeknek a dolgoknak a megtanulása pedig sokkal több problémamegoldást igényel.

Ami tehát az anyaagyat illeti - igen, van ilyen, de nem úgy, ahogy gyakran gondoljuk. Az anyaagy ugyanis rugalmasabb, kompetensebb és alkalmazkodóbb.