A társadalmi elvárások és a belső érzések közötti ellentmondásokon alapul az anyai ambivalencia, amit gyakran tabuként kezelünk, pedig fontos lenne az anyaság kettős érzéseinek elfogadása a valóságosabb kép kialakítása érdekében. Cikkünk bemutatja az anyai ambivalencia jelentését, valamint azokat az érzéseket, amelyek sok nő számára ismerősek lehetnek az anyasággal kapcsolatban.

Az anya–gyermek kapcsolatról gyakran esik szó a szakirodalmakban. Általában gyermeki szemszögből közelítik meg a témát a kutatások, hogy hogyan kötődik a gyermek az anyához. Ritkán találkozunk azzal, amikor az anya szemszögéből vizsgálják ezt a kapcsolatot, noha az anyai élmény és kapcsolat jelentős szerepet játszik minden édesanya életében. 

Az anyasággal kapcsolatos feltételezések és elvárások már a szülővé válás előtt megjelennek, és a társadalmi változások további nyomást gyakorolnak az anyákra. Ezzel együtt pedig egyre nagyobb figyelmet kapnak az anyasággal kapcsolatos tabuk is. Az anyasággal járó öröm, izgalom és gyengédség mellett, amit gyerekünk iránt érzünk, az az elvárás, hogy feltétel nélkül és önzetlenül szeressük őt. Sok anya tapasztal azonban a pozitív érzések mellett frusztrációt, stresszt, szomorúságot vagy épp haragot. Ezeket a konfliktusos érzéseket anyai ambivalenciának nevezzük.

Cikkünkből megtudhatod:

  • Mi a különbség az anyai ambivalencia és a szülés utáni depresszió között?

  • Milyen ellentétes érzelmek határozzák meg a jelenséget?

  • Miért fontos, hogy elfogadjuk ezt az érzést, hogyan támogathatjuk az édesanyákat is ennek kezelésében?

Az anyai ambivalencia érzése már Freud korai munkásságában megjelenik. A kezdeti elméletek is hangsúlyozták, hogy a nyilvánvaló függőség ellenére, az anya és a gyermek két személy, külön szubjektumok, akik gyakran ellentétes és konfliktusos szükségletekkel rendelkeznek.  Amennyire kiszolgáltatott a gyermek az anyja felé, annyira korlátozott az anya önállósága a gyermekneveléssel járó és társadalmi szerepben meghatározott feladatok által. A korábbi nézetek szerint az anyában lévő ambivalens érzések feloldhatók, de a kortárs szakirodalom már azt állítja, hogy ezek az érzések elkerülhetetlenek. 

Sokan tárgyalják az anyaság nehézségeit, de kevesen mernek nyíltan beszélni az ilyenkor felmerülő ellentétes érzésekről, és arról, hogy nem mindig élvezik ezt a szerepet. Az anyai ambivalenciát gyakran összetévesztik a szülés utáni depresszióval vagy a szorongással, de ezek az érzések gyakran már a terhesség alatt megjelennek, és sok évvel a szülés után is fennmaradnak. 

Az anyai ambivalenciát az anyasággal kapcsolatos összetett és ellentétes érzésekkel lehet leírni. A szeretet és a gyűlölet egyvelegeként utalnak rá. Az újdonsült anyák

az anyasággal járó öröm, izgalom és gyengédség mellett sokszor kétségbeesést, csüggedtséget és az alkalmatlanság érzését tapasztalják az anyasággal kapcsolatban,

gyermekük irányába pedig gyakori a frusztráció, a félelem és a harag.  Az anya a negatív érzések hatására bűntudatot, szorongást és szégyent él meg, hiszen a társadalom általában pozitívan ítéli meg az anyaságot. Ez az erősen ellentmondásos érzés mind az anyasággal, mind a gyermekével kapcsolatban az anyából intenzív zavarodottságot válthat ki. Ezen ellentmondó érzések miatt az anyák gyakran nem tartják elfogadhatónak a lehangoltságot, a negatív érzéseket vagy épp a dühöt. A kutatások éppen ezen ambivalens érzések miatt gondolják úgy, hogy az anyai ambivalenciát gyakran a meg nem élt, befelé irányított harag okozza.

Az anyában megjelenő érzések

Az anyai ambivalenciával küzdő anyák gyakran hangsúlyozzák önmaguk elvesztésének érzését. Úgy érzik, hogy elvesztették korábbi magabiztosságukat, és kontrollvesztést tapasztalnak mind az életük, mind az érzelmeik terén. Ez a veszteségérzés kihat a szociális kapcsolataikra is, a baráti kapcsolatok beszűkülésében vagy a családi, akár a partneri kapcsolatokban is változásokat tapasztalhatnak.

Az anyai ambivalencia nem csak a veszteség érzését hozza magával. Az anyai szerephez kapcsolódó feladatokat időnként unalmasnak, egyhangúnak élik meg, annak ellenére, hogy szeretnék élvezni az anyaságból fakadó teendőket és értékelni azokat. Ugyanakkor felmerülhet a félelem is, hogy mi történik, ha valamit rosszul csinálnak, vagy akár véletlenül kárt tesznek gyermekükben. Ezek az ellentmondásos érzések gyakran haragot váltanak ki az anyákban, nemcsak saját magukkal szemben, hanem a partnerükkel, a társadalommal vagy akár gyermekükkel szemben is.

Pontosan e kettős érzelmek miatt olyan különleges jelenség az anyai ambivalencia, hiszen az ellentétes érzelmek okozta frusztráltság mellett egy társadalmi elvárásnak is próbálnak megfelelni, mely szerint az anyaság pozitív érzésekkel jár. Azonban, ha a pozitív érzések mellé negatívak is társulnak, ez gyakran félreértésekhez és megbélyegzéshez vezethet.

Sok nő fél kifejezni az ambivalens érzéseit, mert attól tart, hogy mások negatívan ítélik meg őt mint anyát,

ez pedig további haraghoz, belső frusztrációhoz vezethet. 

Elfogadás

Az anyaság mindig is nehéz volt, de napjainkban az egyre növekvő társadalmi és kulturális nyomás tovább nehezítheti ezt a helyzetet. Az anyai ambivalencia olyan jelenség, amelyet gyakran elnyomnak vagy elrejtenek, holott valójában

teljesen természetes és gyakran előforduló érzés az anyaság során. 


Általában a kutatások hangsúlyozzák az idő és a távolság szerepét, amelyek segíthetnek az ambivalens érzések feldolgozásában és elfogadásában. Fontos, hogy az anyák visszanyerjék az életük feletti kontrollt, és időt szánjanak olyan tevékenységekre, amelyeket szeretnek. Az anya korábbi önmagához való visszatérése mellett fontos, hogy e folyamat során megtanulja egyensúlyba hozni az új “én”-t a régi, már meglévő énnel. 

Az ambivalens érzések elfogadása kulcsfontosságú

ahhoz, hogy csökkentsük a bűntudatot, és valóságosabb képet alkothassunk az anyaságról, ne pedig a társadalmi elvárásoknak megfelelően éljük meg azt. Ez hosszú távon belső békét és harmóniát teremthet az anyaszerepben.

Silverio, S. A., Wilkinson, C., Fallon, V., Bramante, A., & Staneva, A. (2021). When A Mother’s Love Is Not Enough: A Cross-Cultural Critical Review of Anxiety, attachment, Maternal Ambivalence, Abandonment, and Infanticide. In Springer eBooks (pp.219-315).

Chapman, E., & Gubi, P. M. (2019). An exploration of the ways in which feelings of “Maternal ambivalence” affect some women. Illness, Crisis, and Loss/Illness, Crisis & Loss, 30(2), 92-106.

Ita, M. (2024). Az anyai ambivalencia és az anyaság idealizálásának összefüggése (az intenzív anyaság korában). Imágó Budapest, 13(1),27-50.