Neked is van ismerősöd, aki mindent az utolsó pillanatra hagy? Netán te vagy az, aki tényleg a határidő előtti másodpercben szeded össze magad? Cikkünkből megtudhatod, hogyan és miért halogatunk, és van-e erre orvosság! Interjúnk Dr. Takács Ildikó halogatáskutatóval, a BME Ergonómia és Pszichológia Tanszékének vezetőjével. Ne várj holnapig, hogy megtudd, miért vársz minden mással holnapig!

Mi is az a halogatás?

Legáltalánosabban azt jelenti, hogy elhalasztjuk az aktuális feladatainkat egy másik időpontra. Vagy azért, mert valami miatt éppen nincs elég időnk, hogy foglalkozzunk vele, vagy azért, mert túl nagy megpróbáltatást jelent számunkra egy feladat aktuális elvégzése. Esetleg mert azt gondoljuk, egy másik időpontban ügyesebben, jobban meg fogjuk tudni csinálni. Rettentő sok oka lehet. Persze van olyan feladat, amit aztán soha nem végzünk el, van, amit megcsinálunk, és van, amit görgetünk magunk előtt, mint egy hólabdát. Számtalan megoldási és megjelenési formája lehet, de gyakran egyszerűen azt jelenti, hogy

arra vagyunk motiváltak, hogy ne csináljunk semmit.

Kik halogatnak általában? Vannak tendenciák, hogy inkább a fiatalok, idősek, nők vagy férfiak?

A kutatók egyik része azt állítja, hogy a férfiak halogatnak inkább, másik része pedig, hogy a nők is szoktak, noha nem ugyanolyan mértékben. Ennek sokfajta magyarázata van. Egyik részről azt mondják, hogy azért érinti jobban a férfiakat, mert semmilyen evolúciós indokuk nincs az időhöz kötéshez, a nőknek ezzel szemben van. Egy nő életében számtalan olyan dolog akad, amit nem lehet elhalasztani, főleg a biológiai működésünk miatt. Ebből következik, hogy a nők sokkal inkább figyelnek az időre. Én magam kutató fejjel hiszek ezeknek a kutatási adatoknak.

De talán még ennél is érthetőbb, miért halogatnak a fiatalok inkább, mint az idősek. Ez a kutatások alapján eléggé egyértelmű. Ha az emberi létnek a távolságait nézzük, az ön életébe (huszonéves korosztály – a szerk. megjegyzése) 60-70 év még belefér. Tehát ha távlatokat nézünk, akkor úgy érezheti, hogy nyugodtan elhalaszthat egy feladatot mondjuk két héttel későbbre. Minél idősebb valaki, annál kisebbek ezek a távlatok. Nyilvánvalóan egy idősebb ember a végére akar járni a dolgoknak, döntéseket akar hozni, be akarja fejezni a feladatot. A fiatalok számára az idő még végtelen, és sokkal kevesebb olyan környezeti hatás és következmény éri őket, amelyek következtében döntéseket kell hozniuk. Később már lesznek a környezetükben gyerekek, munkahelyi elvárások, melyek nem olyanok, mint az egyetem elvárásai. Még ha a saját életükben most úgy is érzik, hogy az egyetemi feltételek nagyon szigorúak. Más környezeti konstellációban egészen más következményei vannak egy elhalasztott tevékenységnek, egy befejezetlen feladatnak. Következésképpen másféle külső hatások, motivációk, kényszerek befolyásolják az embereket. Így a fiatalok, idősek, nők és férfiak ebben úgy tűnik, hogy különböznek.

A fiatalok esetén mennyire jellemző, hogy a munka világába való belépést halogatjuk?

Az én kutatási területem éppen így jött létre, így kezdtem el a témakörrel foglalkozni. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a hallgatóim között viszonylag nagy számú olyan diák volt, aki a tanulmányi idejét duplájára, sőt van, aki két és félszeresére növelte, mire befejezte. És ezek a hallgatók nem voltak buták, tehetségtelenek, szorgalom nélküliek. Okosak voltak, felkészültek, szorgalmasak is, ha arról volt szó. Egyszerűen csak nem akartak, ahogy sztereotipikusan szokták mondani, kilépni a „nagy betűs Életbe”. Én ezt teljesen megértem egyébként. Bár most még nem tudják, de életük legizgalmasabb és legszabadabb időszakát élik. Később sokkal több kötöttség és felelősség fogja a vállukat nyomni. A fiatalok úgy élik meg: még ezt is, azt is ki akarják próbálni, ezért elhúzzák a tanulmányukat. Nincs bátorságuk. Bagdy Emőke nagyon szemléletesen életbátorságnak hívja ezt. Egyébként ez sok más dologban is megjelenik az egyetemi tanulmányok be nem fejezésén kívül, például a párválasztásban. Nincs bátorságuk elköteleződni, döntést hozni, választani bizonyos helyzetekben. Egy új élettér kialakításakor csomó dolgot meg kell teremteni saját maguknak, amit eddig megteremtettek a szülők. Ez nagy kihívás. És

nem mindenki kihívás-barát.

Van valamilyen személyiségvonás, ami összefügg a halogatással?

Ugye ha valamilyen, a mindennapi életben nem teljesen jól működő szervezetet tapasztalunk, és itt a szervezetet most nagyon tágan értem, akkor elkezdjük keresni, hogy a személy, aki a szervezetben működik, milyen tulajdonságokkal bír vagy nem bír, aminek következtében ezek a maladaptív (rosszul alkalmazkodó, nem előnyös - a szerk. megjegyzése) viselkedések kialakulnak. Manapság már nagyon jól kidolgozott és hatékony személyiségvizsgálati módszerek vannak, s általuk nagyon látványosan jelennek meg olyan személyiségjellemzők, melyek a halogatóknál megvannak, míg a nem halogatóknál nincsenek, vagy fordítva. Ilyen például az önfegyelem hiánya a halogatóknál, és a szervezett és jól strukturált önfegyelem, önkontroll funkciók működése a nem halogatóknál. Aki halogat, az általában belsőleg kevésbé fegyelmezett, kevésbé tudja a saját tevékenységét egy belső parancs szerint működtetni. Ebből következik, hogy

az önfegyelem hiánya jelentős mértékben befolyásolja a halogatást.

Mint ahogy befolyásolja a lelkiismeretesség hiánya vagy megléte is. Minél lelkiismeretesebb valaki, annál kevésbé halogat. Viszont ennek van egy nagyon érdekes átfordulása is, mivel a lelkiismeretesség gyakran a halogatásnak egy olyan módozatát hozza a személy viselkedésébe, amit egyébként nagyra becsülünk, nagyra értékelünk, másfelől pedig egy állandó gátja a munka befejezésének, ez pedig a perfekcionizmus. Ha tökéletesre törekszünk, sokkal hosszabb ideig végzünk egy feladatot, mert azt hisszük: az még mindig nem jó annyira, hogy kiadjuk a kezünkből. Ez a halogatásnak egy nagyon jellegzetes, és egyébként egyetemisták körében kifejezetten gyakori fajtája.

De van még egy nagyon érdekes jelensége ennek, nevezetesen a kudarcfélelem. Az, amikor megcsináltunk valamit, de attól tartunk, vajon mit fognak róla gondolni! El fogják fogadni, értékelni fogják? Vajon elég jó-e a másik fejében? A követelmények olyanok, amiknek mi meg akartunk felelni abban a munkában? Ez néha egyébként kommunikációval tisztázható, de van olyan, hogy nem merjük megkérdezni, mit is vár a másik. Ez egy másik sajátossága az embernek: a sikerkeresés meg a kudarckerülés. Vagyis:

mennyire sikerül elhinnie magáról, hogy ő ügyesen, jól fogja megcsinálni a feladatot.

És sokkal inkább a sikerre törekszik, mint a kudarc elkerülésére. Ez is lehet a halogatás egyik oka.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&feature=youtu.be