Az anorexia nervosa kialakulásának lehetséges családi okai

Az evészavarok napjaink legelterjedtebb kórképei közé tartoznak. Ezek közül is kiemelkedik az anorexia nervosa, amely a serdülő lányok körében a harmadik leggyakoribb betegségnek tekinthető. Az anorexia oki háttere rendkívül összetett: biológiai, pszichológiai és szociális tényezők is közrejátszhatnak a zavar kialakulásában. Cikkünkben azokat a családi tényezőket térképezzük fel, melyek hozzájárulhatnak az anorexia nervosa megjelenéséhez.

Az anorexia kialakulása számos tényező bonyolult egymásra hatásának következményeként értelmezhető. Szerepe lehet veleszületett biológiai összetevőknek, és bizonyos temperamentum-jellemzőknek is. Napjainkban emellett az evészavarban szenvedő betegek számának rohamos növekedéséhez nagymértékben hozzájárul a média és a különböző közösségi felületek által közvetített karcsúságideál, testképideál is. Fontos megemlítenünk, hogy ez az „ideál” a valóságtól nagymértékben elrugaszkodott képet mutat társadalmunknak, hiszen előfordulhat, hogy olyan erős „normát” ír elő számunkra, hogy az mind a biológiai adottságaink, mind pedig a genetikai felépítésünk szempontjából is irreális. Az anorexia nervosa kialakulásához mindezek mellett a beteg és családja közt meglévő patológiás viszonyulás is hozzájárulhat, éppen ezért lényeges lehet a családban meglévő kapcsolatok, mintázatok feltérképezése.

Az anorexia nevosa tüneti jellegzetességei

Az anorexia nervosa akaratlagos súlyvesztéssel jellemezhető zavar. Ezt a beteg úgy éri el, hogy az energiabevitelét korlátozza, ennek következtében pedig extrém mértékű alacsony testsúly alakulhat ki. Fontos jellemző az is, hogy az anorexiás személy az alacsony testsúlya ellenére olyan tevékenységeket végez, amely a gyarapodást akadályozza. Ide sorolható például a túlzott intenzitással és gyakorisággal végzett testedzés, de a hashajtók és vízhajtók használata, valamint az önhánytatás sem ritka jelenség. Ezen cselekvések azt a célt szolgálják, hogy az illető elhízással kapcsolatos mélyreható félelmét csillapítsák. További sajátságként fontos említést tennünk a testalak megélésének zavaráról, valamint arról is, hogy az egyén esetében a testsúly önértékelésre gyakorolt hatása fokozott mértékben jelen van, túlértékelt. A betegség közvetlenül megfigyelhető jellegzetességei közé tartozik a száraz bőr, a hajhullás, a hiperaktivitás, és az érzelmek gondos elkerülése. Fontos kiemelni, hogy az anorexiás személyek betegségbelátása csekély, vagy teljes mértékben hiányzik.

Az anorexia nervosa rendkívül súlyos pszichiátriai betegségnek tekinthető, kezelés hiányában a korai halálozás esélye magas. Ez egyrészt a betegség következtében fellépő szervi komplikációknak, másrészt a társuló pszichés zavaroknak, harmadrészt pedig az esetenként magas öngyilkossági rizikónak tulajdonítható. A szervi szövődmények között fontos említést tennünk az ionháztartási zavarról, a súlyos izomgyengeségről, a szívritmuszavarról és a kortizolszint (stresszhormon) tartós megemelkedéséről is. A járulékos pszichés zavarok közt pedig a depresszió, a szorongásos zavar, a kényszeres zavar, a bipoláris zavar és a szerhasználati zavart érdemes kiemelni. Az anorexia nervosa tehát egy rendkívül összetett kórkép, mely jelentős terhet róhat az egyénre – és sok esetben a környezetére is.

A család, mint rendszerfelfogás

A rendszerszemléletű felfogás szerint minden rendszer számos elemből épül fel. Ha egy rendszert meg szeretnénk érteni, akkor nem elegendő az egyes alkotórészeket megismerni: fontos a rendszert felépítő egységek közötti kapcsolatokat, kölcsönhatásokat is megvizsgálni. A család is rendszerként értelmezhető, amelynek elemeit az egyes családtagok jelentik. Fontos kiemelni, hogy a tagok dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással:

ha a rendszer egyik elemével történik valami, akkor az hatással van a többi családtag viselkedésére, érzelmeire, általános működésmódjára is.

Gondoljunk csak bele: amennyiben a szülők közt házassági feszültség keletkezik, az nemcsak a házastársakat érinti, hanem a gyermekeket is; vagy, ha az édesanya és a lánya közt nézeteltérés alakul ki, az nemcsak a kettejük problémája lesz, hanem meghatározhatja azt is, hogy az anya a fiúgyermekével, vagy éppen a férjével hogyan viselkedik. Lényeges jellemzője a családoknak az egyensúlyi állapotra való törekvés, a stabilitás megőrzése is, amely azt a célt szolgálja, hogy a családi rendszer ne eshessen szét. A családi egyensúly fenntartásához járulhat hozzá adott esetben az evészavar is. A rendszerszemléletű felfogásban nem az a lényeges, hogy mi okozta a zavart, hanem az, hogy a családi rendszer működésében melyek azok a tényezők, amelyek az evészavar kialakulásában és fenntartásában meghatározó szerepet játszottak. A következő részben erről olvashatunk.

Milyen családi működésmód jelent kockázati tényezőt az evészavarok kialakulásában?

Minuchin – aki az egyik legnépszerűbb családterápiás irányzat megalkotója volt – az evészavaros egyént magában foglaló családok általános sajátságai között számos családi jellegzetességet emelt ki. Az első jellemző az elmosódott, könnyen átjárható határok megléte, mely azt jelenti, hogy a családtagoknak nincs meghatározott szerepük: a gyermek könnyen kerülhet szülői szerepbe, és adott esetben kénytelen lesz az életkorához nem illeszkedő feladatokat is ellátni. Jellegzetes, hogy az egyes tagok privát szférája korlátozott, a szülők a gyermek önállóságra való törekvését már csírájában elfojtják. A szélsőséges közelséggel szorosan összefüggő jellemző a szülői túlvédő magatartás, amely során a szülők folyamatosan arra törekszenek, hogy gyermekük érzelmeit és viselkedését kontrollálják. Az anorexia nervosa „funkciója” ebben az esetben az lehet, hogy ezáltal a gyerek olyan eszközt érezhet a kezében, melynek segítségével a függetlenségét elérheti: a saját testsúlyának és az elfogyasztott táplálék kontrollálásával némi irányításra szeretne szert tenni.

Az anorexiás személyt magában foglaló család működésében megfigyelhető a szabályokhoz való merev ragaszkodás, a konfliktusok megoldásának problematikája, valamint észrevehető az is, hogy az evészavaros személy egyfajta „villámhárító” a családban. Mivel a családban a konfliktusok megvitatása nem elfogadott, ezért az egyén annak érdekében, hogy a problémák következtében fellépő, intenzív szorongás ne kerítse hatalmába, testi szinten jeleníti meg a problémát.

Kifejezett lehet a szülők gyermekükkel szemben támasztott irreálisan magas elvárása. Ez a fokozott perfekcionizmus nyilvánulhat meg a testsúly szigorú szabályozásában is: ha a beteg maga elé kitűzött testsúlya az előzetesen meghatározott kilogramm felett van, akár csak pár grammal is, nagymértékű önsanyargatást végezhet „célja” elérése érdekében.

Mindezek mellett a vonatkozó kutatások az anorexia nervosa kialakulásának kockázati tényezői közt kiemelt szerepet tulajdonítottak a szülő mentális betegségének, az anorexiás családtagnak, az anyai túlvédő magatartásnak, a korai etetési problémáknak, az alacsony önértékelésnek és a jelentős mértékű érzelmi labilitásnak. Azonban a család kiemelkedő jelentősége mellett fontos szerepe van az egyéni sérülékenységnek és a stresszes életeseményeknek is.

Az anorexia nervosa komplex oki háttérrel rendelkező, életveszélyes betegségnek tekinthető. Kiemelt jelentőséggel bír a betegség minél korábban történő felismerése, és a kezelés azonnali megkezdése. Az evészavar sok esetben a családi rendszer meghibásodásának, működési elégtelenségének tüneteként fogható fel. Azonban nem elég csupán a tünetet kezelni: a változáshoz, a gyógyuláshoz lényeges a családi kapcsolatrendszereknek, működészavaroknak a korrekciója is, emiatt pedig a családterápiás beavatkozásnak kitüntetett szerepe van az evészavarok kezelésében.