Pollack (2004) szerint „az apává válás élménye a férfi személyiségének elfelejtett alkotóeleme”. Ezen kívül azonban számos egymást magyarázó, kiegészítő, vagy éppen ellentmondásban álló definíciót találhatunk az apaság szerepkörére vonatkoztatva. Mi az édesapák szerepköre és hogyan alakult az évszázadok alatt? Mi ma az apák szerepe? Milyen apaképek mentén alakítjuk ki mintáinkat? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Az édesapák bibliai szerepköre
Az apaszerep fogalmának definiálása során érdemes megemlítenünk néhány fontos szakirodalmat, illetve klasszikus elméletalkotót a teljesség igénye nélkül, akik a témával már jóval mai korunk előtt foglalkoztak.
Elsőként a Krisztus utáni első századokban már ismert Bibliát, melyben a keresztény körökben nevezetes hasonlat szerinti apakép tárul elénk. Ez pedig nem más, mint az, hogy az édesapa a család papja, és Isten félelmében, ahogyan a Krisztus feje az Egyháznak, úgy ő is szeretetben, önmagát megalázva feje a családnak.
Ez a fajta pásztorkodás azt jelenti, hogy az apa Isten munkatársaként előtte megy a „nyájának” (családjának), fegyelmezéssel, biztatással nevel (Efézus 6:4), felelős a rábízottakért, tiszteli a kibontakozó személyiséget, bátorít (Pálhegyi, 2007).
Eszerint az apai szerepkörnek három fontos összetevője ismerhető fel:
- Vezetés: amely nem alá-fölé rendeltségi viszonyt jelent, hanem felelősséget a társ, illetve a gyermekek anyagi, egészségi és lelki jóllétéért.
- Szeretet: mely a Biblia szerint kezdeményező (Róm. 5:8), a másik feltétel nélküli elfogadásával, és önmagunk feltétel nélküli odaadásával jár. Ez annyit jelent, mint időnket, figyelmünket, érdeklődésünket adni társunknak. Ez a szeretet kifejezhető tettekkel, szavakkal, illetve az egész valónkkal, melyből az következik, hogy akarati döntésen is alapulnia kell, nem csak gyakran változó érzelmeinken.
- Gondoskodás: amely azt jelenti, hogy ismerjük társunk szükségleteit (tudjuk, mik a legnagyobb gondjai, mik teszik őt boldoggá), illetve úgy viselkedünk, hogy párunk érezze és tudja, hogy igazán fontos számunkra (Pálhegyi, 2007).
Az édesapák szerepének történelmi változásai
Habár a Biblia korunkra nézve is örökérvényű állításokat tartalmaz, a történelemben előrehaladva megváltozott apaszereppel találkozhatunk.
Míg korábban az apák a családjukat irányító, erős patriarchákként voltak ábrázolva, akik morális vezetőként jelentek meg a családokban, addig az iparosodás időszakára az átalakult nemi szerepek okán az értékek átadói helyett kenyérkeresőkké váltak, majd a világháborúk után ebben a szerepben is változások következtek be (Griswold, 1993). Így Lamb szerint (1987) az állandóan változó történelmi színtéren nem csoda, hogy nehéz a „gyermek fejlődésének elfelejtett résztvevői”-ről egységesen nyilatkozni.
Így a modern apaság fogalma, vélhetően komplexitásából fakadóan, nehezen megfogható (Németh, 2013).
Pleck szerint (2010) tehát ha apaságról beszélünk, több megfogalmazás lehetséges, attól függően, hogy melyik jellemzőjét emeljük ki e szerepkörnek:
- Biológiai apaság: kizárólag a férfi termékenységi vagy gyermeknemzési képességének státuszát emeli ki, tehát arra utal, hogy az illetőnek van-e genetikai utódja.
- Identitás/viselkedés komponens: sokkal kevésbé „kézzelfogható” tényező, e szociális tekintetben akkor nevezhetünk valakit apának, ha egy adott társadalom szociokulturális elvárásainak valamilyen szinten megfelel (Cabrera és mtsai, 2000).
Az előzőeket kiegészíti Lamb (2010), aki úgy fogalmaz, hogy
az apaság fogalma lényegében egyfajta átalakuláson ment keresztül, amit mindig az adott kor társadalmi és kulturális hatásai változtattak, irányítottak, így ennek hátterén alakult át, vagy újult meg.
Kutatása alapján négy fejlődési ciklusra osztotta az amerikai kultúrán belül az apaság fogalmának változásait, aszerint, hogy milyen funkciója szerint definiálták; illetve, hogy ezek a szakaszok az amerikai társadalom vágyott, vagy valós visszajelzését képviselték-e (Németh, 2013):
- Morális tanító
- Kenyérkereső
- Férfi példakép
- Gondoskodó apa
Az apák szerepe ma
A mai kutatások a fent említett elmélet ötvözetét képviselik: azt, hogy
az apa egy olyan személy, aki kenyérkereső, de emellett morális és férfi példakép, valamint gondoskodó apa, szerepeket és új státuszt vállal a családi élet különböző területein
– ezzel valamelyest nyomást helyezve rájuk, és komoly elvárásokat támasztva feléjük. Ezt azonban jelentős mértékben enyhíteni tudja az a pozitív – az apaság és a házasság iránti – attitűd és élmény, melyet a férfi már a várandósság alatt megél a születendő gyermekkel (Lukács, 2005). Ezen kívül ezt a fajta elvárást az anya is oly nagy mértékben befolyásolhatja, hogy az így kialakult viszony a gyermek apával való kapcsolatában is megmutatkozik a későbbi években. Herzog (1982) kutatásaiban is bizonyította, hogy
azok az apák, akik partnerükkel intim kapcsolatot ápolnak, kiveszik részüket a gyermek várásából, illetve a későbbiekben a gyermekgondozásból, jobb kapcsolatot fognak ápolni gyermekükkel, valamint elégedettebbek lesznek a saját apai szerepükkel, szülői kompetenciáikkal (Allen és Daly, 2007).
Így a férfi a benne feltörekvő gondoskodási igényt gyakorolva megélheti, hogy milyen pozitív hatást tud gyakorolni gyermekére az érzelmi elköteleződéssel, és ez a párjával való kapcsolatát is pozitív irányba terelheti (Pollack, 2004). Kettejük kapcsolata pedig mintát szolgáltat a felnövekvő gyermeknek, aki saját apává válásának idején az alábbi módokon tudja felvenni a melegszívű, gondoskodó szerepet (Leibnitz, 1991):
- Kompenzációs hipotézis: Az apák akkor vesznek részt aktívan a gyermekük gondozásában és nevelésében, ha saját apjuk keveset törődött velük.
- Formakövető hipotézis: Az apák akkor vesznek részt aktívan a gyermekük nevelésében és gondozásában, ha saját apjuk ugyancsak aktívan részt vett az életükben.
- Identifikációs hipotézis: Ha mindkét szülő melegszívű volt és gondoskodó a fiúval, valamint, ha az apa ugyan hideg volt és elutasító, de az anya nem, akkor a fiúból még mindig válhat gondoskodó, melegszívű apa.
A pszichológiai elméleteken túl azonban a Biblia egy olyan álláspontot is képvisel, miszerint szocializációtól, szülői háttértől, énképtől, tapasztalatoktól és egyéb külső környezeti tényezőktől függetlenül Isten a munkálkodó szeretet, ha kérünk, adatik nekünk, ha keresünk, találunk, és ha zörgetünk, megnyílnak előttünk a kapuk: „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7:8)
Felhasznált irodalom:
Allen, S., Daly, K. (2002). The effects of father involvment: An updated research summary of evidence. Father Involvment Reseacrh Alliance.
Biblia, S. (2002). 6. Fordította: Károli Gáspár. Budapest: Boldog élet alapítvány.
Cabrera, N. J., Tamis-LeMonda, C. S., Bradley, R. H., Hofferth, S., Lamb., M. E. (2000). Father in the twenty-first century, Child development, 71(1),127–136.
Griswold, R. L. (1993). Fatherhood in America. New York: Basic Books.
Lamb, M. E. (1978). Influence of the child on marital quality and family interaction during the prenatal, perinatal and infancy periods. In Lerner, R. M., & Spanier, G. B. (szerk.), Child influances on marital and family interaction: A lifespan perspective. New York: Academic Press.
Leibnitz, Ch. (1991). Die Veränderung der Partnerbeziehung (Schwerpunkt: Sexualität) durch die Geburt des ersten Kindes aus der Sicht des Mannes. Universität Wien, Doktori Disszertáció, Bécs.
Lukács D. (2005). Párkapcsolat, szexualitás, pszichoanalízis. Budapest: Animula
Németh N. (2013). Az apai involváltság és a flow. Szakdolgozat, itt: Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest.
Pálhegyi, F. (2007). Keresztyén házasság. Budapest: Kálvin.
Pleck, J. H. (2010). Paternal involvement: revised conceptualization and theoretical linkages with child outcomes. In M.E. Lamb (ed.), The Role of the Father in Child Development. Hoboken NJ: John Wiley & Sons.
Pollack, W. S. (2004). Az apaság szerepe az én átalakításában: lépések a férfiak új pszichológiája felé. In Friedman, R. C. & Downey, J. I. (Szerk.). (2004). Férfiasság és Szexualitás. Válogatás a férfipszichológia témakörében. Review of Psychiatry Sorozat 18 (5) 89 - 115.
