Cikkünkben a versenysport oldaláról közelítjük meg azt kérdést, hogy az edzők milyen szerepeket töltenek be egy sportoló életében. A közös munka hatékonysága ugyanis sokszor azon múlik, hogy a sportoló és az edző miként tudják ezeket az eltérő szerepeket és a hozzájuk kapcsolódó különböző célokat vagy elvárásokat összeegyeztetni. Ehhez viszont látnunk kell, mitől is különleges az edző és sportoló közötti kapcsolat.

Az edző és a sportoló kapcsolata egy szétválaszthatatlan egység, hiszen mindkettőjüknek szüksége van a másikra a sportban elért eredményekhez. 

Az edzők feladata, hogy javítsák a sportolók fizikai teljesítményét, emellett fokozniuk kell a pszichés, szociális és mentális képességeit is. Ám nemcsak feladataik, de szerepük is sokrétű, hiszen valamikor pszichológusok, máskor bizalmasok vagy éppen kapcsolati szakértők az edzettek életében. Annak érdekében, hogy különböző személyiségű sportolókkal is hatékony legyen a közös munkájuk,

szükségük van tudatosságra és asszertív kommunikációs technikákra.

Az edzők feladata ugyanis sokszor kettős. Egyfelől könnyen fel kell tudniuk venni a kapcsolatot másokkal, eközben pedig irányítaniuk is kell az őket körülvevő személyeket, akik lehetnek a sportolók mellett a szülők, a szervezeti dolgozók vagy a szurkolóközösség is. 

Bizalom a győzelemben, bizalom a győzelemért

Az edzői hatékonyság egyik leglátványosabb mérőeszköze a siker. Az ugyanis nem csak a játékosok egyéni teljesítményén múlik. Ezt jól mutatja a 2004-es athéni olimpiai játékok egyik kiemelkedő momentuma is.

A bajnokság előtt az Egyesült Államok kosárlabda-válogatottja volt az abszolút befutó, jó esélyük volt legalább egy olimpiai éremre, a csoportkörben azonban megverte őket az előtte eredménytelen Puerto Ricó-i csapat. Felvetődik a kérdés: mégis hogy lehet az, hogy egy közepes játékosokkal rendelkező csapat felülmúlja a kiemelkedően tehetséges csapatot egy mérkőzés, vagy esetleg egy egész szezon során?

A választ erre a kollektív hatékonyság adja, ami leegyszerűsítve egy csoport bizalmát jelenti a közös sikerességben.

A kollektív hatékonyságban pedig a csapat összetartásán túl döntő befolyása van az edzői magatartásnak is.

A kommunikációban rejlő erő

Az összehangolt csapat kialakulásáig vezető úton sokszor elkerülhetetlenek a konfliktusok. Ez fokozottan igaz a versenysportra, ahol 

a tét nagy, az eredmények pedig kiszámíthatatlanok.

Az ilyen felfokozott érzelmi állapotokkal járó helyzetekben nehezebbé válik a nyílt kommunikáció, pedig a kutatások szerint pont az interakció hiánya vezet sok esetben konfliktushoz. Ebben sokat segíthet az edző.

A konfliktusok számának csökkentését segíti az is, ha mielőtt az edző igent mond a sportolóval való közös munkára, megfelelően széleskörű tudással rendelkezik róla.

Ennek érdekében jó, ha ismeri a sportoló előzetes eredményeit, de az előző edzővel való konzultációk is nagyban segíthetik a közös munkát. Alaposan fel kell mérnie a csapat vagy az egyén célját, illetve elvárásait, amiket a szülőkkel, valamint a többi szervezeti szakértőjével is egyeztetnie kell. Kulcsfontosságú, hogy a sportoló életében minden személy közös álláspontot képviseljen, amire a folyamat közben folyamatosan fókuszálniuk kell. Az edző felelőssége, hogy a megbeszélések által minden tervezetten haladjon, miközben mindenki elégedett azzal, amit csinál. 

A sportoló és környezete

Az előbbiekből látható, mennyire fontos az edző kapcsolata a körülötte lévő személyekkel, mint például a szülőkkel vagy a szervezeti dolgozókkal, a legfontosabb azonban mégiscsak az edző és a sportoló között kialakuló dinamika.

A fiatal sportolóknál érzékelhető talán leginkább, milyen komplexen hat az edző a sportoló egész életére. Sokszor az edzők befolyása a gyermekre még a szülőkénél is nagyobb. Olyan dolgokra ösztönözhetik a sportolót, amikre a szülők sosem tudnák őket rávenni. Például rávehetik őket, hogy változtassanak a külsejükön, módosítsák a napi rutinjukat vagy, hogy dolgozzanak össze olyanokkal, akikkel nem szeretnének. Ezt a nagymértékű tiszteletet és hatalmat nem szabad félvállról venni.

Az edzőknek tisztában kell lenniük a helyzetükkel, befolyásukkal és ezt jól kell használniuk.

Vannak élethelyzetek, ahol az edző beszorítva érezheti magát, ha például a sportoló csak vele oszt meg egy bizalmas információt. Ilyen esetekben fontos, hogy az edzőként rákérdezzünk, ki tud még a fennálló helyzetről, és segítsük a sportolót, bíztatva, hogy ha van rá lehetőség, mással is meg tudja osztani kihívásait. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy ne alakuljon ki egy nehéz szituációban a teljes egymásrautaltság.

Hiteles példakép

Nem mindig könnyű olyan kapcsolatot kialakítani, amelyben a gyermek megnyílik és beszél az érzéseiről, de egy edzői kapcsolathoz ez is hozzátartozik. Fontos, hogy az edző ismerje a sportolót, így a közös munka egyedivé válik, ami minden fél számára gyümölcsöző lesz.

A fejlődés egyik feltétele, hogy ez a bizalmi kapcsolat létrejöjjön a két fél között.

E kiépítésének egyik legfontosabb része, hogy az edző hiteles példaképként legyen jelen a sportoló életében. Egy olyan személyként, aki egyszerre felelősségteljes felnőttként, de közben nyitott barátként is viselkedik. Az edzőnek stabil támaszt kell nyújtania, ennek érdekében pedig figyelnie kell magára, a saját, minőségi családi és baráti kapcsolataira és a hobbijaira is.

Cikkünkből jól kirajzolódik az edzői szerep komplexitása, legyen szó akár kommunikációról, konfliktusok kezeléséről, a csapatösszhang megteremtéséről, a környezettel való kapcsolatról vagy hiteles támogatásról. Befolyásukat a sportolóik életére, sikereire és a boldogságára nem szabad alábecsülni. Ezért is kell annyira hangsúlyozni a felkészültség, a folyamatos továbbképzés és fejlődés fontosságát, hogy a kezükben lévő erőt megfelelően, a fiatal generáció javára tudják használni.

Davis, L., Jowett, S., & Tafvelin, S. (2019). Communication strategies: The fuel for quality coach-athlete relationships and athlete satisfaction. Frontiers in psychology, 10, 2156.

Hampson, R., & Jowett, S. (2014). Effects of coach leadership and coach–athlete relationship on collective efficacy. Scandinavian journal of medicine & science in sports, 24(2), 454-460.

Paradis, K., Carron, A. V., & Martin, L. J. (2014). Athlete perceptions of intragroup conflict in sport teams. Sport and Exercise Psychology Review, 10(3), 4-18.

https://www.nu.edu/wp-content/uploads/2019/01/CPP_Article_CoachingRelationshipExcellence.pdf