Az edzők mentális egészsége

A sport az emberiség legmeghatározóbb társadalomszervező erői közé tartozik. A sport szeretete, a szurkolás élménye olyan közös mozgatórugó, ami segíti a kapcsolódást. Kedvenc élsportolóink csoportidentitásunk fontos részét képezik, együtt lüktetünk velük a versenyek során, lelkesen követjük teljesítményüket. Az olimpiáért, ami az emberi teljesítőképesség határait leginkább feszegető, világszintű sportrendezvény, időről időre hajlandóak vagyunk hatalmas anyagi erőforrásokat megmozgatni, politikai és társadalmi ellentéteket félretenni. Arról is sokat hallunk, milyen hihetetlen fizikai és mentális erőfeszítés összpontosul egy-egy ilyen kiemelkedő eredmény hátterében a sportoló részéről. Kevesebbet beszélünk viszont arról a személyről, akinek szintén kulcsfontosságú szerepe van a sikerben. Cikkünkben azt vizsgáljuk, milyen mentális kihívásokkal néz szembe az elitsport közegében egy edző.

Az elitsportolók mentális és fizikai teljesítményével számos kutatás foglalkozik a pszichológia tudományán kívül és belül. Ez alapján azt feltételeznénk, hogy a vizsgálat kiterjed a sportolót körülvevő minden lényeges hatásra – ez azonban sajnos nem így van. A sportoló adott pillanatban nyújtott teljesítményét meghatározó inter- és intraperszonális faktorok rendkívül komplex szövedékét kibogozni vágyónak számos „vakfolttal” kell számolnia, ami a téma népszerűsége ellenére a mai napig izgalmassá teszi a kutatását. Az egyik ilyen „vakfolt”, avagy alulkutatott terület az edzők mentális egészsége, ami közvetlen hatással van a sportolói teljesítményre.

Már az elején érdemes leszögezni, hogy bár az edző az elitsportolókat körülvevő szociális hatások között kiemelkedő szerepet tölt be, de közel sem az egyetlen, és nem is feltétlenül a legfontosabb. Emellett a család, a szakmai csapat (vezetők, sportpszichológusok, masszőrök, stb.), a csapattársak viselkedése legalább ugyanakkora befolyással bír, valamint ezek a hatások gyakran kölcsönhatásba lépnek egymással. Mindezek tudatában térjünk is rá az edzőkre.

Azok az edzők, akik elit szintű sportolókkal dolgoznak, számos olyan impulzussal találkoznak, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a mentális egészségüket. Ezek többsége a diverzifikált szerepkörükből eredeztethető. A főnökeik és befektetőik felé tanúsított technikai és taktikai szakértelmükön túl pszichológiai és pedagógiai szempontból meg kell felelniük a sportolóiknak: mint oktatók, tanácsadók, motivátorok és olykor barátok, valamint sok esetben cégük „arcaként” is funkcionálnak, ezáltal ők szembesülnek azzal is, amikor tágabb közösségük ítéletet hoz sikereik vagy bukásuk felett.

Ezen hatások eredményeképp az elit edzők sebezhetőbbnek bizonyulnak egyes mentális betegségek tekintetében, mint az átlagpopuláció. A témában fellelhető adatok arra utalnak, hogy

az edzők nagyobb mértékben mutatnak szorongásra, depresszióra és evészavarokra utaló tüneteket, illetve nagyobb százalékban jelenik meg köztük az alkoholizmusra és a szerencsejátékra való hajlam is.

Ezen megpróbáltatások megvizsgálása után egyes kutatócsoportok úgy gondolják, az elit edzőket a maguk nemében legalább annyira élteljesítményt nyújtó személyeknek kell tekinteni, mint sportolóikat, például a versenyekre való pszichológiai felkészülés tekintetében. Mostanáig az elit sportolói közeg által kiváltott mentális hatásokat inkább a sportolókra nézve vizsgálták, így kifejezetten kevés kutatás fókuszál az edzők pszichológiai állapotára. Ez a fennálló szakirodalmi vákuum is rávilágít arra, hogy a sportolók mentális és fizikai kapacitását folyamatosan monitorozó fókusz sajnos nem vagy csak nagyon kismértékben terjed ki az őket körülvevő csapatra.

Ez lényeges mulasztásnak tekinthető, figyelembe véve, hogy a jelenlegi kutatások eredményei alapján az edző mentális állapota meghatározza, milyen minőségben képes betölteni szerepét, ezáltal pedig közvetlenül hat a sportolói teljesítményre is. Az edzői viselkedés emellett befolyásolja a sportolók pillanatnyi és hosszú távú hangulatát. Az edző kontrolláló magatartása például valószínűsíti a sportolóban megjelenő szorongást, ami kiégéshez vezethet. Az edzői támogatás hiánya pedig valószínűsíti a sportoló oldalán a ruminatív viselkedést, illetve az edző által megélt stressz is gyakran a sportoló rossz hangulatában manifesztálódik. Egy német focistákat vizsgáló kutatás szerint

az edzővel való konfliktus még a sérülésnél is hatékonyabban rombolja a sportoló hangulatát.

Az edző viselkedése emellett egyéb, indirekt módokon is meghatározhatja a sportolók mentális állapotát. Az edző elsődleges feladata egy egészséges és biztonságos környezet megteremtése a sportolói számára, aminek részét képezi az esetleges pszichés tünetek felismerése és megfelelő kezelése. Ehhez szükség van pszichológiai megértésre, illetve a tünetek detektálásához elengedhetetlen érzékenységre. Emellett – tekintélyszemélyek lévén – az edzők attitűdje – amit a mentális problémák és a segítségkérés irányába tanúsítanak – is kihat a sportolókra. Az edző esetleges negatív vagy elutasító hozzáállása például vélt vagy valós módon korlátozhatja a sportoló lehetőségeit a tünetek professzionális kezelésében.

Egy Ausztráliában végzett kutatás eredményei szerint az olimpiai szintű edzők több mint 40 százaléka tapasztalt magán olyan szintű mentális tüneteket, amelyek professzionális segítséget igényelnek, azonban kevesebb mint 6 százalékuk keresett bármilyen professzionális kezelést. Az ilyen kezeletlen mentális problémák pedig gyakran a tünetek súlyosbodásához, ezáltal idővel a teljesítmény csökkenéséhez, vagy akár kiégéshez és pályaelhagyáshoz is vezethetnek.

Ez lényegében annyit jelent, hogy a sportolói teljesítmény optimalizálásához olyan edző szükséges, aki képes és hajlandó észrevenni a mentális problémák jeleit sportolóin és önmagán, illetve ezek detektálásakor megteszi az adott probléma súlyossága által indokolt lépéseket mind a saját, mind a sportolója egészségének érdekében.

Ahogy az a fentiekből kiderül, az elit edzői munkakör számos olyan stresszort tartalmaz, amelyek negatívan hathatnak a mentális egészségre, és ezek a rizikófaktorok lényegesen kevesebb figyelmet kapnak, mint a sportolók esetében. A témában további kutatásokra és szervezeti háttéranyagokra van szükség, hogy az edzők fenntarthassák mentális jóllétüket, és így sportolóik számára is a lehető legoptimálisabb környezetet biztosítsák a fejlődéshez.

A szerző az MCC–Mindset Pszichológia Iskola hallgatója.