Az elrabolt gyermekkorról – Az érzelmi vérfertőzés

Természetesnek tekintjük, hogy minden szülő szereti a gyermekét. A köztük lévő kötelék egyedülálló és megismételhetetlen. Persze előfordul, hogy megromlik ez a kapcsolat, ami egyik fél számára sem kellemes, de vajon lehet-e túl szoros? Szeretheti-e egy szülő helytelenül a gyermekét? A válasz: igen, sőt a túlzott közelség szélsőséges esetekben a bántalmazás kategóriájába esik, csakúgy, mint a fizikai, a szexuális vagy éppen a verbális erőszak alkalmazása. A jelenség neve érzelmi vagy rejtett vérfertőzés.

Krisztián most 30 éves, de ha vissza kell emlékeznie a gyerekkorára, arról számol be, hogy az anyja gyakran érte ment az iskolába és elvitte magával programozni. Ebédeltek, esetleg elmentek moziba. Az anyja és az apja sokat veszekedtek. Amikor ő már a szobájában feküdt, az anyja gyakran jött be hozzá sírva egy aktuális veszekedés után, és befeküdt mellé az ágyba. Egy alkalommal elpanaszolta neki, hogy az apjának szeretője van, amit eddig is sejtett, mert már régóta nem olyan a szexuális életük, mint eddig. A kapcsolatuk csak akkor lazult kicsit, amikor Krisztián két éve elköltözött otthonról. Érezzük, hogy az olvasottak túlmennek az egészséges határon, de nézzük meg, hogy mi is ez a jelenség pontosan.

A Covert Emotional Incest (CEI), tehát a rejtett vagy érzelmi vérfertőzés a gyermekbántalmazás egy fajtája. Lényege, hogy a szülő illetlenül közeli kapcsolatban van saját gyermekével, annak ellenére, hogy ez nem feltétlenül nyilvánul meg konkrét szexuális tevékenységben. Ennek ellenére a szexuális bántalmazások közé soroljuk. De hogyan és mikor fordulhat elő ilyesmi?

Amikor valamilyen oknál fogva egy családon belül felborul az addig megszokott egyensúly, a korábbi szerepek is átrendeződhetnek. Megromlott házasság, egészségügyi problémák, hirtelen haláleset vagy súlyos szerhasználat esetén a gyermekeknek általában hamarabb felnőtté kell válniuk, mint a kiegyensúlyozottabb légkörben felnövő társaiknak. Néha ez sajnos elkerülhetetlen, azonban

fontos, hogy a szülő még ezekben a nehéz szituációkban is odafigyeljen arra, hogy gyermekei az őket körülvevő problémák ellenére is lehessenek gyerekek.

A porszem akkor kerül a gépezetbe, amikor a nehézséggel küzdő család nem hajlandó segítséghez fordulni, és kizárólag önmagára hagyatkozik. Az ilyen szituációkban felborulhatnak a szerepek, így válhat mindez könnyen az érzelmi vérfertőzés melegágyává. A kritikus időszak bekövetkeztével az anya vagy az apa a bajban társaként kezd el tekinteni a kiskorúra, amivel hatalmas terhet tesz a vállára.

Milyen konkrétumokban nyilvánulhat meg?

A korábbiakban már olvashattuk, hogy mely élethelyzetekben alakulhat ki a családon belüli erőszak ezen fajtája, így az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a válást vesszük alapul a magyarázathoz.

Egy friss válás esetén mindig felmerül a kérdés, hogy a gyermekek hogyan fognak megküzdeni a helyzettel. Előfordul azonban, hogy a szülők olyannyira a saját fájdalmukkal vannak elfoglalva, hogy

önös igényeik kielégítésére használják fel gyermekeiket.

Ékes példája ennek, amikor az elvált felek nem hajlandók egymással kommunikálni, és lányukon vagy fiukon keresztül üzengetnek, amely a bántalmazás egyik enyhébb verziója.

Eggyel súlyosabb a helyzet, amikor felborul a szülő-gyermek kapcsolat természetes egyensúlya, melyben a szülő alakítja az életét a gyermeke szükségleteihez mérten.

Ilyenkor az alkalmazkodás és a gondoskodás a gyermek kezébe kerül, és ő válik érzelmi támasszá, amelyre azonban még nem áll készen.

A szülő elvárja tőle, hogy megvigasztalja, ha sír, sőt egyenesen megsértődik rá, ha nem kap tőle elég figyelmet.

A válás a magány érzetét is felerősíti a szülőkben, és olykor gyermekeikben találják meg új társukat. Velük kezdik el megosztani az érzelmi életüket, vagy éppen a másik szülővel kapcsolatos problémáikat, esetenként tanácsokat is kérnek tőlük, esetleg beavatják őket a szexuális életüket érintő kérdésekbe is.

Ez már egy sokkal intimebb szintje a bántalmazásnak, hiszen a szülő érzelmi és romantikus társának szerepét is a gyermeke tölti be.

Ekkortól beszélhetünk szexuális bántalmazásról, attól függetlenül, hogy általában nincs szó konkrét szexualitásról.

Az eddigieknél is súlyosabb eset, amikor a kapcsolat már a testiségig is eljut. A szülő maga mellé fekteti gyermekét, és egy ágyban alszanak, vagy túlzott közöttük a fizikai közelség pl.: kézfogás az utcán, illetlenül hosszú és intim ölelések, masszázsok. Legvégső esetben pedig a gyermek szexuális jellegű kisajátítása is megtörténik, azonban ez nem gyakori.

Milyen hosszútávú hatása van ennek a gyermekre nézve?

Elsőként fontos megjegyeznünk, hogy az érzelmi vérfertőzés – ameddig nincs szó szexualitásról – kicsit nehezebben körülhatárolható vagy felismerhető, mint a bántalmazás többi típusa. A benne élő gyermek összetévesztheti a történteket a szeretet kifejezésével,

és a vele megosztott titkok miatt különlegesnek, fontosnak és nélkülözhetetlennek érezheti magát.

Hiszen mi a baj azzal, ha az anyukájuk vagy az apukájuk a legjobb barátjuk?

Persze azt tudják, hogy az ő kapcsolatuk a saját szüleikkel más, mint a barátaiké. Azt is sejtik, hogy valami nincs rendben ezzel, és ahogy egyre nagyobbak lesznek, arra is ráébredhetnek, hogy nem egészséges, ahogyan otthon bánnak velük. Általában innen kétfelé vezet az út. Vagy elmenekülnek előle, vagy sosem lesznek képesek kiszabadulni a túlzott kötődés miatt. Egyik sem megoldás. A felismerést követően ugyanúgy fel kell dolgozniuk a traumáikat, mint a fizikailag bántalmazott személyeknek.

Sokan csak felnőtt fejjel szembesülnek azzal, hogy a szüleik szinte párkapcsolatban éltek velük,

amit természetesen igencsak megsínylenek a későbbi kapcsolataik. Ahogyan azt is, hogy a látszat ellenére el voltak hanyagolva, hiszen az ő érzelmi életükkel senki sem foglalkozott.

Tipikus tünet, hogy az áldozatok képtelenek a romantikus kapcsolatok kialakítására, és a szexuális életükben is nehézségeket élnek meg. Ennek oka egyrészt, hogy a fiatal éveikben nem a koruknak megfelelő szociális fejlődésen mentek végig, így nehezen alakítanak ki egészséges társas kötelékeket. Másrészt

a túlzott ragaszkodás miatt úgy érzik, megcsalják a szüleiket,

de az sem ritka, hogy maguk a szülők lehetetlenítik el a kapcsolataikat féltékenységből, ahogy gyermekkorukban is tették. Az érzelmi bántalmazás a kapcsolódási nehézségeken felül alkohol és drogproblémákhoz is vezethet.

A felnőtt problémák a felnőttekre tartoznak. A gyermekeket akkor avassuk be, ha rájuk is tartozik, vagy hatással van az adott kérdés, és akkor is a saját koruknak megfelelő mértékben és stílusban. Ahhoz, hogy felnőtt korukra egészségesen funkcionálhassanak, szükségük van a gyermekkorra, és arra, hogy amennyire lehetőségünk van rá, tehermentesítsük őket ebben az időszakban. Ha olyan szerepbe kényszerítjük őket, amelyre korukból adódóan még nem állnak készen, bántalmazást követünk el velük szemben, amely kihatással lehet az egész életükre.

Az is előfordulhat, hogy a cikk alapján magadra ismertél az áldozat szerepében. Ebben az esetben a feldolgozás leghatékonyabb módja, ha szakemberhez fordulsz, és segítséget kérsz.