Megenni egy egész tábla csokit jutalom, bűnözés, rossz szokás vagy valami egészen más? Táplálkozásunkhoz már annyi elv, szabály, elvárás és tiltás tartozik, hogy szinte lehetetlen ép ésszel, következetesen kiigazodni rajta. Pedig érdemes odafigyelnünk az étkezés lelki oldalára, mert nagyon hasznos dolgokat tudhatunk meg magunkról, nem csak az evéssel kapcsolatban.
Evési szokásaink, mint minden más szokásunk, lelki eredetűek. Mégis, mikor elhatározzuk, hogy fogyókúrázunk, életmódot váltunk, egészségesebben étkezünk, minden apróságra képesek vagyunk figyelmet fordítani, a lelkünk kivételével.
Arról már beszéltünk, hogy milyen evési szokások állhatnak a túlsúly hátterében, ezeket a szokásokat viszonylag könnyű felismernünk és tudatosítással, kellő gyakorlással viszonylag könnyen megváltoztathatjuk őket. Legalábbis akkor, ha nem kötődik más mélyebb tartalom hozzájuk. Abban az esetben ugyanis, ha érzelmi éhség húzódik meg a túlevés mögött, kicsit bonyolódik a helyzet. Ilyenkor a szokások megváltoztatása nem lesz elég. Azt is fel kell ismernünk, hogy milyen meg nem élt, ki nem fejezett érzelmek helyett választjuk a kalóriákat. Majd tudatosan dolgoznunk kell érzelmeink megismerésén és elfogadásán. Ez egyedül nem mindig megy könnyen, érdemes szakértő segítségét kérni legalább a kezdő lépésekhez.
Ha még így sem sikerül tartós változást elérnünk, annak több oka is lehet. Az egyik, hogy valamilyen mély, tudatalatti gát, tiltás miatt nem tudunk súlyt veszteni. A túlsúly funkciója ebben az esetben a védelem valamilyen vélt veszélytől, esetleg egy a múltban megélt trauma megismétlődésétől. Ezt semmiképp nem javasoljuk szakember segítsége nélkül megoldani. Fontos, hogy olyan embert válasszunk, aki szakmailag felkészült, tapasztalattal, referenciával rendelkezik és akiben képesek vagyunk megbízni.
De lehet, hogy ennél jóval egyszerűbb a helyzet. Előfordul, hogy az a rengeteg figyelem, mely az étkezésre irányul, valami mást nem enged felszínre törni. Egyszerűen csak abban segít, hogy gondolataink ne menjenek mélyebbre, ne foglalkozzunk a valódi problémánkkal. Sokszor könnyebb és veszélytelenebb a kilókkal, a centikkel és a kalóriákkal foglalkoznunk, mint szembenéznünk azzal, hogy valami nincs rendben az életünkben. Ez soha nem tartós megoldás, időhúzásra jó lehet, de csak átmenetileg véd meg a valóságtól.
Az evés nem más, mint csodálatos jelzőrendszer. Legfontosabb szerepe a szervezet táplálása, de ezen a funkción felül képes jelezni a testünknek, hogy a lelkünkben valami gubanc van. A megváltozott evési szokások, falás, állandó csipegetés, vagy épp az étel tudatos vagy tudattalan elutasítása, mind
jelzések lehetnek, hogy ideje egy kicsit önmagunkra figyelnünk.
A jelzések megértéséhez szükséges, hogy ismerjük saját étkezési szokásainkat. Milyen élethelyzetben vagyunk hajlamosak sokkal többet vagy épp egyáltalán semmit sem enni? Hogy eszünk, ha szorongunk, magányosnak érezzük magunkat, elkeseredettek vagyunk? Ha tudjuk a választ és képesek vagyunk tudatosítani az étkezésünket, megváltozó evési szokásaink indikátorként képesek jelezni. Sokszor hamarabb, mint ahogy valóban égetővé válna a probléma.
És hogy mi van a csokival? Kezdjük a legfontosabbal: enni soha nem bűn! Lopni, csalni, másokat bántani bűn, de az étkezés nem az (kivéve azt az egy esetet az almával). Olcsó marketingfogás csupán, hogy el tudják adni a „büntetlen élvezet” ideálját. Mértékkel bármit lehet enni, ami orvosilag nincs tiltva. Egy egész tábla azonban biztosan túl van a mértéken. Egy egész tábla csokit eltüntettünk azt jelenti, hogy valami nem oké bennünk. Ilyenkor érdemes letennünk az édességet, hagyni a lelkiismeret-furdalást és inkább azzal foglalkoznunk, hogy miért nem érezzük jól magunkat, hogyan lehetnénk jobban. Ha úgy érezzük, egyedül nem megy, kérjünk szakértői segítséget!
Tanácsadó szakpszichológus
Fogyókúrás terapeuta
