Gyakran hallhatjuk a jó tanár különböző jellemzéseit, például: nagy tudású, lelkes, jó kapcsolatot ápol diákjaival, a tanítás során odafigyel a tanulók igényeire, inspirálja, motiválja őket a tantárgy megismerésére, formálja a személyiségüket. A tanári kiégésről, a kiégett tanár ismérveiről viszont senki sem beszél szívesen, a közvélemény hajlamos rossz tanárként elkönyvelni a pedagógust, pedig a burnout okai nem tisztán a személyiségben keresendők.
- Ahogyan a diák látja: nem érti, hogy a tanár miért ezt a munkát választotta, hiszen szemmel láthatóan nem kedveli a diákokat és nem szeret tanítani.
- Ahogyan az iskola látja: a pedagógus lehangolt, gyakran kell beteget jelentenie, motiválatlan és kevésbé hatékonyan látja el feladatait.
- Amit a tanár önmagában felfedez: elégedetlen munkájával, önmagával, fáradt, legszívesebben be sem menne dolgozni.
A három, különböző szemszögből leírt hipotetikus vélemény egy kiégett tanár főbb ismertető jegyeit mutatja be. Valóban így szerepel a szakirodalomban is: a kiégett pedagógus frusztráltabb, türelmetlenebb, hozzáállása jellemzően negatív, gyakran ingerülten és cinikusan reagál. A biológiai tüneteket tekintve pedig fáradtság, kimerültség jellemzi, de lehetnek emésztési vagy alvási zavarai is. Fontos azonban már a tünetek ismertetésénél megjegyezni, hogy a megnevezett állapot kialakulásában nemcsak az egyéni személyiségjellemzők, hanem a munkahelyi tényezők is jelentős hatást gyakorolnak.
Mit nevezünk kiégésnek, mit jelent ehhez képest a tanári kiégés?
A burnout-szindróma a munkahelyen tapasztalt folyamatos és nagymértékű stressz hatására alakul ki, amely hosszú időn keresztül fennáll, emiatt a belső erőforrásokat kimeríti, a pszichológiai immunrendszert meggyengíti.
A munkahelyi kiégést a szakirodalom gyakran hozza összefüggésbe a követelmények és erőforrások kapcsolatával. Az erőforrások segítik a stresszel való megbirkózást és a feladatok elvégzését. A követelmények pedig növelik a munkavállalók terheit, az átélt stresszt és szorongást. A munkahelyi leterheltség, a kiégés veszélye akkor magas, ha a követelmények nagyobbak, mint a rendelkezésre álló energiaforrások.
A tanári kiégés okát sok esetben a sikerélmények és visszajelzések hiányára vezetik vissza. A tanári sikerélmények legfontosabb forrásait a diákokkal megélhető közös pozitív élmények jelentik, ezért a diákok deperszonalizációja – a tanár távol tartja magát a diáktól, úgy kezeli a diákokat, mintha mind ugyanolyanok lennének – a tanárt a sikerélmények átélésétől is megfosztja.
A munkahelyek gyakran érzelemkifejezéssel kapcsolatos elvárásokat is támasztanak, egy iskolában például arról, hogy milyen érzelmeket és hogyan lehet kifejezni a diákokkal kapcsolatban. Az ilyen érzelmi munka nagy odafigyelést igényel, fárasztó, belső konfliktusokat okozhat a pedagógus számára. A szerepkonfliktust gyakran átélő tanár – egyszerre tölt be támogató-serkentő és értékelő-ellenőrző szerepet – is veszélyeztetett.
A tanárok fontos feladata a tananyag átadásán túl a diákok személyiségének formálása, tanulói motivációjuk elmélyítése, tehetségük kibontakoztatásának segítése is. Ez azonban egy szorongó, feladatokkal leterhelt tanártól nem várható el. Szelezsánné E. Dóra 2016-ban készült kutatásában a válaszadó tanárok főként a növekvő munkamennyiséget, az anyagi és társadalmi elismerés hiányát, és a pedagógusminősítési rendszert jelölték meg legfőbb stresszforrásként. A túlterheltségen kívül a munkavégzéshez szükséges eszközök hiánya vagy nem megfelelő minősége is további kiégést okozó tényező lehet. A tanulmányban megkérdezett tanárok nyolcvan százaléka úgy érzi, hogy
az adminisztrációs terhek gyakran az oktatói munka hátrányára történnek.
Szabó Éva és Jagodics Balázs 2016-ban publikált tanulmányában 340 pedagógus megkérdezése alapján az érzelmi tünetek voltak a legmagasabbak a kiégés vizsgálatában. A kutatás másik jelentős eredménye szerint a kiégés megjelenése, illetve mértéke függ az iskola típusától is. A tanulmány alapján a szakközépiskolákban tanító pedagógusokat nagyobb mértékben érinti a kiégés problémája.
Kiégés = stigma?
Kevés hazai kutatás fókuszál a tanári kiégésre, holott gyakori problémáról beszélünk. A pedagógusok magukon viselik a kiégés megbélyegző hatását, holott nem csak egyéni jellemzőkön múlik a kiégés-szindróma megjelenése, hanem környezeti és munkahelyi faktorok együtt váltják ki azt.
A tanárok is nagyon érzékenyek saját motivációvesztettségükkel kapcsolatban, ezért nem is szívesen vesznek részt a tanári kiégést kutató felmérésekben. A pedagógusokkal szemben állított magas elvárások támasztása miatt pedig sokszor még a beérkezett válaszok értékelése is nehéz. A tanárok ugyanis nem szeretnének csalódást okozni azzal, hogy adott válaszaik eltérnek a társadalmi normától, erősen tapasztalható náluk a szociális kívánatosság hatása.
Kihez/mihez forduljon a pedagógus?
Szelezsánné E. Dóra kutatásában a megkérdezett tanárok több mint fele gyakran érzi magát kimerülnek, stresszesnek. Ennek ellenére mégsem kapnak hasznos támogatást, hiszen a vizsgálatban résztvevők nyolcvan százaléka vallotta, hogy a munkahelyéül szolgáló intézményben nem kap segítséget a stressz kezelési módszerek megismerésében.
A pozitív munkahelyi légkör, jó kollegiális kapcsolatok is védőfaktort jelenthetnek. Ennek fontos alkotórésze a társas támogatás, amelyet a munkatársaktól kaphat az egyén. A társas támogatás pozitív interakciókban és konkrét feladatok megoldásában nyújtott segítségként nyilvánul meg. Emellett több stresszkezelési technika is preventív lehet, hátráltathatja a kiégést. A különböző tréningek erősíthetik a csoporthoz tartozás érzését, segíthetik a személyes és a munkahelyi fejlődést, támogatják a hatékony megküzdési módok alkalmazását. A meditációs, relaxációs technikák is sikeresek lehetnek a megelőzésben, hiszen ezek elsajátításával a csökkenthető a stressz szintje, és egy nyugalmi állapotra való tudatos átkapcsolás érhető el (például: mindfullness technikák, autogén tréning). A szupervízió módszere is protektív tényező lehet:
egy tapasztalt szakmai vezető által nyújtott támogató közeg védőhálót jelenthet.
A pedagógusok fizikai, érzelmi és lelki egészségének védelme fontos, hiszen munkájukat ellátva tanítványaik szellemi, személyiségbeli és lelki fejlődéséhez is hozzájárulnak.
A cikk az alábbi szakirodalmak alapján készült:
Fűzi, B. (2006). A tanári pálya élményvilága. XI. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka.
Kovács, M., Kovács, E. & Hegedűs, K. (2008). Az érzelmek szerepe a lelki kiégés alakulásában. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 9(3). 199-216.
Szabó, É. & Jagodics, B. (2016). Erőforrások és követelmények. A tanári kiégés munkahelyi tényezőinek komplex vizsgálata. Iskolakultúra, 26(11). 3-15.
Szelezsánné, E. D. (2016). A pedagógusok körében megjelenő stressz, pszichoterror és kiégés jelensége; prevenciós és kezelési lehetőségek a köznevelési intézményben. Opus et Educatio, 3(5), 590-603.
