Az iskolapszichológia múltja, jelene és jövője

Milyen események hívták életre az iskolapszichológiát? Mi volt az első iskolapszichológusok feladata? Hol tart most, és van-e helye a jövőben? Ilyen és hasonló kérdéseket válaszolunk meg következő cikkünkben.

Az iskolapszichológia kialakulásához két fő feltételnek kellett teljesülnie: egyrészt a pszichológia tudományának fejlődése, másrészt az iskolák igénye arra, hogy ezt használják is. Ez a 19. és a 20. század fordulóján történt meg, amikor az oktatási reformok lehetővé tették a gyermekek számára a kötelező iskolába járást. Az általános tankötelezettség azt jelentette, hogy nemcsak a normál fejlődésű gyermekek járhattak iskolába, hanem a gyengébb képességű, eltérő fejlődésű vagy fogyatékossággal élő társaik is. Az oktatási rendszer így ezen gyermekeknek külön osztályokat hozott létre. Az első ilyen speciális osztály Angliában alakult 1839-ben vak és siket gyermekek számára.

Ezekbe az osztályokba eleinte a gyakorlati tapasztalat mentén kerültek fiatalok, így például a külső megjelenés alapján. 

Ez persze kevésnek bizonyult, így a pszichológiához fordultak. 

Mi volt az első iskolapszichológusok feladata?

Az első szakemberek főleg képességvizsgálatokat végeztek a gyerekek egyéni szintjének azonosításához. Ebben segített, hogy ekkor a pszichológia az intellektuális képességek mérése terén is fejlődött, ekkor készült el a máig használatos Binet-Simon intelligenciateszt is. A francia Binet és Simon célja az volt, hogy olyan teszteket dolgozzanak ki, melyek segítségével azokat a gyermekeket szűrik, akik nem rendelkeznek az oktatási rendszer által megkívánt képességekkel. Ezt egyrészt a speciális osztályokba való soroláshoz használták, másrészt a különböző pályaalkalmasság megállapításához. A két világháború között a feladatok kiegészültek a súlyos magatartászavarokkal küzdő gyermekek kezelésével is.

Hogy alakult a helyzete hazánkban?

Magyarországon a nevelési tanácsadók kialakulásával jött létre fokozatosan az igény az iskolapszichológia kialakítására is. Az 1966–67-es tanévtől az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlóiskolájában engedélyezték először iskolapszichológus működését. De amíg a nevelési tanácsadók folyamatosan országos szintű hálózattá fejlődtek, addig csupán elvétve létesülhetett iskolapszichológusi státusz néhány középiskolában. Az akkori vezetők elutasították az igényt anyagi okokra hivatkozva, és azzal indokolva döntésüket, hogy a nevelési tanácsadás és az iskolapszichológia feladata részben fedik egymást.

1980-as években azonban újra felütötte fejét és igényét, mivel a nevelési tanácsadók feladata olyan szinten megnövekedett, hogy már nem tudták maguk ellátni ezeket. 1986-ban 30 iskolapszichológus került az iskolákba. Ekkor egy kétéves kísérleti időszak keretein belül dolgozták ki az iskolai környezetben végezhető pszichológusi munka főbb jellemzőit. Tulajdonképpen innentől kezdve lassan és fokozatosan épült ki az iskolapszichológiai hálózat hazánkban is.

2021-ben a Köznevelési Törvény szerint kötelező az iskolapszichológus alkalmazása az intézményekben.

Az iskolapszichológus feladatköre az idők során egyre sokrétűbb lett. Befolyásolta a feladatok kialakítását az egyéb más gyermekeket segítő intézmények létesítése, így ez országonként eltérő fejlődést mutat. Általánosságban azonban megfigyelhető, hogy a kezdeti képességvizsgálatok után az egyéni esetekkel való terápiás foglalkozás állt központban.

Mi a korszerű iskolapszichológia nézőpontja?

Ma a képességvizsgálat és a magatartási, illetve tanulási nehézségek kezelése mellett a prevencióra fektetjük a hangsúlyt. Az iskolapszichológusnak minél hamarabb fel kell ismernie a problémát, így ha időben történik annak azonosítása, a korrekció is kisebb erőfeszítéssel valósítható meg. Fontos tudni, hogy a kezelés és a prevenció folyamán a szakember kapcsolatban áll a gyermeket körülvevő személyekkel is. A szociálpszichológia alapján a tanuló környezetét olyan rendszernek fogja fel, amelynek minden eleme hatással van a másikra, kapcsolatban áll egymással. Ezek mind determinálják az iskolai, tanulási sikerességet és nehézségeket. Így a pszichológus nemcsak az egyes esetekkel foglalkozik, hanem a gyermekcsoportokkal, az osztályokkal is. Előtérbe helyezi az osztályok dinamikáját és a különböző csoportos fejlesztő programok kialakítását is. A gyerekek mellett pedig foglalkozik a gyerekek körüli felnőttekkel is, így pedagógus- és szülőkonzultációkat is tart. Tehát ma az iskolapszichológus különböző pszichológiai módszerekkel segíti a gyermekek tanulmányi, szociális, viselkedésbeli és emocionális boldogulását. Erről bővebben itt írtunk.

És mi lesz a jövőben?

Az iskolapszichológia közel egy évszázad alatt rengeteg változáson ment keresztül, amely változások alatt mindig a megsegítés, támogatás volt a célja.

Habár itthon 2013 óta az 500 főnél nagyobb intézményekben kötelező egy főállású iskolapszichológus alkalmazása, nem mondhatjuk, hogy ez elég.

Ugyanis érdemes tudni, hogy az intézmény szó sok esetben négy-öt összevont tagintézményt jelent egyszerre. Így van, hogy egy iskolapszichológusra több ezer gyermek jut, ráadásul több telephelyen, mindezt úgy, hogy mellette a szülők és a pedagógusok is a klientúra közé tartoznak. Ez azt jelenti, hogy van olyan iskola, ahova heti egy alkalommal sem tud rendszeresen szakember kijárni. Így fontos észben tartani, hogy van még hova fejlődni e téren. Reméljük, a jövőben minden iskolában lesz lehetőség iskolapszichológusi ellátásra, hiszen tudjuk, hogy napjainkban egyre több a tanulási nehézséggel, viselkedési problémával küzdő gyermek, vagy éppen a szervezeten belüli nézeteltérések az intézményekben. Éppen ezért az iskolapszichológiának kulcsfontosságú szerepe van és lesz is a jövőben.