Napjainkban a változó családi és iskolai struktúrák mellett a gyermekek egyre nagyobb számú lelki egészséggel kapcsolatos problémának vannak kitéve. Ennek következtében az iskolapszichológia kulcsfontosságú területté vált. De mivel is foglalkozik egy iskolapszichológus? Milyen problémákkal fordulhatnak hozzá a gyermekek? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre keresünk választ.
Mivel foglalkozik az iskolapszichológia?
Az iskolapszichológia célja a gyermekek viselkedéséhez, mentális egészségéhez és neveléséhez kapcsolódó problémák feltárása és kezelése. Az iskolapszichológus különböző pszichológiai módszerekkel segíti a gyermekek tanulmányi, szociális, viselkedésbeli és emocionális boldogulását. Tevékenységköre kiterjed a speciális szükségletű gyermekek – mint tanulási nehézségekkel, részképesség zavarokkal, kiemelkedő teljesítményre képes gyerekek – segítésére is.
Az iskolai mentálhigiénés ellátáshoz tartozik a személyiségfejlesztés, az önismeret fejlesztése, valamint az egyéni és csoportos tanácsadás. Ezek a gondozási formák képesek pozitív változást elősegíteni a személyiségben, javítani a kapcsolatok rendszerét, aktivitásra és együttműködésre ösztönözni a gyermekeket, érvényesíteni az életkori és egyéni sajátosságokat, a magatartást összhangba hozni a fizikai és társas valósággal, elősegíteni a készségek fejlesztését, valamint segíteni a problémákkal küzdő, krízisben lévő diákokat.
„A GYERMEKBEN MINDEN ELSŐ DOLOG ÖRÖK”
– hangzik Freud jelmondata a gyermeklétről. A gyermekek nehezebben küzdenek meg a problémákkal, negatív élethelyzetekkel, mint a felnőttek. Nehéz őket meggyőzni arról, hogy a sikertelenség nem tart örökké és a dolgok javíthatóak. A pszichológus segíthet megmutatni a gyermekeknek, hogy a világ nem csak fehér vagy fekete, és nem csak jó és rossz létezik. A rossz múlandó, újraépíthetők a lerombolt tornyok, kijavíthatók a rosszul sikerült dolgozatok, begyógyulhatnak a sebek.
Életkorra fókuszálva
A diákok korosztályonként más és más problémával fordulnak iskolapszichológushoz. Az első iskolai években az ismeretszerzés áll a központban. A gyermekek új tapasztalatokat szereznek másoktól való különbözőségük tudatosulása által. Folyamatosan bővítik cselekvésük terét, felfedezik hozzájárulásukat a környezet alakulásához.
MINÉL TÖBB SIKERÉLMÉNYE VAN, ANNÁL MOTIVÁLTABB TANULÓI MAGATARTÁS JELLEMZI KÉSŐBB.
A második évtől kezdve már sokkal önállóbbak a gyermekek. Megkezdődik a csapatformálódás, az osztályban kialakulnak a szerepek, megjelenik náluk a versengés. A negyedikesek már hierarchikus csapatokba formálódnak. A hetedikeseknél fokozatos individualizálódás figyelhető meg, kezdenek kritikusak lenni. A nyolcadikosok körében jelentős szerepet kapnak a nemi különbségek, a fiú-lány ellentétek kerülnek középpontba.
A középiskolások önkifejezés elbizonytalanodik, állandó ellenkezés, lázadás jellemző rájuk. A felnőttekkel bizalmatlanabbá válnak, kritizálnak. A másik nemhez való viszonyulás foglalkoztatja őket leginkább. Az érettségi előtt álló fiataloknál hirtelen jelenik meg a céltudatosság, felnőttes viselkedés. Érzéseik komplexek, aggodalommal tekintenek az iskola utáni időszak kihívásaira.
Kik érkeznek a rendelőbe?
Gyakran érkeznek olyan gyermekek, akik családjában a rossz érzelmi viszonyok nem teszik lehetővé az érzelmek kifejezését. Az érzelmek kifejezése így tudattalan provokációval valósul meg. A megfelelő mértékű törődés hiányában a gyermekek sokszor meglepő módon próbálják magukra hívni a figyelmet. Előfordulhat például, hogy a gyermek fizikai rosszullétről panaszkodik, vagy akár betegség színlelésével igyekszik megteremteni a törődés feltételeit.
A GYERMEK AZ EGÉSZ CSALÁD FESZÜLTSÉGÉT HORDOZZA MAGÁBAN.
Alsó tagozatban a legtöbb panasz az örökmozgó, csapongó figyelmű, nyughatatlan kisdiákokra érkezik. Gyakran bélyegzik meg őket hiperaktív gyermekként, miközben a tünetek mögött gyakran más jellegű problémák – mint a megfelelő mértékű törődés hiánya – állnak.
Nem is kérdés, hogy a legtöbb szülő mindent meg szeretne adni gyermekének, ám előfordul, hogy ezzel a szándékkal inkább hátrányba hozza őt. A túl engedékeny, következetesség nélküli nevelés elhiteti a gyermekkel, hogy az ő akarata az egyetlen, aminek érvényesülnie kell. Mivel minden szociális csoport együttélési szabályokkal létezik, a normákat elutasító gyermeket gyakran kiközösítik társaik.
A lelkileg elutasított, nem várt és nehezen elfogadott gyermekek is megfordulnak a rendelőben. Ők sok esetben magukat hibáztatják azért, hogy nem kapnak szeretetet a szülőktől. A gyermekek igyekeznek minduntalan a szülői elvárásoknak megfelelni, a szülők iránti (szeretethiány miatti) dühüket pedig elfojtani.
Rohanó világunkban gyakori elvárás, ha a szülőknek nincs ideje, akkor azt a gyermek is értse meg és legyen önálló.
Gyermekeink fejlődését viszont nem tudjuk olyan rohanóvá tenni, mint a hétköznapokat.
Általános iskolás korban fontos, hogy meghallgassuk gyermekeink „világmegváltó” gondolatait, örömeit és kételyeit egyaránt. A gyerekszerepből kiszakadni kényszerülő gyermek olyan helyzetbe kényszerül, melyet nem tud kezelni. Magára maradottságában lázadni kezd, annak érdekében, hogy a szülei „visszaengedjék” a gyerekszerepébe. Törekvéseik viszont nem érnek célba a mögöttes gondolatok feltárása nélkül, ezért érdemes szakmai segítségért fordulni.
Láthatjuk tehát, hogy az iskolapszichológusi munka igen sokrétű, a gyermekek számos különböző forrásból eredő problémával fordulhatnak a szakemberekhez. Az igazán sikeres pszichológusi munkához ugyanakkor szinte elengedhetetlen a család együttműködése. A nehézségekkel, krízisekkel való megküzdés a családtagok közös feladata, mely modellként szolgál a gyermekek számára későbbi „küzdelmeikhez”.
Felhasznált szakirodalom Csibi S. & Csibi M. (2012). Életképek az iskolapszichológia gyakorlatából. Ábel Kiadó, Kolozsvár.
