„A legjobb, amit tehetünk magunkért, hogy elkezdünk foglalkozni önmagunkkal és a minket ért élményekkel” – vallja Paár Julianna énekes, dalszerző, zeneterapeuta. Az alkotót a frissen megjelent Belső hangolás című kötetéről kérdeztük, amely alkalmas arra, hogy egy mély önismereti utazás első kilométerköve legyen, de akár felszabadító, kreativitást kibontakoztató feltöltődéshez is kiváló.
Sokan küzdenek azzal, hogy időt szakítsanak önismeretük mélyítésére, elakadásaik felszámolására, a pszichológusi segítség pedig csak egy szűk réteg számára elérhető. A napokban megjelent Belső hangolás című könyved alkalmas arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz?
Paár Julianna: Abszolút! A könyvben található 52 zeneterápiás gyakorlat lehetőséget teremt játékosan belekóstolni vagy akár elmerülni az önismereti folyamatban – ki-ki eldöntheti, hogy milyen mélységet választ. Bár természetesen nem tudja a szakember jelenlétét és a terápiás kapcsolatot helyettesíteni, de ötletadó, inspiráló, szem- és fülnyitogató lehetőség, hogy elkezdjünk figyelni a külső és belső hangokra. A hangra lehet fizikai és átvitt értelemben is gondolni, mint belső sugallatra, ami a közösségben kihangosodik, befolyásolja a jelenünket, az aktuális állapotunkat és az énképünket is. Segítő szakemberként óriási felelősség egy ilyen kötetnek a megírása, hiszen sokszor nehezen körvonalazódik, hogy melyek azok a helyzetek, elakadások, amelyek már túlmutatnak azon, hogy egyénileg, önsegítő módszerekkel megoldjuk őket.
A Belső hangolás előszoba, hogy az ember nyisson arra a belső világra, elinduljon egy úton, amivel aztán később, terápiás keretek között, egy szakember iránymutatásával komolyabban el tud kezdeni foglalkozni.
A munkásságodat évek óta átszövi a zeneterápia, többek között ez inspirálta a gyerekeknek szóló zenés mesejátékaidat: a Kerekerdőt, a Kerekutcát és a Rókatáncot. A Belső hangolás viszont a felnőttekhez szól. Mi volt ezzel a célod, és mennyire igényelt más hozzáállást, hogy most felnőtteket szólítasz meg?
Paár Julianna: A fejlődési görbémmel szorosan együtt mozog, hogy mit tudok éppen létrehozni vagy alkotni. Zenészi és előadói minőségemben is sokszor az aktuális élethelyzetemre reagálok. A szülővé válásomnak kulcsszerepe volt abban, hogy a gyerekekhez és – szélesítve a spektrumot – a családokhoz fordultam. Amikor egy gyerek zenét hallgat, koncertre megy vagy a zenéhez kapcsolódik, általában ott van körülötte a családja. Rengeteg szülői visszajelzést kaptam, hogy mennyire erőteljesen átjárja őket a zeném és a meseszálakon, archetípusokon keresztül megjelenő különféle tartalmak, amelyek gondolatébresztőként hatnak a saját élethelyzetükre és családi viszonyaikra vonatkozóan. Igazából ez jelentette a belső indíttatást, és rájöttem, hogy talán már elég érett vagyok ahhoz, hogy a felnőtt korosztálynak is tudok használható és praktikus tartalmat adni az önismereti munkához. A gyerekekkel való zenei kapcsolódás élményének ugyanazt a magas művészi színvonalat és tartalmi minőséget kell képviselnie, mint amikor az ember felnőttekhez szól. Úgy gondolom, nem szabad ilyen téren különbséget tenni a korosztályok között.
Végső soron a Belső hangolás rengeteg mozzanatában, gyakorlatában pont abból a gyermeki énből merítettem, amitől a felnőtt létbe való érkezés során egyre inkább eltávolodunk.
A Belső hangolás cím azonnal lelki síkra tereli a befogadót. Hogyan fogalmaznád meg, mit jelent számodra a belső hangolás, és te hogyan találtál rá a belső hangodra?
Paár Julianna: Bár sokan azt hiszik vagy hihetnék, hogy énekesként nagyon egyértelmű út vezet a saját belső hangomhoz, valójában egy nagyon hosszú és kanyargós úton találtam meg magam a saját hangomon keresztül. Tulajdonképpen a hangommal való munka volt az első terápiás élményem, merthogy a hangommal voltak a legkomolyabb elakadásaim. Sok ideig éltem krónikus hangszalaggyulladással, rengetegszer estem át hangvesztésen is. Amikor elfogytak a fizikai körülmények, és elmúlt az orvosi terápiák hatása, nem maradt más hátra, mint szakemberhez fordulni. Amikor egy fontos mérföldkőnél visszajelzést kap az ember arra vonatkozóan, hogy itt még munka van, akkor azt lehet jelnek is tekinteni – én annak tekintettem. Akkor tudatosult bennem, hogy ezzel nemcsak saját belső munkám van, hanem azon túl egyfajta hivatástudatom is kialakult a témával kapcsolatban. Ennek már több mint 12 éve, azóta próbálom fenntartani az egyensúlyt, ami egy állandó munka.
A Belső hangolás 52 zeneterápiás gyakorlatot tartalmaz, ami teret ad arra is, hogy akár egy éven keresztül, heti bontásban foglalkozzunk a hangunkkal – és így mentális egészségünkkel. Hogyan lesz önismereti munka a zenélésből?
Paár Julianna: Ha adottak a segítő és megtartó keretek, akkor sokkal fókuszáltabban tud fejlődni az ember. Személyes tapasztalatom is, hogy belső élményeink, tartalmaink sokkal kézzelfoghatóbbá válnak más dimenziókba való átforgatás, átültetés által – legyen az zenélés, írás, mozgás vagy bármilyen más alkotó tevékenység.
A zenében rejlő struktúrák erősen visszahatnak a személyiségünk belső szerveződésére is. Tehát amikor zenét hallgatok, hangszert veszek a kezembe vagy elkezdek énekelni, akkor az engem érő ingereket elkezdem helyre rakosgatni odabent – persze ez egy teljesen tudattalan folyamat. A zenével vagy a hangokkal való önismereti munka ott kezdődik, hogy aztán hogyan kezdek el ezzel tudatosan foglalkozni, és rendszert kialakítani a saját érzelmeim, megéléseim között.
Ugyanakkor a kötet nem kizárólag zenei fókuszú, sok más művészeti hatást is behoztál.
Paár Julianna: Igen, a festést, a képalkotást és a szövegalkotást is, hiszen a nonverbális tevékenységek mellett fontos a belső hang külvilág felé való közvetítése, ami leginkább a nyelven, a szavakon keresztül történik. Alapvető, hogy a belső tartalmak megfogalmazása verbális szintre helyeződjön, ne csak lila ködben alkossunk, hanem legyen egy nagyon erős kognitív visszacsatolás.
Hogyan válhat iránytűvé, útjelzővé a belső hang az önismereti folyamatban?
Paár Julianna: Amikor az ember hangszert fog a kezébe, akkor megpróbálja a húrokat, a hangszer adta hangképet leginkább a tisztaság és a befogadhatóság irányába finomhangolni. Ez egy nagyon aprólékos folyamat, pici nüanszoktól függ, hogy egyszer csak kitisztul a kép. Én így vagyok az önismerettel is. Rengeteg apró elhangolódásunk van, akár nap mint nap, óráról órára változhat a hangulatunk, a fizikai állapotunk, és ezeknek a kölcsönhatása, ami könnyen felboríthatja az egyensúlyt. Emberként viszont arra törekszünk, hogy harmóniába kerüljünk. És akkor feltehetjük a kérdést:
hová rendez minket a zene? Egy harmóniába. Oda, ahol a dallam, a ritmus, a teljes zenei kompozíció minden egyes összetevője pontosan a helyére kerül.
És megtörténik a zene ritmusára a belső rendrakás... Milyen erőforrásokat mozgósítanak, kiknek és hogyan segíthetnek ezek a gyakorlatok?
Paár Julianna: A legfontosabb erőforrás a saját kreativitásunkkal való találkozás. Rengetegen alapvetően nem alkotói vagy kreatív munkát végeznek. Ugyanakkor mindannyiunk erős belső késztetése az, hogy létrehozzunk valamit. Ha nem is lesz tökéletes a végeredmény, de az érzés, hogy belőlem van, az én saját belső világom elemeit tartalmazza, kialakít egy erős kötődést az alkotói folyamat során.
Ez rávilágít a Belső hangolás lényegére is, ami nem az, hogy egy gyakorlatot tökéletesen elvégezzünk, és létrehozzunk egy produktumot, hanem maga az alkotói folyamat a lényeg, ami alatt rengeteg tapasztalatot szerzünk önmagunkkal kapcsolatban.
Ezt az ítélkezésmentes önelfogadást és a külső elvárásoktól mentes kreatív folyamatokat szeretnék ezek a gyakorlatok nagyon erősen megtámogatni.
Mit üzennél az olvasóknak: milyen attitűddel, belső elvárásokkal vegyék kézbe, és hogyan „használják jól” a kötetet?
Paár Julianna: Alapvetően ez egy szabad felhasználású kötet. Azon is elgondolkodtam, hogy igazából a túloldalon nem az olvasó van, vagy nem csupán az olvasó, hiszen kilép a passzív felhasználó szerepéből, és a gyakorlatokon keresztül aktív résztvevője lesz az alkotói folyamatnak. A zenéhez általában hangszereket és professzionalizmust kapcsolunk.
Én viszont kifejezetten úgy állítottam össze ezt az 52 gyakorlatot, hogy sem eszközöket, sem zenei előképzettséget nem igényelnek. A zeneterápiás folyamatnak nem az a célja, hogy esztétikai minőségben hozzunk létre zenét. A zene inkább eszköze az önmunkának.
Az elsődleges célom, hogy az embereket egy kicsit visszaszelídítsem a zenéhez, hogy ne legyen ilyen nagyon éles szakadék a zenészek és a zenei előképzettséggel nem rendelkezők között. Ha a múltba tekintünk, az emberek sokkal aktívabb résztvevői voltak egy zenével szövetelt alkalomnak, mint manapság. Sokkal intenzívebben tudtak kapcsolódni a zenéhez, mi viszont társadalmilag is nagyon passzívak vagyunk.
A könyv sok gyakorlata aktivizálja a belső hangolást, bátorít arra, hogy aktívak legyünk „odabent”, merjünk szabadon képet alkotni, gondolatokat, emlékeket, érzéseket előhívni a zenére.
Keresd a Belső hangolást online a Good Life Books kiadó oldalán vagy a Libri, Bookline és Líra könyvesboltok polcain!
