Magyarországon nincs erős hagyománya a társadalmi kérdésekben való aktív részvételnek. A rendszerváltás óta eltelt évek tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy sokan eleve érdektelenek a politika és a közélet iránt, ám a gyakorlatban azok is akadályokba ütköznek, akik legalább elméletben fontosnak tartják a közügyekkel kapcsolatos szerepvállalást. Vajon mi a titka azoknak a megmozdulásoknak, amelyek mindezek ellenére mégis képesek nagy erővel mobilizálni Magyarországon az embereket?
Belinszky Anna és Csaba Sára írása
Gyakran a legváratlanabb ügyeket kíséri a legtömegesebb reakció (pl. tüntetés az internetadó bevezetése ellen), míg máskor a kifejezetten fontosnak tartott ügyekben is passzív marad a lakosság. Még meglepőbb, amikor valamilyen rendhagyó formában tiltakoznak az emberek az őket ért igazságtalanság vagy hátrány miatt.
Az ELTE PPK Pszichológiai Intézetében Kende Anna egyetemi docens vezetésével végzett kutatásainkban két egymással összefüggő, korábban nem tapasztalt formában zajló megmozdulást, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt és a Vastagbőr blog 2015 tavaszi ellen-plakátkampányát, valamint a 2015 nyarán kibontakozó menekülthullámmal összefüggő önkéntességet vizsgáltuk. A két alkalommal – 1036 és 1459 fő részvételével – zajló kérdőíves vizsgálat eredményei alapján a kormány bevándorlás- és menekültellenes retorikája és politikája okozta morális felháborodás vált a megmozdulások motorjává, legyen szó az ellenplakátokra történő pénzgyűjtésről, a kormányzati plakátok (illegális) megrongálásáról vagy a pályaudvarokon, tereken való önkéntes szerepvállalásról. A megkérdezettek emellett kiemelték a helyzet illegitimitásának fontosságát: vagyis a plakátkampány ellen valamilyen módon fellépő emberek többsége úgy érezte, az ügy a morális megfontolás mellett azért is felháborító, mert a kormány nem kapott felhatalmazást a választóktól arra, hogy idegenellenes és kirekesztő kampányt folytasson a menekültekkel szemben.
Mint arról már korábban is írtunk, egy-egy tevékenység megítélése radikalizmus vagy extremitás szempontjából nem egy objektív mérce alapján történik. Noha az üggyel egyetértők a plakátok megrongálását szükséges polgári engedetlenségként élték meg, ugyanezt a hatóságok illegális tevékenységnek minősítették.
Mind az ellen-plakátkampány támogatásában, mind az önkéntes segítésben való részvételben nagy szerepe volt a sorozat korábbi cikkében már bemutatott véleményalapú identitásnak: a különböző társadalmi csoportokból érkező aktivistákat és önkénteseket az kovácsolta össze, ahogyan a kormány menekültekkel kapcsolatos kommunikációjáról és intézkedéseiről gondolkoztak.
De mi indokolja, hogy az önkéntességet is politikai keretben tárgyaljuk?
Az önkéntességet és a politikai aktivizmust hagyományosan az különbözteti meg egymástól, hogy míg a politikai aktivizmus az igazságtalannak érzékelt társadalmi helyzet megváltoztatására irányul, az önkéntességnek ez nem feltétlenül célja. Épp ebből fakad az önkéntesség Penner (2004) által leírt paradoxonja is. Eszerint bizonyos önkéntes tevékenységek azáltal, hogy pótolják a hátrányos helyzetű csoport számára a hiányzó szolgáltatásokat, valójában nemhogy megváltoztatják, de konzerválhatják is a fennálló igazságtalan helyzetet. (Részben ehhez a paradoxonhoz köthető a menekülteket segítő önkéntesek közti konfliktusok egyik legfőbb forrása is. Míg egyes csoportok segítő tevékenységüket a kormány által szabott keretek között próbálták fenntartani, mások épp e határok áthágásával fejezték ki tiltakozásukat.)
A menekülteket segítő önkéntesek és menekültekért kiálló politikai aktivisták hasonló motivációi mutatkoztak meg kutatásunk eredményeiben. A véleményközösségen alapuló identitástól a morális meggyőződésen át ugyanaz az út vezetett az önkéntesként és az aktivistaként való szerepvállaláshoz is. (Mindehhez természetesen nagyban hozzájárult az aktuális társadalmi helyzet is, amelyben az önkéntesség is rögtön átpolitizálódott és – akár az önkéntesek kezdeti szándékai ellenére is – politikai színezetet kapott.)
Természetesen az előzményeknek az önkéntességben és az aktivizmusban is elengedhetetlen szerepe van. Akik korábban is aktívan részt vettek társadalmi megmozdulásokban, nagyobb eséllyel voltak aktívak a menekültekkel összefüggő akciókban is. A rendhagyó megmozdulási formák azonban olyanokat is aktivizáltak, akik korábban passzívak voltak. A társadalmi változásért folytatott küzdelem nemcsak a klasszikus értelemben vett aktivisták feladata lehet, hanem az aktivizmus ezen új formáin keresztül
bárki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb platformot politikai véleménye kifejezésére.
