Megjött a Mikulás, havi program, vattadéj, piroska, mensi. Rengeteg kifejezésünk van rá, ám sok esetben mégis tabu övezi a menstruáció témakörét. Nem gyakran beszélünk róla, pedig minden nő életében fontos szerepet játszik – akár azért, mert megvan, akár azért, mert nem jön meg. Ugyanakkor nem csak a nők, hanem a férfiak fejében is különböző hiedelmek élnek e jelenségről. De mégis milyen attitűdök a legelterjedtebbek a menzesszel kapcsolatban? És milyen hatással van ez a nők testképének megélésére? Cikkünkben erre keressük a választ.
A menstruáció az élet természetes része: egy fontos reprodukciós folyamat, melyben a gyermekvállalás lehetősége rejlik. Ám amikor a menstruációra gondolunk, illetve arra, hogy milyen automatikus gondolatokat és érzéseket hív elő bennünk ez a téma, észrevehetjük, hogy általában inkább a negatív hangvételű tartalmak vannak többségben. A kellemetlenség, amit okoz; mert már megint itt van, megint nem lehet uszodába menni; figyelni kell, nehogy átvérezzen a nadrág, hiszen az rendkívül kínos lenne; még az is lehet, hogy hasfájásra vagy érzelmi hullámzásra is számíthatunk. A köznyelv is hajlamos ráerősíteni erre a hangvételre, hiszen például a „havibaj” egészen bevett kifejezéssé vált erre a folyamatra. Csak egy pillanatra álljunk meg ennél a szónál: valóban „baj” lenne a természetes módon havonta bekövetkező menzesz?
Milyennek látjuk a menstruáló nőt?
Nem csak a menstruáció átélőjeként tapasztalhatunk negatív attitűdöket. Külső szemlélőként is mind a nők, mind a férfiak részéről kialakul egyfajta hozzáállás, viszonyulás a női ciklussal szemben, mely akár tudattalan módon is kedvezőtlenné válhat. Tomi-Ann Roberts és munkatársai 2002-ben egy kísérletben is vizsgálták ezt, ahol férfiak és nők két különböző nőt láttak: egyet, aki a táskájából egy hajcsatot ejt ki, illetve egyet, aki egy tampont. Ezután átmentek egy terembe, ahol a megfigyelt nők is bent ültek. Általánosságban az vált megfigyelhetővé, hogy a tampont elejtő nőtől inkább messzebb foglaltak helyet az emberek. Amikor pedig jellemezniük kellett őket, a második nőt érzelmileg instabilabbnak gondolták, ráadásul kevésbé ítélték szimpatikusnak, vonzónak, és kompensnek.
A női ciklus témaköre a mindennapi beszélgetésekben is sokszor még mindig tabunak számít – kivált ha férfiak is vannak a társaságban. A mai világban persze a tabuk egyre inkább oldódnak fel; ezzel együtt azonban megfigyelhető az a tendencia, hogy a menzeszről való nyílt beszélgetést sokszor inkább elkerüljük, mintha ez egy szégyellni-, és rejtegetnivaló dolog lenne. Mintha a menstruáció nem lenne elfogadható, kimondható esemény, holott a legtöbb nőt érinti, hogy vele, az ő testével is megtörténik. E kettő feszültsége pedig kihathat önbizalmukra és a testképükre egyaránt.
Ezt támasztja alá az is, hogy több kutatás összefüggést talált a menstruációs attitűdök és a saját testtel kapcsolatos hiedelmek, illetve az öntárgyiasítás között. Mégpedig az rajzolódott ki e vizsgálatokból, hogy
minél kedvezőtlenebb a menzeszhez való hozzáállás, annál erősebb az adott személy testtel kapcsolatos szégyenérzete és öntárgyiasítása.
De mi is az az öntárgyiasítás, és hogyan függ össze a testképpel?
Mint minden társadalomnak, a miénknek is megvan a maga szépségideálja: vékony, mégis formás, mindig szőrtelen, mindig vonzó – minden szempontból tökéletes. Ezzel az idealizált, természetellenesen hibátlan képpel igen gyakran találkozunk a különböző média felületeken: közösségi oldalakon, óriásplakátokon, magazinokban, és még sorolhatnánk. E gyakran látott képet a nők öntudatlanul internalizálják; vagyis belsővé teszik, és önmaguk felé is mérceként kezdik el használni. Innentől kezdve önmagát a külseje alapján fogja egyre inkább megítélni, mint egy tárgyat, és a külvilág kritikus szemüvegén keresztül fogja értékelni a saját testét. Ez az öntárgyiasítás, amire annál hajlamosabb valaki, minél kevésbé áll biztos alapokon a testképe, és identitása. Éppen ezért jelenthet például kamaszkorban nagyobb veszélyt, amikor mindez még alakulóban van; vagy akkor, ha a saját testi folyamataival, például a menzesszel, kapcsolatban szégyent vagy más nehéz érzelmeket él meg az egyén.
Gondoljunk csak bele: egy menstruáló nő nem igazán felel meg az idealizált és tárgyiasított nő képének.
Így nem meglepő, hogy ha a menstruációhoz kellemetlen érzelmek és tapasztalatok társulnak, ami a saját testünkkel való elégedetlenséget is magával hozza, az nagyobb teret ad az öntárgyiasításnak. Ez a folyamat fordítva is igaz: minél inkább külső, elérhetetlenül tökéletes ideákhoz hasonlítgatjuk magunkat, annál negatívabb attitűddel fordulunk azon dolgok irányába, melyek elválasztanak ettől a vágyott állapottól: így a menstruáció irányába is, mely nem tartozik bele a vágykeltő nő képébe.
A testkép és a női ciklushoz való viszonyulás közti kapcsolat nem meglepő, ha figyelembe vesszük: a kettő egyszerre alakul és fejlődik ki a gyerekkortól kezdve. Mindkettőre nagy hatást gyakorol a család; hogy milyen üzeneteket közvetítenek és milyen nyíltan tudnak beszélgetni a tagok ezekről a témákról. Sokan arról számolnak be, hogy nem tudtak édesanyjukkal nyíltan beszélgetni a ciklusukról, nem kaptak elég tudást róla az első menzesz előtt, vagy ha mégis, az gyakran negatív hozzáállást közvetített.
Menzesz és testkép a hétköznapokban - mit tehetünk?
Mindez összefoglalva talán rosszabb képet fest le, mint amit a mindennapjainkban megtapasztalunk. Hiszen hétköznapi tevékenységeinkben nem akadályoznak a menstruációval kapcsolatos attitűdjeink… Vagy mégis? Merünk felvenni világos nadrágot a menzesz idején? Nem rejtegetjük-e különös gonddal a betétet a táskában? Nem érezzük kínosnak, ha valaki elkezd beszélni a témáról? Persze, talán nem tűnnek drasztikusnak az említett példák – de ha mégis szeretnénk, hogyan változtathatnánk a kialakult attitűdjeinken?
Az attitűdök három összetevőből állnak: gondolatokból, érzelmekből, és az azokból fakadó viselkedésből. Az első kettőn valóban nehéz változtatni, hiszen automatikusan ébrednek bennünk. És nem baj, hogy az adott érzéseink és gondolataink jelen vannak; az első lépés, amit a változásért tehetünk, épp az, hogy validáljuk őket, elfogadjuk, hogy ott vannak, és nem minősítjük őket.
Amin valóban hatalmunkban áll változtatni, az a figyelmünk és a tetteink.
A figyelmünk, hogy milyen gondolatok vannak még jelen: amellett, hogy túl akarunk esni a menstruáción vagy bosszankodunk, hogy megint kellemetlenséget okoz, azt is tudatosíthatjuk, hogy menzeszünk megjötte egészségünket és nőiességünket is jelzi.
A másik, amin változtathatunk, az a viselkedésünk. Fontos, hogy nyíltan beszélhessünk arról, ami a mindennapjaink része. Főként, ha úgy érezzük, bizonytalanok vagyunk egy kérdésben, vagy csak jó lenne megosztani a tapasztalatainkat. Továbbá fontos a fiatalok felkészítése és az edukáció a témában, hiszen már jóval az első vérzés előtt elkezd alakulni a hozzá fűződő attitűdünk. Egyes kutatások szerint, akik megkapják a megfelelő és nyílt tájékoztatást a menstruációról, azok később pozitívabban fognak hozzáállni a saját ciklusukhoz.
Mindez nem azt az üzenetet hivatott hirdetni, hogy a női menstruációt folyton ünnepeljük és mindig örüljünk neki, hiszen van amikor fáj, amikor kényelmetlen. De érdemes látnunk ennek a folyamatnak a szépségét és a természetességét is, illetve csökkenteni a vele járó szégyenérzetet - főleg, ha ez akadályoz vagy gátat szab a hétköznapi cselekedeteknek.
Felhasznált irodalom:
Chrisler, J. C., Marván, M. L., Gorman, J. A., & Rossini, M. (2015). Body appreciation and attitudes toward menstruation. Body Image, 12, 78–81.
Johnston-Robledo, I., & Chrisler, J. C. (2011). The Menstrual Mark: Menstruation as Social Stigma. Sex Roles, 68(1-2), 9–18.
Johnston-Robledo, I., Sheffield, K., Voigt, J., & Wilcox-Constantine, J. (2007). Reproductive Shame: Self-Objectification and Young Women’s Attitudes Toward Their Reproductive Functioning. Women & Health, 46(1), 25–39.
Nyitrai E. & Takács Sz. (2019.). Anyák és felnőtt lányaik menstruációs attitűdjének összehasonlító vizsgálata. Psychologia Hungarica VII/1. 64–94. pp.
Roberts, T.-A. (2004). Female Trouble: The Menstrual Self-Evaluation Scale and Women’s Self-Objectification. Psychology of Women Quarterly, 28(1), 22–26.
Roberts, T.-A., Goldenberg, J. L., Power, C., & Pyszczynski, T. (2002). “Feminine Protection”: The Effects of Menstruation on Attitudes Towards Women. Psychology of Women Quarterly, 26(2), 131–139.
