"Azt tartom szem előtt, hogy mindenki megtalálja a hozzá leginkább illő és leginkább segítő módszert" - interjú Tepliczky Csilla sport szakpszichológussal

Nagy örömünkre szolgál bemutatni a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központ új szakemberét, Tepliczky Csilla sport szakpszichológust. Interjúnkban a sportban szerzett személyes tapasztalatába, pszichológusi pályájának alakulásába és szakmai hitvallásába nyerhettek bepillantást.

Hogyan találtatok egymásra a pszichológiával? Miért ezt a hivatást választottad?

Viszonylag hirtelen volt az elhatározás, hogy pszichológiát tanuljak, talán az egyetemi jelentkezés előtt néhány hónappal döntöttem el. Azelőtt teljesen más volt az érdeklődési irányom. Mivel kéttannyelvű gimnáziumba jártam, leginkább a nyelvek és a turizmus volt az, amiben elképzeltem a karrieremet. A középiskola utolsó évében jöttem csak arra rá, hogy az emberi viselkedés tanulmányozása és a segítő munka érdekel inkább annyira, hogy a jövőben ebben a hivatásban dolgozzak.

Korábban versenysportoltál. Mennyiben határozta ez meg a szakmai csapásirányodat?

Sajnos elég rövid ideig sportoltam versenyszerűen, még gyerekként a sakk volt a fő sportágam, később váltottam immár hobbiként a modern táncra és hip-hopra. Ezekből az időkből leginkább a sport szeretetét és a sport iránti érdeklődést hoztam magammal, illetve a versenyekről, fellépésekről mindig megmaradt az az emlék, hogy milyen nehezen kezeltem a szorongást és a lámpalázat.

Immár felnőtt pszichológushallgatóként jöttem rá, hogy nem kell ennek szükségszerűen így lennie.

Elkezdett foglalkoztatni szakmai szempontból a versenyekre való felkészülés és a versenyzés lélektana, ezen belül főleg a szorongás és a stressz kezelésének képessége, és ebben kétségkívül nagy szerepet játszottak a saját korábbi tapasztalataim és az érdeklődésem is.

A sportpszichológia kétségtelenül rendkívül fontos szakterület, azonban jelenleg talán még kevésbé közismert a jelentősége. Miért épp a sportpszichológusi pálya mellett döntöttél?

Leginkább a személyes érdeklődés és a sport szeretete motivált. Ahogy haladtam a tanulmányaimmal, érdeklődni kezdtem a sport mentális oldala és a csúcsteljesítmény elérésében szerepet játszó mentális tényezők iránt. Az alap- és mesterképzés során döntöttem el, hogy szívesen foglalkoznék a további pályám során ezekkel a témákkal, és dolgoznék együtt ezzel a speciális és többnyire magasan motivált klienskörrel, mint a sportolók, így az egyetem után ilyen irányban képződtem tovább.

Mit gondolsz, mekkora teret kap ma itthon vagy akár nemzetközi viszonylatban a sportolók mentális felkészítése?

Szerencsére egyre nagyobb teret kap, és egyre elfogadottabbá válik az élsportban is a mentális felkészítés, és a sportolók és a sportban dolgozó szakemberek is kezdik felismerni a mentális tényezők szerepét a csúcsteljesítményben. Manapság már nem kirívó, hogy egy-egy élsportoló sportpszichológiai segítséget is igénybe vesz a felkészüléshez. Én azonban úgy látom, hogy van még munka ezen a téren, és saját, személyes célomnak is tartom a sportpszichológia népszerűsítését és megismertetését, nemcsak a sportolókkal és sportban dolgozókkal, hanem a szélesebb közönséggel is.

A teljesítményszorongás témaköre nemcsak sportolók körében, de bármely munkahelyi vagy iskolai közegben is szembetűnő. Hogyan látod az erre fordított figyelmet, akár preventív módon?

Az eddigi pszichológusi munkám során számos alkalommal szembesültem azzal, hogy mind az iskolákban, mind a munkahelyeken milyen jelentős mértékben jelen van a stressz és a teljesítményszorongás. Iskolás gyerekek akár már alsóban szembesülhetnek olyan terhekkel, melyek szorongást váltanak ki belőlük. Fontosnak tartanám, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a téma (és a mentális egészség általánosságban), és mind az iskolában mind a munkahelyeken több olyan program elérhetőségét, melyek a pszichoedukációra, a prevenciós és kezelési lehetőségekre is lehetőséget adnának.

Mit tartasz meghatározónak a terápiás kapcsolatban és folyamatban?

A legfontosabbnak egy olyan elfogadó és empatikus légkör megteremtését tartom az ülések során, amelyben a kliens jól érzi magát, és biztonságban, bizalommal meg tud nyilvánulni a problémájáról.

Szerintem ez a segítő kapcsolat egyik legfontosabb eleme. A kliens áll a segítő kapcsolat fókuszában, és én őt szakmai tudásommal, személyre szabott módszerekkel és közös gondolkodással igyekszem a változás és fejlődés útján kísérni.

Milyen nehézségekkel fordulhatnak hozzád a kliensek?

Sportoló klienseimet leginkább abban tudom segíteni, hogy ne csak az edzéseken, hanem a versenyeken is ki tudják magukból hozni a tudásuk legjavát. Legtöbbször olyan témákban tudunk együtt dolgozni, mint a teljesítményszorongás kezelése, stresszkezelő technikák elsajátítása, a figyelem és koncentráció fejlesztése, a motiváció és önbizalom növelése, vagy a célállítás. Természetesen a teljesítményfókusz mellett ugyanolyan fontosnak tartom a sportolók esetében is a mentális egészség és a testi-lelki jóllét megőrzését is, így ezek is részét képezik a sportpszichológiai munkának. Nem sportoló klienseimet olyan területeken tudom segíteni, mint az életvezetési elakadások, stresszkezelés, munkahelyi és párkapcsolati konfliktusok, vagy az önismereti kérdések.

Hogyan dolgozol együtt a kliensekkel, milyen módszereket preferálsz leginkább?

Mindannyian mások vagyunk, ebből adódóan mindenki számára más-más módszerek és technikák válhatnak be. Mindig igyekszem a pszichológiai eszköztáramból a klienseimnek és az általuk hozott problémának a leginkább megfelelő eszközöket kiválasztani, azt tartom szem előtt, hogy mindenki megtalálja a hozzá leginkább illő és leginkább segítő módszert. Szívesen dolgozom relaxációs módszerekkel, mint az autogén tréning, de felhasználok a munkám során imaginációs, kognitív terápiás, NLP-ből vagy mindfulnessből vett elemeket is. Ezen kívül elsősorban a nem sportoló klienseimnél a sorsanalitikus tanácsadás módszereit is igyekszem beleépíteni a tanácsadó folyamatba, amelyben jelenleg is képződöm.

Mi motivál leginkább a hivatásodban?

Az motivál a leginkább, ha segíthetem és támogathatom a klienseimet abban, hogy megérthessék az elakadásaikat, és rátaláljanak azokra a belső erőforrásokra, képességekre, módszerekre, melyek segítségével hatékonyabban meg tudnak küzdeni velük, és ezáltal egy teljesebb, tudatosabb életet élhessenek.