„Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem” – hogyan erősíthető az akaraterő?

A címben szereplő Oscar Wilde-idézet jól példázza, milyen nehéz kontrollt gyakorolni pillanatnyi vágyaink és késztetéseink felett. Pedig a pszichológia jelenlegi álláspontja szerint az egyik legbiztosabb személyes képesség, ami a sikert előre jelzi, az akaraterő. Roy F. Baumeister és John Tierney Akaraterő című könyvükben amellett érvelnek, hogy az akaraterő lehet a kulcs önmagunk és társadalmunk megváltoztatásához. Miért fontos az önkontroll és mennyire lehet fejleszteni?

Amikor egy nemzetközi kérdőívben legfontosabb személyes erényeikről kérdezték a résztvevőket, az emberek nagy része olyan tulajdonságokat értékelt magában, mint az őszinteség, a kedvesség, a humorérzés vagy a kreativitás – az önkontroll pedig abszolút utolsóként futott be a listán. Ezzel szemben amikor a hiányosságokról kellett beszámolni, az önkontroll hiánya listavezetővé vált. Talán nem is annyira meglepő annak a fényében, hogy

napjainkban több a kísértés, mint valaha.

Szinte minden céltudatos pillanatunkban ott van a „veszély”, hogy eltereljük a figyelmünket, hiszen a telefon, az internet mindig kéznél van. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni az akaraterőre, mint egy rendkívüli tartalékra, amit akkor kell mozgósítanunk, amikor vészhelyzettel kell szembenéznünk. Azonban Baumeister és munkatársai eredményei kicsit árnyalják a képet. Vizsgálatukban arra kérték a résztvevőket, hogy egy héten keresztül egy véletlenszerűen pittyegő csipogó hangjának pillanatában számoljanak be róla, éreztek-e az adott ponton vagy előtte valamilyen vágyat. Meglepő módon a vágy volt az általános, nem a kivétel. A kutatók arra következtettek, hogy

az emberek ébren töltött óráiknak legalább ötödét a vágyaknak való ellenállással töltik.

Ez pedig azt is jelenti, hogy napjaink nagy részében arra használjuk az akaraterőnket, hogy szembeszálljunk a kísértéssel. De tulajdonképpen hogyan vezet sikerre az akaraterő?

Pillecukor és sikeres élet

Viszonylag közismert az a hatvanas évekbeli kísérlet, amit gyerekekkel és pillecukorral végzett Walter Mischel, nemrég elhunyt amerikai pszichológus. A gyerekeknek két választási lehetőségük volt, rögtön megeszik az édességet, vagy megvárják a kísérletvezetőt és dupla adagot kapnak. Sok gyerek azonnal elfogyasztotta a csemegét, voltak, akik próbálták magukat tartóztatni, de nem sikerült, néhányan pedig ki tudták várni a negyed órát a nagyobb jutalom érdekében. A kísérlet valódi érdekessége azonban az utánkövetéses vizsgálatok során derült ki. Azok a gyerek, akik nagyobb akaraterőt mutattak négyéves korukban, később jobb teszteredményeket és jegyeket értek el, népszerűbbek lettek társaik és tanáraik körében, magasabb volt a fizetésük, kisebb valószínűséggel küzdöttek drogfogyasztási problémákkal, miközben egészségesebb volt a testtömeg-indexük is. Az eredmények a kutatók számára azt sugallták, hogy

az önkontroll egy olyan nélkülözhetetlen erősség, ami a sikeres élet kulcsa.

További kutatások – köztük egy 2010-es új-zélandi vizsgálat ezer gyerek bevonásával – nagyon hasonló eredményekre jutott. A gyerekek önkontrollját több módon vizsgálták – kutatói megfigyeléssel, tanári, szülői és önbeszámolókkal. A magas önkontrollal rendelkező gyerekekből egészségesebb felnőttek lettek, nagyobb valószínűséggel kötöttek ki stabil házasságban, nevelték együtt gyerekeiket, dolgoztak jólfizető állásban és lett félretett pénzük nyugdíjra. Ráadásul míg más, az élet „pozitív kimenetelét” befolyásoló személyiségvonással kapcsolatban – például az intelligenca – még nem fejtették meg, hogyan növelhető tartósan, addig az akaraterő nagyon is fejleszthetőnek tűnik!

Több haszon, kevesebb erőfeszítés

A könyv szerzői kutatásaik alapján több „módszert” is körvonalaztak, amik szerintük hozzájárulhatnak akaraterőnk hatékonyabb felhasználásához és működéséhez. Abból indultak ki, hogy bár pihenéssel, alvással „újra tölthetjük”,

az akaraterő tulajdonképpen véges és ugyanazt a tartalékot használjuk különböző dolgokhoz.

Éppen ezért fontos tisztában lennünk a határainkkal, kimerülés esetén figyelnünk a tünetekre! Amikor kimerültek vagyunk a döntések és stresszhelyzetek jobban megterhelnek bennünket, ilyenkor kevésbé vagyunk képesek hatékony megoldást találni. Ha észleljük magunkon a kimerülés jeleit, érdemesebb nem „túlfeszíteni a húrt”, inkább szünetet tartani, feltölteni tartalékainkat, mert az így hozott döntéseknek hosszú távú hatásai is lehetnek. Válasszuk meg csatáinkat és az időpontjaikat is! Új készséget kezdeni, leszokni valamilyen káros szenvedélyről természetesen minden időszakban kívánatos, de sokkal nagyobb esély van a sikerre, ha egy viszonylag nyugodt periódusára időzítjük az életünknek. Ha nem szeretnénk eleve kudarcra ítélten nekifutni a fogadalmainknak, vegyük figyelembe a más területeken ránk váró energiabefektetés mértékét is!

Bár sokan óckodnak tőle, tennivalóinkat listába szedni nagyon hasznos lehet. Pusztán azzal, hogy eldöntjük, mit szeretnénk tenni és milyen sorrendben, megkönnyítjük a saját helyzetünket, mert legalább az észben tartás miatt nem kell tudatalatt szoronganunk. Ráadásul a listák által nyomon követhetjük a haladást, ami szintén elengedhetetlen! A halogatás ellen hasznos lehet a „semmi alternatíva” módszer, aminek a lényege, hogy az aznapi legfontosabb feladatunkat annyira a prioritásaink élére helyezzük, hogy amíg nem teljesítjük, semmi mást nem csinálhatunk. Nagyon gyorsan vonzóvá tud válni még a legnehezebb feladat is, ha máskülönben a puszta unalommal kellene szembenéznünk. Mindezek mellett pedig az apró részsikerek esetén is érdemes megjutalmazni magunkat! Összességében az akaraterő talán az izmainkhoz hasonlítható Baumeisterék szerint a legjobban. Fejleszthető, ugyanakkor ha túlerőltetjük, kimerül – éppen ezért ügyesen kell beosztanunk!