„Becsüld meg önmagad!” – Az önmagunkhoz fűződő viszonyunk nehézségei

„Segíts magadon, az Isten is megsegít!” – tartja a közmondás. Ennek analógiájára akár azt is mondhatnánk: „becsüld meg magad, az Isten is megbecsül!” Sokszor halljuk, hogy akkor tudunk jól viszonyulni másokhoz, ha önmagunkkal is rendben vagyunk. Igaz, hogy viselkedésünk gyakran olyan reakciót vált ki a környezetből, ami megerősíti adott lelki állapotunkat, sőt gyakran a reakciókról alkotott értelmezéseinkkel önmagunkat konzerváljuk adott érzelmekben. A környezetünk egyfajta tükröt tart. De hogy kerülhetünk ki az ördögi körből? Hogyan értelmezhető az önbecsülés?

A nyugati kultúrában gyakran találkozunk az önbecsüléssel kapcsolatos problémákkal. Az önbecsülés kutatásának nagy múltja van a pszichológiában, már-már elcsépelt témának tűnik. Pedig a gyakorlatban megőrizte relevanciáját, számos ember küzd önértékelési gondokkal. Az önbecsülésnek erős hatása van a kognitív és érzelmi folyamatokra, a motivációra és a viselkedésre, így számos területen jelentkezhetnek belőle fakadó problémák. Az önbecsülés meghatározása nem egyszerű, hiszen nagyon összetett, sok elemet átfogó jellemzőnk. Az önbecsülésnek elsősorban három aspektusát különböztetjük meg:

az önmagunkba vetett bizalmat, az önmagunkról kialakított képet, és önmagunk szeretetét.

Ezek a fő részei, de hozzátartozik az önmagunkkal való elégedettség, a magabiztosság, az önismeret, az önérvényesítés és az önelfogadás is. Az önbecsülésünket két szükséglet alakítja: a kompetencia, azaz a hozzáértés vágya, valamint a mások irántunk való szeretetének és megbecsülésének vágya. Az egészséges önbecsüléshez mindkettő kielégülése szükséges. Mivel az önbecsülés aránylag könnyen változó személyiségdimenzió, ezekre az igényekre folyamatosan figyelmet kell fordítani, ha szeretnénk megőrizni önbecsülésünk szintjét.

Higgy, szeress, bízz – önmagadban?

Az önkép kiindulási pontja az önismeret, de mégis több annál. Nemcsak önmagunkkal kapcsolatos ismereteket tartalmaz, hanem meggyőződéseket is képességeinkről, tulajdonságainkról és adottságainkról, amelyek nem mindig egyeznek a valósággal. Fontos eleme az önbecsülésnek, hiszen a pozitív önkép erőforrás lehet céljaink elérésében. Az önbecsülés talán legfontosabb része az érzelmi aspektusa: az önszeretet. Azt jelenti, hogy

hibáink, korlátaink és kudarcaink ellenére szeretetre és tiszteletre méltónak érezzük magunkat.

Az önszeretet arra sarkall, hogy hallgassunk szükségleteinkre és vágyainkra. Mivel kialakulásában a gyermekkorunk családi történései, kapcsolatai a legmeghatározóbbak, ezért ez az önbecsülés legnehezebben fejleszthető területe.

Az önbizalom a cselekedetekhez kötődik. Azzal az érzéssel jár, hogy az egyén képesnek érzi magát arra, hogy helyt álljon különböző szituációkban, és nem igazán tart a kudarctól vagy mások megítélésétől. Elengedhetetlen az önbecsülésünk erősítéséhez, ezzel tudunk a legegyszerűbben tenni a változásért. Hiszen tetteinkből fakadóan kisebb-nagyobb sikereket élhetünk meg minden nap, ezek pedig tudattalanul is hatnak az önmagunkról való elképzeléseinkre és az önmagunkkal kapcsolatos érzelmeinkre, növelve önbecsülésünket.

Sok mindent meghatároz

De milyen különbségek mutatkoznak a magas és az alacsony önbecsülésű emberek között? A magas önbecsüléssel rendelkező egyének önképe részletesebb és alapvetően pozitív. Mernek döntéseket hozni, bíznak választásaikban és kitartanak mellettük. Hisznek abban, hogy fejlődhetnek, kedvelik a kihívásokat és az olyan tevékenységeket, amik újdonságot jelentenek számukra. Mindebből fakadóan általában gördülékenyebben haladnak céljaik felé. Jellemző rájuk a maguk felé irányuló tartós szeretet. Az alacsony önbecsüléssel bíró emberek önképe kevésbé letisztult, és általában bizonytalanságukból fakadóan véleményük is afelé hajlik, akivel éppen kommunikálnak. Ez annak is tudható be, hogy

félnek az elutasítástól, a kirekesztettségtől.

Nagyon nehezen hoznak meg döntéseket, és nem is tudnak hűek maradni hozzájuk: ha erősen képviselt ellenvéleménybe ütköznek, hajlamosabbak a konformizmusra. Kevésbé kockázatvállalóak. Fontos különbség, hogy az alacsony önbecsülésűek sokkal fájóbbnak élik meg a kudarcokat, mint a magas önbecsülésűek, és gyakran hasonlítják össze magukat másokkal. Valamint az önmagukkal kapcsolatos érzelmeik leginkább ambivalensek, és hajlamosabbak a depresszióra is.

Egyszer jobban, máskor rosszabbul?

Az önbecsülést egy másik dimenzióból is megvizsgálva komplex képet, profilokat kaphatunk. Az, hogy a hétköznapi nehézségekkel szemben milyen erős az ellenálló képességünk, nagyban függ attól, hogy az önbecsülésünk stabil vagy labilis. Ennek hatása azon keresztül változik, hogy alacsony vagy magas önbecsüléssel társul.

A stabil önbecsüléshez rendelkeznünk kell pozitív önképpel, önszeretettel és önbizalommal is. A stabil önbecsülés esetén az önmagunkkal kapcsolatos vélekedések és érzések tartósak, nehezen változtathatóak. Magas önbecsülés esetén a lehető legjobb kombináció alakul ki.

A magas és stabil önbecsülésű embereket a külső körülmények nem rengetik meg.

A kritikát józanul fogadják és értelmezik. Az alacsony és stabil önbecsülésű emberek esetében legnehezebb változást elérni. Mivel magukról való meggyőződéseik stabil alapokon nyugszanak, nem cselekednek önbecsülésük növelése érdekében, beletörődnek helyzetükbe. A visszajelzésekre érzelmileg reagálnak, hangulatuk legtöbbször negatív.

A labilis önbecsülés változtathatósággal, formálhatósággal jár. Ez a magas és labilis önbecsülés esetében negatív hatású, hiszen az ilyen emberek önbecsülése gyakran meginog bizonytalan szituációkban vagy versenyhelyzetekben. A kritikák érzékenyen érintik őket, így jellemzőek rájuk az énvédő és önreklámozó mechanizmusok. Ha viszont a labilitás alacsony önbecsüléssel társul, akkor pozitív változásra ad lehetőséget. Ezek az emberek igyekeznek javítani az önbecsülésükön, jobb lelkiállapotra törekszenek, a sikerre pedig pozitívan reagálnak. Ugyan a kritika és kudarc hamar elbizonytalanítja őket, de a dicsérő visszajelzések könnyen alakítják önmagukkal kapcsolatos érzelmeiket és vélekedéseiket.

Az önbecsülésnek nagy szerepe van abban, hogy jól érezzük magunkat a hétköznapokban, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokat tartsunk fenn, szakmai téren is elérjük kitűzött céljainkat és sikeresnek érezhessük magunkat. Ép önbecsüléssel könnyebb kibontakoztatnunk képességeinket, hiszen nem érezzük úgy, hogy hibáink megbélyegeznek minket. Ha önbecsülésünkön szeretnénk dolgozni, koncentrálhatunk az önképünk reálisabbá tételére és pozitívabbá formálására. Valamint sokat tehetünk önbizalmunk erősítéséért is, ha félelmeink ellenére bátran kipróbálunk új helyzeteket. Az önszeretet terén a támogató, biztonságot nyújtó, kötődést jelentő társas kapcsolataink segíthetnek. Fontos annak az ismerete is, hogy mennyire labilis az önbecsülésünk. Figyelmet kell fordítanunk rá, hogy észben tartsuk, felismerjük, ha ebből fakadóan támadnak negatív érzéseink, így könnyebb átvészelni a nehezebb időszakokat.