Neked meddig tart a komfortzónád?

„Váltsak munkahelyet?, Próbáljam ki a búvárkodást?, Vállaljak be egy randit?” – csupa komfortzóna nyitogató kérdés. A mindennapi életünk során rengeteg döntésünk múlik azon, hogy tudatosan vagy tudattalanul elhagyjuk-e a komfortzónánkat vagy inkább maradunk-e a biztonságos terepen. Minden embernek más jelenti ezt a határt, amely kisebb szokásokon keresztül az életmódunkra is kihathat. A komfortzóna kényelmes, biztonságos és kiszámítható, azonban sokszor akadályoz minket a fejlődésben. Mi történik, ha kilépünk a bizonytalanság talajára? Van-e értelme kockáztatni? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Életünkben rengeteg stresszkeltő szituációval találkozunk, amelyet okozhatnak a környezetünkben lévő személyek, a velünk történő események vagy döntéshelyzetek. Nagymértékű stresszt váltanak ki azok az események, amelyek nem bejósolhatók, és nem tudjuk őket befolyásolni. Amikor kimozdulunk a komfortzónánkból, szintén ezekkel az érzésekkel találkozhatunk, a legfőbb problémát azonban a félelem jelenti. A komfortzóna elmélete szerint, ha a személy egy stresszkeltő vagy kihívást jelentő szituációba kerül, és képes felülemelkedni a helyzeten, legyőzi a félelmét és kétségeit, akkor ezáltal kezdetét veszi egy személyiségfejlődési folyamat.

Ha olyan tevékenységekben veszünk részt, amely már a komfortzónánkon kívül esik, kénytelenek vagyunk átlépni a következő zónába.

Mindeközben előfordulhat, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, az elmélet szerint ez az átmeneti zóna a „grone zone”, ezt követi a fejlődési zóna. A folyamat kontextusfüggő, mert mindenkinek más jelenti a komfortzónát. Az egyén személyisége is befolyásolhatja, hogy mi az, ami már nagyobb erőfeszítést igényel, és mi az, ami kevésbé megerőltető a számára. Az extrovertált emberek kedvelik a társasági eseményeket, szívesen ismerkednek meg új emberekkel, hiszen számukra ez komfortzónán belül esik, azonban, ha huzamosabb ideig otthon kell maradniuk, esetleg kénytelenek egyedül lenni, azt már nem érzik túl ideálisnak. Az introvertált emberek számára viszont egy lármás társasági esemény hamar kényelmetlenné válhat, hiszen ez meghaladja a komfortzónájukat. Számukra az otthon eltöltött idő általában teljesen megnyugtató.

Tegyük fel, hogy valaki már hosszú évek óta ugyanazon a munkahelyen dolgozik: unalmas a számára, viszont kényelmes és közel van az otthonához. Hirtelen kap egy új munkalehetőséget egy közeli városban. Ez a lehetőség a komfortzónáján kívül esik: a munka ingázást igényel, a kollégákat nem ismeri, ahogy még feladatait sem. Az ő döntésén múlik, hogy a komfortzónáján belül marad: megteszi mindennap ugyanazt az utat a munkahelyére, elvégzi a megszokott feladatokat az ismerős kollégák társaságában, majd hazaér a megszokott időben. Előfordulhat azonban, hogy úgy dönt: megpróbálja, hátha az új munkahely több lehetőséget rejt magában, mindennap átutazik, megismerkedik az új kollégákkal, az új feladatokkal. Eleinte kényelmetlen érzést válthat ki benne, hiszen túl sok a bizonytalan és ismeretlen tényező, ez az említett „grone zone”. Azonban a komfortzóna elmélete szerint, miután leküzdöttük a szorongást és az önbizalomhiányt, tovább haladunk az átmeneti zónából a fejlődési zónába, ily módon a komfortzóna is növelhető.

A fejlődési zóna a tanulás időszaka, ekkor tudunk igazán kibontakozni, növelni a teljesítményünket és befogadni az új információkat.

Ahogy már említettük, a komfortzóna mindenkinek mást jelent, például új munkahely esetén a döntés meghozatala egyszerűbb lehet egy olyan személynek, aki már hozzászokott az ingázáshoz, hiszen az ő esetében ez már nem esik kívül a komfortzónán. A határaink feszegetése azonban veszélyes is lehet. A harmadik zóna, a pánik zóna már egy egészségtelen állapotot jelent. Ebben az esetben a változás által létrejövő szorongás általánossá válik, amely visszavetheti teljesítményünket. Rendkívül fontos tehát, hogy a komfortzónából való kimozdulás fokozatosan történjen, saját magunknak kell eldöntenünk, hogy készen állunk-e kilépni belőle.

Tapasztalat alapú edukáció (Outdoor Adventure Education)

Az oktatás egy átlagostól eltérő formája a tapasztalatszerzés alapján történő edukáció. Az alapelv szerint a konkrét tapasztalatok kognitív választ idéznek elő a tanuló személyben, aki ily módon alakítja ki saját gondolatait, értelmezését az adott feladatról. Az oktató pedig segíti és felügyeli a tanulás, valamint a fejlődés folyamatát. A komfortzóna elmélete is központi szerepet játszik a tapasztalatszerzésen alapuló oktatásban, ahol az észlelt kockázat szerepe a legfontosabb tényező. Az oktatás során szervezett események biztonságos keretek között olyan helyzetbe hozzák a tanulókat, amelyet ők komfortzónán kívülinek éreznek, sőt, akár kifejezetten kockázatosnak találnak.

Mindeközben a valós kockázati tényező sokkal kisebb, mint ahogyan ők érzékelik, ezáltal egy fejlődésre és a személyes növekedésre nyitottabb állapotba kerülnek.

Ezt az állapotot látszólag megoldhatatlan feladatokkal is elő tudják idézni, amely során a résztvevők megtanulják leküzdeni az önkorlátozó gondolataikat. A tanítási módszert sok kritika érte, hiszen a stresszkeltő események létrehozása, valamint a kockázati faktor mértékének irányítása meglehetősen nehéz. Mindenkinek más az elviselhető kockázati szint, ezért veszélyes lehet, ha valakit olyan mértékű stressz ér, amelyet már nem bír el. Könnyen kerülhet a pánik zónába, amelyben növekedhet a szorongása.

Összességében elmondható, hogy a komfortzóna elmélete fontos szerepet tölt be az életünkben. Meghatározza döntéseinket, befolyásolja érzelmeinket, gondolatainkat, személyiségünk fejlődését. Mindenkinek más tartozik a komfortzónájába és mindenkinek más jelenthet kihívást. A fejlődésünk szempontjából fontos a határaink feszegetése, új dolgok kipróbálása, de a számunkra megfelelő mértékben. Saját belátásunkra kell bíznunk, hogy mi az a kihívás, amelyet még el bírunk viselni, ami valóban fejlődéshez vezethet, és mi az, ami jelenleg túl sok lenne számunkra. Óvatosan kell bánnunk vele, ha az életünk több területén egyszerre történik változás, ilyenkor túl sok stressz érhet bennünket, amely káros hatással van az egészségünkre és a teljesítményünkre. A komfortzóna rugalmas és bővíthető, ezért érdemes kísérletezni vele, de nagyon fontos a fokozatosság!