Alfred Kinsey szexualitásról alkotott elmélete újdonságot jelentett abban, hogy a szexuális orientációra nem kategóriaként, hanem kontinuumként tekintett. Cikkünk első része bemutatta, hogy a természetben miként találkozhatunk a szexualitás sokszínűségével, illetve részletezte az érintetlen amerikai indián társadalmakban előforduló nem bináris szemléletű felfogást. De mit mondtak a pszichológia nagy elméletalkotói a szexuális orientációról? Mi is az a 7 fokú Kinsey-skála? Poós-Nagy Fruzsina life és business coach írásának folytatásából kiderül.
A spektrum mint lehetséges megoldás?
A modern pszichológiában Freud kedvelt témája volt a szexualitás, úgy vélte, az ember biszexuálisnak születik, a szexuális orientáció a fejlődés során alakul ki. A homoszexualitás kialakulását összefüggésbe hozta az anyakomplexussal, illetve úgy gondolta, hogy az azonos nemű barátságokban elfojtott homoszexuális vágyak tapasztalhatóak.
C. G. Jung elméletében leírta, hogy minden emberben létezik az ellentétes nem belső tudattalan képviselője. A férfiakban élő nőt animának, míg a nőkben élő férfit animusnak nevezte. Ő az anyakomplexussal magyarázta a homoszexualitás kialakulását, ugyanakkor nem tekintette azt kóros jelenségnek.
Már jó ideje felütötte a fejét egy a nem bináris konvenciókban gondolkodó komplex felfogás. Alfred Kinsey kutatásai alapján nem kizárólagosan a heteroszexuális és homoszexuális kategóriákban gondolkodott, hanem
kontinuumként tekintett a szexuális orientációra.
1948-ban publikálta a 7 fokozatú Kinsey-skálát, amely öt köztes kategóriát határoz meg a két végpont között. A heteroszexuálistól a homoszexuálisig a köztes kategóriák fokozatokat jelölnek, amelyek annak mértékét jelzik, hogy az egyének milyen mértékben éreznek vágyat, vagy kerülnek szexuális kapcsolatba azonos neműekkel. Az aszexuális nem szerepel a skálán, külön kategóriát képez. Kinsey úgy gondolta, hogy nem konstans az egyének elhelyezkedése a skálán, a fokozatok az életút alatt változhatnak is.
Mára több olyan eszközt is kidolgoztak, amellyel árnyaltabb képet kaphatunk az egyének szexuális identitásáról, amely beemeli Kinsey elméletére alapozva a szexuális orientációt, továbbá a biológiai nemet és a nemi identitást. Jelenleg kutatók egy része már spektrumként, folyamatosan eloszló egyedi jellemvonásként tekint a szexuális orientációra.
Hogyan befolyásolhatja életünket a nem-bináris értelmezés?
A biológiai nem a legtöbb esetben egyértelműen meghatározza, hogy nőnek vagy férfinak születünk. Ugyanakkor a lelki adottságaink egyediek, minden ember másként éli meg saját nőiességét vagy férfiasságát. A spektrum végtelen variációjának felismerése fontos, mert ennek tudatában mindnyájan fellélegezhetünk,
nem kell szégyenkeznünk
amiatt, hogy nem testesítjük meg a tökéletesnek vélt férfit vagy nőt. Önmagunk lehetünk, miközben semmi más nem történik, minthogy felszabadítjuk magunkat a nyomás alól.
Miért fontos, hogy feloldjuk a bináris szemléletet a szexuális orientációval kapcsolatban? Coachként nap mint nap találkozom olyan emberekkel, akiknek a legfőbb szorongása abból ered, hogy az életüknek valamely területén nem illeszkednek tökéletesen a társadalom és/vagy a közvetlen környezetük által megszabott kategóriákba. Ez vonatkozhat az élet szinte bármely területére: testképre, anyaságra, apaságra, anyagi helyzetre. A szexuális identitás és a szexuális orientáció a
legösztönösebb alappilléreink közé tartoznak,
lényünk meghatározó alapelemei. Ha számba vesszük más kultúrák hagyományait, illetve a ma rendelkezésre álló tudományos eredményeket, akkor árnyaltabb képet kapunk a jelenleg hazánkban domináló férfias-nőies, heteroszexuális-homoszexuális leegyszerűsítésnél. Önmagunk megismerése, elfogadása pedig segíthet feloldani szorongásainkat, és egy boldogabb élethez vezető utat tár elénk.
A szerző Poós-Nagy Fruzsina, life és business coach, viselkedéselemző, közgazdász, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.
