A boldogság szempontjából a kapcsolatok a legfontosabbak – állítja Sonja Lyubomirsky, világszerte ismert boldogságkutató. Az Amerikában élő, orosz származású pszichológus a pozitív pszichológia élenjáró képviselőjeként, több, magyarul is megjelent sikerkönyv szerzője, mint a „Hogyan legyünk boldogok” vagy a „Boldogságmítoszok”. Exkluzív interjúnkban arra is adott tippeket, hogyan fokozhatjuk jóllétünket a jelenlegi helyzetben.
Mit kutat jelenleg, milyen kérdés foglalkoztatja a leginkább?
Ami most a leginkább érdekel, az a kötődés, ahogy az emberek kapcsolódnak egymáshoz. Én úgy gondolom, ez a legfontosabb dolog az életben, és a legfontosabb a boldogságunk szempontjából. Minden korábbi kutatásom a boldogsággal kapcsolatban erre mutatott rá, mint például a jótettek vagy hála hatásának vizsgálata: a közös bennük, hogy fokozzák az egymáshoz való kapcsolódást. Így elkezdtem kimondottan ezzel a témával foglalkozni, a szociális interakciókkal és a kötődéssel, ami talán most a járvány alatt még nagyobb jelentőségre tett szert.
Az egyik kutatásunkban például arra kértük a résztvevőket, hogy egy hétig viselkedjenek extrovertáltabban, barátságosabban, energikusabban, a következő héten pedig introvertáltabban, visszahúzódóbban. Ennek óriási hatását tapasztaltuk:
amikor az emberek extrovertáltabban viselkedtek, sokkal több pozitív érzelmet tapasztaltak, jobban érezték, hogy kötődnek másokhoz.
Ez személyiségtől függetlenül mindenkinél így volt, még az introvertáltaknál is.
A másik kutatásunkban az volt a résztvevők feladata, hogy 4 héten át, minden héten hárommal több társas interakciót kezdeményezzenek, mint amennyit szoktak. Egy másik csoporttól pedig azt kértük, tegyenek több proszociális gesztust (olyan cselekvést, ami önzetlenül mások javát szolgálja, például a nagylelkűség vagy a kedvesség). Volt egy olyan feltételezésünk, hogy az önzetlen cselekvés azért tesz minket boldoggá, mert másokhoz kötődhetünk általa. Mint kiderült, igazunk volt, a két csoport között nem mutatkozott különbség: mind a szociális, mind a proszociális cselekvés ugyanolyan pozitív hatással volt a résztvevők boldogságára, mert mindkettő növelte a másokhoz való kapcsolódást. Amiben viszont volt különbség, az a csatorna: akik telefonon, videón keresztül vagy személyesen kapcsolódtak, azok erősebben érezték a másokhoz való kötődést, mint akik valamilyen írott formában, cseten vagy a közösségi médián keresztül.
Az minket is meglepett, hogy a telefon ugyanolyan hatásos volt, mint a személyes találkozás.
Most folyamatban is van egy új kutatásunk ezzel kapcsolatban, ahol ezeknek a különböző eszközöknek a hatását vizsgáljuk a kapcsolatok szempontjából. Ami még különbséget jelentett, hogy kihez kapcsolódtunk: itt a romantikus partnernek volt a legnagyobb pozitív hatása a boldogság és kötődés szempontjából, utána pedig a családnak és a barátoknak – minél közelebb áll hozzánk valaki, annál többet számít a hozzá való kapcsolódás. A következő kutatásunkban a kötődés kialakulását és a mögötte álló agyi mechanizmusokat szeretnénk majd feltárni MDMA segítségével – ez egy olyan drog, amitől úgy érezzük, nagyon kapcsolódunk másokhoz. A világ legtöbb országában a fogyasztása illegális, de a megfelelő engedélyek mellett kutatásokban vagy terápiában már használják.
Mit gondol, miért pont a kapcsolatok a legfontosabbak a boldogságunk szempontjából?
A kutatásaink azt igazolták vissza, hogy a legerősebb összefüggés a boldogság és a kapcsolatok között van: hogy valaki házas-e, milyenek a baráti kapcsolatai, van-e háziállata stb. Ezt megmagyarázhatjuk az evolúciós pszichológia nézőpontjából: ennek képviselői azt állítják, az emberi faj, a homo sapiens azért élhetett túl, mert társas lény, képes a kommunikációra és a kötődésre. A pszichológusok azt is hozzáteszik, hogy talán a legfontosabb emberi szükséglet, hogy tartozzunk valahová. Ez is a kötődésről szól, hogy azt érezzük, a részei vagyunk valaminek, egy törzsnek, családnak, közösségnek, ami evolúciós szempontból is előnyös volt számunkra.
Azt is mondják, hogy a magány mérgező, káros még az egészségünkre is. A koronavírus alatt viszont sokan kényszerültek olyan helyzetbe, hogy tartósabban egyedül voltak – mit tehetünk ilyenkor?
Ez egy nagyon jó felvetés, mert a magányra úgy is gondolhatunk, mint a kapcsolódás ellentétére. Magányosnak lenni nagyon kellemetlen érzés, mert jelként is értelmezhetjük, hogy valami baj van. Amikor elszigetelődünk másoktól, nincsenek kapcsolataink, az veszélyt jelent – a múltban az emberek nem éltek túl egyedül. Van arról is friss adatunk, hogy milyen hatással van a karantén a magányosság-érzésre. Végeztünk felmérést ezzel kapcsolatban még a járvány előtt (februárban), a járvány közepén (áprilisban), és utána is. Ami meglepő volt, hogy az emberek kétharmada nem érezte magát magányosabbnak, mint máskor, csak az egyharmaduk viselte rosszul ezt az időszakot. Sőt, sokaknál még csökkenést is tapasztaltunk a magányosság-érzésben a járvány elején – szerintem azért, mert most mindenki együtt volt hasonló helyzetben, nem lógott ki, aki egyedül van, tudott ebben a problémában kapcsolódni másokhoz, megvolt a közösségi érzés. De jó kérdés, hogy mit tehetünk ilyenkor a kapcsolódásért?
Láttam olyan adatot, hogy 95 százalékkal lecsökkent a háztartásunkon kívüli személyes kapcsolódások száma. Persze telefonon, videón keresztül így is lehet tartani a kapcsolatot, ez jobb, mint a semmi. Arról is sokat lehetett hallani, hogy sok feszültség keletkezett a kapcsolatokban az egy háztartáson belül élőknél, megnőtt a válások száma – de ezzel együtt megnőtt a házasságoké is! Csináltunk felmérést azzal kapcsolatban, hogy a karanténban mitől érzik magukat jobban az emberek a kapcsolódás-magány szempontjából. Csak egy dolog volt, ami ezt befolyásolta: nem az, hogy hány emberrel lakunk együtt, nem az, hogy van-e gyerekünk, vagy van-e háziállatunk, hanem, hogy együtt élünk-e a párunkkal. Náluk vagy nem volt változás, vagy még szorosabbnak is érezték a kapcsolódást, ezzel szemben, akik nem laknak a párjukkal, azoknál jobban nőtt a magányosság érzése.
Ez nem túl jó hír az egyedül élőknek.
Én személy szerint nem is örülök ennek az eredménynek, a vizsgálatunk ugyan ezt mutatta, de én azt gondolom, rengeteg úton lehet kötődést megélni, nem csak romantikus kapcsolatban, és ez az, ami számít.
Azt mondta, sokaknál nem volt különbség abban, mennyire érezték boldognak magukat a járvány előtt, közben, és után. Nekik mi a titkuk, mi a közös azokban, akik általánosságban véve is boldogabbak?
Mi most azt láttuk, hogy három dolog: az értelmes cél, a hatékonyság-érzés, és a flow. Természetesen a kapcsolatok a legfontosabbak, de ez most mindenkinél visszaesett, viszont ami a leginkább ellensúlyozni tudta, az ez a három tényező volt. Én például nagyon élveztem a munkámat, még a szokásosnál is jobban, mert sok izgalmas kutatásba kezdtünk bele, és így kevésbé viselt meg, hogy nem élhettem szociális életet. Ha találunk valami számunkra jelentőséggel bíró célt, van munkánk, hobbink, amelyben eredményeket érhetünk el, élvezzük, az ellensúlyozni tudja a kapcsolódások csökkenésének negatív hatásait.
