„Patkánytudomány”: A XX. század első évtizedeiben sokan nevezték így a pszichológiát. A pszichoanalízis és a behaviorizmus sok mindent feltárt az ösztönökről és tanulási folyamatokról, de magáról az emberi lélekről csak keveset. A behaviorizmus a lelket megismerhetetlen fekete doboznak nevezte és figyelmen kívül hagyta, az analízis pedig alig foglalkozott a pozitív lelki jelenségekkel. A humanisztikus irányzatokkal született meg a szándék a pozitív emberi vonások megismerésére, és belőlük a nőtt ki a pozitív pszichológia, ami a boldogság megismerését és elérést tűzte ki célul. A boldogság egyik legjelentősebb kutatója azonban már kétezer évvel ezelőtt máig érvényes hatású felfedezéseket tett. Ő volt Epikurosz. 

Epikurosz Kr.e. 341 és 270 között élt Samos szigetén és Athénban. Fiatalkorában házitanítóként dolgozó édesapja oktatta, később pedig platonista és démokritoszi filozófiát tanult. Több helyen élt és tanított a hellén világban, ám leghíresebb iskoláját Athénban hozta létre, egy kertben – ezért nevezték el követőit „a kert filozófusainak”. Az iskola bárki előtt nyitva állt, beléphettek nők, gyerekek és rabszolgák is, ami ritkaságszámba ment, hiszen a filozófiatanulás elsősorban a teljes jogú polgárok, főleg a férfiak privilégiuma volt. Epikurosz az atomisták közé tartozott, vagyis már elfogadta az atomok létezését és az anyagmegmaradás egy korai törvényét és foglalkozott az észlelés és érzékelés jelenségeivel is. Népszerűvé azonban a boldogságról alkotott elmélete tette, és a pozitív pszichológia egyik legkorábbi előfutárát tisztelhetjük benne.

A boldogság elmélete

Epikurosz a filozófiát és tudományt nem csak elméleti szinten kívánta tanulmányozni, az alkalmazási lehetőségeket is kereste. Egyik leghíresebb idézete:

„Értelmetlen az a filozófia, ami semmilyen emberi szenvedésre nem kínál megoldást. Ahogyan nincs haszna annak az orvosi műveletnek, amely nem gyógyítja a testet, nincs haszna annak a filozófiának, amely nem gyógyítja a lelket.”

Epikurosz a boldogságot tartotta földi létben elérhető legfőbb jónak. A boldogság elérésére többrétegű elméletet alkotott: a három legfontosabb összetevőnek a barátságot, a szabadságot és a szerény, tudatos életet tartotta.

1) A pszichoanalízis egyik alapját képező örömelvet már Epikurosz is leírta: az örömök legelső fajtája szerinte a szükségletek megfelelő idejű kielégítéséből és a veszély elkerüléséből származik. Az időzítést tartotta kulcselemnek, nem a kielégítés módját: például egy egyszerű étel is sokkal jobban esik, amikor éhesek vagyunk, mint egy lakoma, ha nem vagyunk azok. A fényűzést és pazarló lakomákat kifejezetten ellenezte, mert elvakítanak és eltávolítanak a valódi értékektől.

2) Rendkívül fontosak az emberi kapcsolatok: a legegyszerűbb cselekvés is, ha a barátainkkal közösen tehetjük, sokkal nagyobb örömet okoz, mint a luxus, de a barátaink nélkül. A barátságot fontosabbnak, tartósabbnak és őszintébbnek ítélte, mint a szerelmet. (Ő maga nem is házasodott meg.)

3) A vagyon nem boldogít: a fő értékeket (barátság, szabadság, szerénység) meg lehet szerezni pénz nélkül is, és ha már rendelkezünk velük, akkor boldogok vagyunk, tehát a pénz már nem növeli boldogságunkat. A valós értékeket viszont pénzért nem lehet megvenni, tehát ha nem rendelkezünk ezekkel, akkor vagyonunk sem fog boldoggá tenni. A pénz és az értéktárgyak feleslegesek, mivel csak kapzsisághoz és ragaszkodáshoz vezetnek, csak arra van szükségünk, ami a mindennapi élethez kell.

4) Léteznék még felsőbb szintű örömök is, mint például a tanulás, a filozófia, a borok és az esztétika élvezete.

Amennyiben minden örömforrás egyszerre ki van elégítve, elérhető az „ataraxia”, vagyis a megzavarhatatlan nyugalom állapota.

Epikurosz relaxációs és fájdalomcsökkentő technikákat is próbált alkotni: élete utolsó éveiben vesekő kínozta, és amikor heves fájdalmak gyötörték, igyekezett kellemes emlékeket feleleveníteni, idejét társaságban töltötte és borozott, így érték utolsó órái is.

Egy ókori boldogságkísérlet

A világ legelső nagyszabású boldogságkísérletét Epikurosz kommunái jelentették. Mikor iskolája már sikeresen működött, barátaival együtt vásárolt Athénon kívül egy házat, ahol megpróbálták megvalósítani a boldogságól alkotott elképzeléseiket.

Kommunisztikus rendszerben éltek, az önellátásra törekedtek és a közösségben mindenki más és más fontos munkát végzett. Szabadidejüket beszélgetéssel, sétával és filozófiai kérdések megvitatásával töltötték. A kommuna ötlete hatalmas sikert aratott, és pár éven belül jelentős számú epikureánus kommuna alakult számos helyen a hellén világban.

Epikurosz hagyatéka

Epikurosz tanításainak népszerűsége az első évszázad közepére lecsökkent, majd az epikureánusok lassan eltűntek, ahogy a kereszténység elkezdett teret hódítani. Az epikuroszi filozófia azonban napjainkig fennmaradt: habár a keresztény egyház Epikuroszt pogánynak és bűnös, örömelvű életet élőnek minősítette, számos epikureánus kolóniát alakítottak át rendháznak vagy kolostornak, és az önfenntartó, elmélkedő, emberi kapcsolatokra nagy hangsúlyt helyező szemlélet ezekben a közösségekben tovább élt. Epikurosz olyan alkotókat inspirált, mint Vergilius vagy pedig Nietzsche, és rajta keresztül Freud, gondoljunk csak az örömelvre.

Pszichológia terén nem csak Freud merített Epikurosz elképzeléseiből: egyik fontos követője Bithünai Aszklepiadész volt. A Kr.e 1. században élt orvos Aszklepiadész a betegeket a korabeli gyógyszerek mellett masszázzsal és fürdőkkel kezelte, beszélgetett velük problémáikról, illetve megalkotott egy korai zeneterápiát, vagyis a holisztikus orvosi szemlélet és a pszichoterápia egyik korai úttörője volt. Évszázadokkal később Viktor Frankl, a logoterápia és egzisztenciálanalízis megalkotója szintén használt epikureánus boldogságtechnikákat. A mai pozitív pszichológia is jelentős hangsúlyt fektet az Epikurosz által is felvázolt értékekre, mint például az emberi kapcsolatok fontossága vagy az irigységtől való megszabadulás.

Ironikus fordulat, hogy Karl Marx is az epikureánus és démokritoszi természetfilozófia összehasonlításából írta a doktori disszertációját, a kommunizmus elméletének megalkotásához pedig többek közt az epikureánus kolóniákat vette alapul. A szabadságot és boldogságot kereső filozófus félreértelmezett életműve így a valaha létezett egyik legpusztítóbb diktatórikus rendszernek az ideológiai alapjává vált.

Források:

http://societyofepicurus.com/an-epicurean-manifesto/

Introduction to The Epicurus Reader. D.S. Hutchinson

http://epicurism.info/index.php

https://archive.org/details/Marx_Karl_-_Doctoral_Thesis_-_The_Difference_Between_the_Democritean_and_Epicure