"Csak rossz kedved van, majd elmúlik!" – 5 tévhit a depresszióról

A köznapi nyelvben gyakran használjuk a „depressziós” kifejezést; rosszkedvre, motiválatlanságra, lehangoltságra olykor egyaránt érvényesnek látszik. A depresszió azonban egy betegség, mely nem megfelelően kezelve komoly következményekkel járhat. Cikkünkben körüljárunk néhány depressziót övező gyakori tévhitet, és kitérünk a korai felismerés lehetőségeire.

A WHO előrejelzése szerint a depresszió a 2020-as évekre a leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedéssé válhat. A felnőtt magyar lakosság körében az élettartam prevalenciája 15%, tehát 100-ból minden 15. magyar átesik élete során legalább egy depressziós epizódon. A tünetek kezelés nélkül egyre súlyosabbá válhatnak, gyakran öngyilkossági gondolatokhoz vagy akár szándékhoz vezetve.

A befejezett öngyilkosságot elkövetők közel kétharmada szenved depresszióban,

éppen ezért nagyon fontos, hogy idejében felismerjük, és megfelelő kezeléshez juttassuk a beteget. A korai felismerést azonban gyakran megnehezítik a depresszióról széles körben elterjedt mítoszok és tévhitek, melyek közül az alábbiakban áttekintjük az 5 leggyakoribbat.

1. tévhit: Depresszió = szomorúság?

A szomorúság egyike alapérzelmeinknek, mely teljesen normális és egészséges reakció sokféle élethelyzetben. Megjelenését általában vissza tudjuk vezetni valamilyen külső vagy belső kiváltó okra, az érzés intenzitása pedig idővel enyhül. A depresszió ezzel szemben egy betegség, melynek fő jellemzője a hangulat tartós zavara.

Ekkor a tünetek kiváltó oka sokszor már nem egyértelmű – a személy csupán azt érzi, hogy soha nem volt, és valószínűleg nem is lesz már igazán boldog.

A környezet számára ezt nehéz lehet elfogadni, hiszen a „Miért vagy szomorú?” kérdésre a depressziós személy gyakran nem tud választ adni. A reménytelen hangulat és az örömképesség elvesztése azonban jelentős szenvedéssel jár számára, melyhez gyakran társul erőteljes bűntudat, továbbá az értéktelenség és feleslegesség érzése is. Mindezek túlmutatnak a szomorúság könnyebben megfogalmazható és idővel múló érzésén, a hangulat zavara a biológiai működésünk tartósabb és drasztikusabb megváltozására is utal. Éppen ezért a depresszióra nem egy átmeneti negatív érzésként, hanem betegségként kell tekinteni, és ennek megfelelően kezelni.

2. tévhit: Holnapra kialszod!

Ha éppen rossz passzban voltunk, sokszor hallhattuk a jó tanácsot: „Aludj rá egyet, holnapra elmúlik!”. Depresszió esetében azonban sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Ugyan előfordulhat, hogy bizonyos idő elteltével a tünetek spontán enyhülnek, azonban

sokan nem tudják, hogy a depresszió egy krónikus megbetegedés.

Ez azt jelenti, hogy ha egyszer kezelés nélkül látszólag el is múltak a tünetek, a legtöbb esetben ezek sajnos visszatérőnek bizonyulnak. A reménytelenség és az örömképesség elvesztése egy depressziós epizód esetén minimum két hétig fennáll, akármennyire is próbálkozunk a gyógyító alvással vagy figyelemeltereléssel. Éppen ezért, ha szeretnénk megelőzni a depressziós epizód többszöri kiújulását, érdemes már az első tünetek megjelenésénél segítséget kérnünk.

3. tévhit: Minden fejben dől el

A klasszikus, biztatásnak szánt motivációs idézet ez esetben csak arra jó, hogy még több felelősséget és bűntudatot helyezzen az amúgy is szenvedő személy vállára. Ahogy már említettük,

a depresszió egy betegség, mely a központi idegrendszerünk működésének megváltozásával jár.

A hangulati tünetek egy része mögött például a szerotonin vagy a noradrenalin nevű neurotranszmitterek termelődésének és felszívódásának zavara áll. Ezek olyan ingerületátvivő anyagok a központi idegrendszerünkben, melyek szerepet játszanak többek között a pozitív érzelmek kialakulásában és fennmaradásában. Ha működésükben zavar keletkezik, hiába a sok motiválás vagy vigasztalás, akaratlagosan, terápiás segítség nélkül szinte egyáltalán nem tudunk befolyással lenni kedélyállapotunkra.

4. tévhit: Csak a gyógyszer segíthet

Az előzővel némileg ellentétes álláspont is rendkívül kártékony tud lenni. Ha egyáltalán nem vesszük figyelembe a depresszióban szerepet játszó pszichés tényezőket, és kizárólag a gyógyszerekben bízunk, nagyban megnehezítjük a kezelés tartós sikerességét. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmem kívül a farmakológiai ellátás jelentőségét – középsúlyos és súlyos depressziós epizód esetén elsődleges a gyógyszerek alkalmazása. Azonban

a tünetek mérséklődése után, illetve enyhe depressziónál kiemelten fontos a megfelelő pszichoedukáció és a pszichoterápiás segítségnyújtás.

Ezek segítségével ugyanis olyan készségekre tehetünk szert, melyekkel hosszú távon mi magunk is képesek leszünk menedzselni hangulatunk rosszabbra fordulását, vagy éppen időben felismerni magunkon és környezetünkön is az intő jeleket.

5. tévhit: A depresszió csak a hangulatunkat érinti

Természetesen a depresszió vezető tünete a hangulat tartós zavara; az érdeklődés- és örömképesség elvesztése, valamint a reménytelenség. Azonban ez legtöbb esetben együtt jár más fiziológiai, testi tünetekkel is, többek között az étvágy vagy az alvás zavarával. Megtévesztő lehet, hogy a kilengések mindkét esetben mindkét irányban megjelenhetnek. Tehát míg valaki depresszió esetén a nap jelentős részét átalussza, addig másnak az elalvás vagy néhány óra zavartalan átalvása válhat nehézzé. Ugyanez tapasztalható az étvágynál: sokszor tapasztaljuk a jelentős testsúlygyarapodást, de a nagymértékű fogyást is. Minderre azért fontos figyelmet fordítani, mert esetenként ezek a tünetek egyértelmű jelzéssel szolgálhatnak a környezet számára.

Akár az is előfordulhat, hogy elsőként vagy dominánsan ezek a fiziológiás, és nem pedig a hangulati változások a szembetűnőek.

Tehát ha az alvás vagy a táplálkozás látszólag ok nélküli, jelentős mértékű változását tapasztaljuk akár magunkon, akár a környezetünkön, érdemes lehet alaposan körüljárni a helyzetet.

A depresszió felismerésének és megfelelő kezelésének fontossága a járványhelyzetből kifolyólag minden eddiginél aktuálisabbá vált. Egy kutatás szerint ugyanis a koronavírusból felépült személyek 14%-a számol be a felépülést követő fél éven belül megjelenő depresszív tünetekről. Tehát az elmúlt másfél évben a vírus- és a karanténhelyzet egyértelműen befolyással volt mentális egészségünkre is. Éppen ezért most kiemelten fontos figyelnünk mind a saját, mind a környezetünk pszichés állapotára. Ha hosszantartó, reménytelen hangulattal, örömképtelenséggel, valamint a fenti tünetek egyikével találkozunk akár magunkon, akár máson, érdemes időben szakemberhez fordulni segítségért!