Ahogyan az előző cikkünkből kiderült, a szinkronúszás az egyik leginkább erőt próbáló sportág. A versenyzőknek egyszerre kell erősnek, gyorsnak és hajlékonynak lenniük, ráadásul kűrgyakorlataik során nemcsak egymással, de a zenével is összhangban kell lenniük. Cikkünkből kiderül, hogyan készülnek mentálisan a szinkronúszók, és milyen nehézségekkel találkoznak egy ilyen összetett és megterhelő sportág versenyzői.
A szinkronúszás az esztétikai mozgásformák közé tartozik: kimondottan látványos, hiszen mozgásanyaga egészen páratlan, mely a sportolók és a zene harmóniájára épül. Az ilyesfajta sportok közös jellemzője a mozgások kivitelezésének szépségében, esztétikájában keresendő. De hogyan tudnak ennyire egyszerre mozogni, mit használnak segítségül?
A kűröket változatos tempójú zenére hajtják végre, amelyre a sportolók olykor hangosan, de leggyakrabban halkan számolják az ütemeket. Ez úgy lehetséges, hogy a választott zenét egy vízalatti hangszóró segítségével levezetik, így a medence alján is hallani azt. Habár a műúszók a tökéletes szinkronitásra törekednek, ez persze lehetetlen. A gyakorlatok végrehajtásakor a sportolók csupán a saját érzékelésükre és belső időérzékükre, valamint az edzői visszajelzésekre támaszkodhatnak. Ahhoz azonban, hogy ez egy nyolc-tíz fős csapat esetén egyformán működjön
minél több együtt töltött idő és csapatkohézió szükséges.
Egy jól működő csapat olyan, mint egy összetartó család. Erőssége abból adódik, hogy meg tud küzdeni a nehézségekkel és az esetleges belső konfliktusokkal. Ez azonban megértés és bizalom nélkül nem lehetséges. Ha ez megvan bennük, akkor a csapattagok téthelyzetben is jól tudnak majd teljesíteni, ki merik hozni magukból a maximumot, és így az összhang is megfelelő lesz köztük a vízben. Ahhoz, hogy egy erős csapategység alakuljon ki, komolyan felépített és irányított, tudatos munkára van szükség.
A kohézió kialakítása során nagy hangsúlyt kapnak az olyan dolgok, melyektől egyedivé válik a sportcsapat: a klub szimbólumai, a versenydressz, csapatkabala, az edzéshelyszín, valamint a közösen elvégzett munka és a közös cél is. Ezek mellett pedig a távolság kap még kiemelkedő szerepet, hiszen ahogy a tagok egyre közelebb kerülnek egymáshoz és egyre távolabb másoktól, úgy nő az azonosság és egységesség érzése. Ez edzőtáborokkal, közös utazásokkal, versenyekkel érhető el legkönnyebben.
Azt azonban semmiképp sem szabad elfelejtenünk, hogy ugyan egyre több férfi versenyző is belép a szinkronúszás világába, alapvetően női sportágnak tekinthető, melyből adódóan egyedi jellemzőkkel bír.
A nőkre jellemző, hogy amennyiben érzelmi problémával küszködnek, hajlamosak a ki nem mondott érzéseket magukban tartani. Ilyenkor megjelenhet önmaguk leértékelése, bűntudat, valamint szorongás érzése is.
A csapattársakkal való kapcsolat segítség lehet
ilyen esetekben. A lányokra jellemzően könnyen alakítanak ki közeli, bizalmon alapuló barátságokat, mely hatására az esetleg gyengébb csapattárssal türelmesebben, segítőkészebben viselkednek.
A női csapatoknak persze árnyoldala is van. Jobban magukra veszik a csapaton belül kialakuló konfliktusokat és az egymással való versengést is. Önbizalmuk jelentős mértékben csökkenhet, ha magukat leértékelik, viszont könnyebben fogják vissza magukat egy barátság megtartása vagy vita elkerülése végett.
Vegyük a legideálisabb helyzetet: a csapat tagjai hosszú idők óta dolgoznak együtt egy közös célért, a csapatkohézió megbízhatóan működik, így a medencében is tökéletes összhang figyelhető meg.
Mire lehetne még szükség?
Az esztétikához az is hozzátartozik, hogy a szinkronúszó hölgyek a 2 és fél perctől 5 percig terjedő kűrjük alatt arcmimikájukat végig a zene hangulatához igazítják. De hogyan valósítható meg ez verseny-, illetve téthelyzetben?
Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk az érzelemszabályozással, hiszen nincsen még egy olyan pszichológiai konstruktum, mely gyakrabban lenne jelen a sportvilágban, mint az érzelmek.
Az edzések, mérkőzések minden pillanatában ott vannak,
és befolyásolják a viselkedést, ezáltal a teljesítményt és az adott szituáció kimenetelét is.
Egy két és fél perces gyakorlat során számos emóció jelenhet meg a sportolóknál. A vízbe ugrás előtti pillanatot erőteljes önbizalom jellemezheti, amelyet a pódiumon állva növekvő izgatottság válthat fel. Egy kritikus elem elhibázása pedig frusztrációt, és bűntudatot eredményezhet. A vízből feljőve ezeket azonban a bírók nem láthatják, csak a könnyed mozdulatokat, melyeket mosoly kísér. A kűr végéhez közeledve pedig aggódva merülnek újra alá a versenyzők, hogy biztosan úgy sikerül-e majd az utolsó kidobás, hosszú másodperceken át tartó lábkombináció, ahogyan annak kell. Öt különböző érzelem csupán két perc alatt, mely mind hatással van a teljesítményre, legyen az akár pozitív vagy negatív. A téthelyzetben történő érzelemszabályozásban szerzett tapasztalat tehát az egyik legfontosabb elsajátítandó készség minden szinkronúszó számára.
De mit is jelent ez?
Az érzelemregulációs stratégiák elsajátítása által képesek leszünk kontrollálni a megjelenő érzelmeinket. Befolyásolhatjuk azok hosszát, erősségét, fenntarthatjuk vagy akár módosíthatjuk őket. Mindezek mellett az emóciókra adott viselkedéses és fiziológiai reakcióra is hatással lehetnek.
Cikksorozatunk által betekintést nyerhettetek a szinkronúszás még kevéssé ismert világába, ám ez csupán egy rövid összefoglalást nyújt. A sportág, összetettségéből adódóan még számos kutatási témát felvet, ezt ragadja meg a Magyar Tudományos Akadémia is, hiszen a műúszókról folytat kutatást, melyhez a még aktív sportolók segítségét kérik.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
