Cuppogó youtuberek és magányos nézőik – avagy a paraszociális kapcsolódás csillámporos (?) valósága

„Éltünk farmon, éltünk városban, most pedig az interneten fogunk élni!" hangzik el a felkiáltás a The Social Network című filmben. Valóban így van, hiszen kapcsolatainkat jelentős mértékben online ápoljuk, amit a járványügyi helyzet csak még inkább felerősít. De vajon milyen különös, sötét bugyrai vannak az internetnek, ahol a kapcsolódás illúzióját átélhetjük? Miért cuppog egy youtuber a mikrofonba és miért van milliós nézettsége egy ilyen videónak? Hogyan enyhíti a magány érzését, ha evés közben szintén étkező youtubereket nézünk? Szülőként mit tehetünk, ha a gyermekünk baráti kapcsolatai kimerülnek az influenszerek személyében? Cikkünkből kiderül.

A Youtube-ba, csakúgy mint bármely más közösségi médiába nincs belépő. Nem kell különösebben tehetségesnek vagy nagy tudásúnak lenni ahhoz, hogy valaki nagy követőtábort szerezzen. Ez magában hordozza annak a veszélyét, hogy ártalmas tartalmat közvetítő vagy értéket egyáltalán nem képviselő tartalomelőállítók akár több milliós elérésre is szert tehetnek. Az online információ ugyanis szűrhetetlen módon terjed. Andrew Keen ezt a jelenséget a Szent Amatőr kultuszának nevezi. Ebben a kultuszban az egykori néző a tartalom gyártójává válik és kritikai szűrő hiányában az önmagát értéknek definiáló tartalom lájkokat gyűjtve hódít teret az interneten.

A Youtube sztárjai hétköznapi emberek, influenszerek, vloggerek. Köztük és követőik között úgynevezett paraszociális kapcsolat jön létre. Ez egy olyan egyoldalú kapcsolat, melyben az influenszer és az általa megosztott tartalom a követőkben az azonosulás érzését váltják ki. „Ez rám is igaz!” „Velem is előfordulhat!” „Én is így érzek!” „Olyan mintha barátok lennénk!” — ilyen és ehhez hasonló gondolatok támadhatnak a nézőkben. Noha számos  olyan influenszer létezik, aki ebben az egyoldalú kötődésben az általa képviselt tartalmakon keresztül pozitívan érinti meg feliratkozóit, mi ebben a cikkben a paraszociális kapcsolódás árnyoldalaira hívjuk fel a figyelmet.

Csámcsogó youtuberek

Különös virtuális szcénája a paraszociális barátságok megköttetésének a Youtube-on az ASMR videók közössége. Az ASMR (Autonomous Sensory Meridian Response, vagyis Autonóm Szenzoros Meridián Válasz) egy olyan csiklandozó, bizsergető érzés, amely a gerinc mentén fut végig. Az ASMR videókban a youtuber megpróbálja nézőiből kiváltani ezt az érzést, méghozzá relaxációs célzattal. Erre végtelen széles eszköztárat alkalmaz: a leggyakoribb ingerek közt szerepel a suttogás, a mikrofon simogatása, cuppogó hangok imitálása, de akár a binaurális mikrofon megnyalása is. Olykor ezeket az ASMR youtuber egy szerepjátékban ötvözi és felveszi például a fogorvos, a kozmetikus vagy épp a romantikus partner karakterét.

Az ASMR videók az intimitás illúzióját kelthetik a nézőben.

Egy másik érdekes típusa a paraszociális kapcsolódást kiváltó videóknak az úgynevezett Mukbang videók. Ebben a műfajban a youtuber a kamera előtt fogyasztja el az ételét és az egész videó az ő étkezését mutatja be. Guld Ádám médiakutató szerint a „mukbang műfaja az együtt étkezés pszichológiai és társas funkcióin keresztül hatékonyan erősíti az influenszer és az online tartalomfogyasztó között kialakuló paraszociális kapcsolódást." Továbbá szerinte „ezt a hatást fokozza a videók képi világa, vagyis az, hogy a kamerabeállítások azt az illúziót keltik, mintha a tartalom-előállító és a fogyasztó egy asztal mellett ülnének, és együtt étkeznének. Ugyanezt a benyomást fokozza a narráció stílusa, amely nemcsak egy közvetlen baráti csevej hangulatát idézi meg, hanem a kérdéseken és válaszokon keresztül a valódi interakció helyét és lehetőségét is megteremti.” Az ASMR-t szép számmal ötvözik a Mukbang műfajával, ekkor az influenszer szándékosan belecsámcsog a mikrofonba és esetenként két falat között gyengéden suttog valamit nézőinek.

Egészen meglepő, de az ilyen típusú videóknak több tíz milliós nézettségük van.

A magányos felhasználók előszeretettel fogyasztják el saját étküket egy Mukbang videót nézve, és szívesen oldják szorongásaikat egy relaxációs ASMR videó segítségével.

Mégis miért jelent problémát ez a jelenség?

Fontos megjegyeznünk, hogy a paraszociális kapcsolódás jelensége nem önmagában problematikus, hanem akkor válik azzá, ha háttérbe szorítja a valódi társas kapcsolatokat. Alapvetően az ASMR és a Mukbang műfajú videók sem károsak. Ezek nem mindennapi és ebből kifolyólag figyelemre méltó színterei a paraszociális kapcsolatok kialakításának.

Ahhoz, hogy eldönthessük mikortól problémás a jelenség, a youtuber és követőtáborának oldalát külön kell megvizsgálnunk.

Susan Greenfield úgy fogalmaz, hogy a közösségi média egy olyan hangokból és látványokból álló kétdimenziós világ, amely instant információt, online identitást és az „itt és most” élénk és annyira lehengerlő élményét nyújtja, ami felülmúlhatja a minket körülvevő sivár valóságot. Azonban a social media túlzó használata depresszióhoz, elmagányosodáshoz, szorongásokhoz és destruktív érzelmekhez vezethet. 

A tartalomgyártó, noha egy bizonyos feliratkozási szám felett egészen busás anyagi javakra tehet szert, érzelmileg nem sokat profitál mindebből. Donna Freitas a The Happiness Effect című könyvében ír arról a jelenségről, hogy a közösségi médiában mindig boldognak kell mutatkozni (a valódi érzelmektől függetlenül). A boldogságkényszer mellett a folyamatos online jelenlét kényszere is elhatalmasodhat a youtuberben. Ahhoz, hogy meg tudjon felelni többmilliós követőtáborának és tartani tudja komoly bevételi szintjét, úgy érezheti, egyre fokozódó érzelmi eszközökhöz kell folyamodnia. Ehhez egészen motivált, hiszen ahogy Tari Annamária klinikai szakpszichológus fogalmaz: a youtuber addig létezik, amíg ott a közönsége. Ha elfordulnak tőle, az ő „polírozott identitása" rommá dől, alakja összeomlik. Nem beszélve arról, hogy a lájkok és feliratkozások  egyre növekvő száma kézzelfogható mérőszáma lehet „kívül hordott" önértékelésének. Ezek a számszerű megerősítések dopaminfröccsként hatnak az agyban. A megemelkedett dopaminszint pedig digitális függőséget válthat ki. Vadidegenek akár millióitól függ az identitása, akik nevüket/arcukat gyakran fel sem vállalva hagynak nyomot lájkok és kommentek formájában a csatornáján.

Ez a tökéletesnek beállított, kétdimenziós virtuális valóság pedig még a legstabilabb személyiségnek is kikezdheti a lelki ellenálló képességét .

A képernyő másik oldalán a követők számára pedig szintén ártalmas lehet egy paraszociális kapcsolat táplálása. Az azonosulás vágya, a kiközösítéstől való félelem, esetleg az otthoni/iskolai (vagy munkahelyi) feszültségek együttesen kényszerítik menekülésre a nézőt egy olyan virtuális szférába, amely látszólag törődést és befogadást ígér, de valójában csak erősíti a belső frusztrációt. Azontúl, hogy a felnőttek körében a nárcisztikus/szorongó/introvertált/izolálódott karakterekre nézve ez veszélyt jelenthet, a serdülőkorúakra is fokozottan rossz hatással lehet. Hiszen a kamaszkor az az érzékeny időszak, amikor a legsebezhetőbbek vagyunk és leginkább szükségünk van a megerősítésekre.  Ebben a periódusban nélkülözhetetlenek a valódi társas kapcsolatok és az egészséges mintázatot tükröző példaképek. Tari Annamária Online illuziók — Offline valóság című könyvében úgy fogalmaz, hogy „ha a belső egyensúly, az énfunkciók optimális működése, az érzelmi apparátus számára az online tér elsődleges identifikációs helyszínné válik, egyrészt nem biztosít olyan háborítatlan és lassú fejlődési lehetőséget, mint kellene, másrészt fenntartja a túlzó idealizációt".

Mit tehetünk szülőként?

Előfordulhat, hogy a szülők arra lesznek figyelmesek, hogy a gyermekük több időt tölt kedvenc videómegosztói egyoldalú társaságában, mint kortárs kapcsolataival. Természetesen a megoldás nem abban rejlik, hogy a szülők árgus szemekkel monitorozzák a gyereküket és mindenféle kémapplikációk segítségével figyeljék online tevékenységét. Azonban sokat segíthet, ha a szülő első körben érdeklődő beszélgetésben feltérképezi, gyermeke mit talál vonzónak az adott tartalomgyártóban. Következő lépésként fel lehet hívni a gyermek figyelmét az életkorának megfelelően a videómegosztók és egyéb közösségi portálok veszélyeire. A változás folyamatában az is sokat számít, hogy milyen internetes szokásokat les el szüleitől otthon.

Hosszútávú segítséget nyújthat továbbá, ha a szülők ügyelnek arra, hogy a család érzelmi védőhálóján ne legyenek tátongó lyukak. Ugyanis ha a szülők képesek megteremteni egy  biztonságot nyújtó, érdeklődő-támogató közeget otthon, akkor képessé válhatnak a paraszociális kapcsolatokat ápoló gyermekükre visszatükrözni egy másik, stabil értékrendet, melyben a gyermek újraformálhatja sérült identitását. A lyukacsos családi védőháló befoltozásában pedig segítséget nyújthat a családterápia vagy a szülők párterápiája, melyet Pszichológiai Tanácsadó Központunkban is igénybe vehettek, ha szakember támogatására lenne szükségetek!