Amit a pánikbetegségről érdemes tudni

Ha az utcán sétálva hirtelen ránk tör az érzés, hogy nem kapunk levegőt, úgy érezzük a szívünk kiugrik a helyéről, izzadunk és már-már halálfélelmünk van, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy pánikrohammal állunk szemben. Ha ezek a rohamok bizonyos időközönként, sorozatosan ismétlődnek, akkor már pánikbetegségről beszélünk, mely sokak életét megkeseríti. Cikkünkben a pánikbetegség hátterével és kezelésével foglalkozunk!

A DSM-V nemzetközi osztályozása szerint a szorongásos zavarok egyik típusa a pánikzavar. A diagnosztizálás fő kritériuma az erőteljes félelemérzés hirtelen, szinte a semmiből történő felbukkanása. A személy olyan tüneteket tapasztal, mint a hiperventilláció, légszomj, magas pulzus, szédülés, hányinger, izzadás, mely erős halálfélelemmel és a kontroll elvesztésével társulhat. Fontos, hogy az említett jelenségek okaként felmerülő betegségeket orvosi vizsgálatok során kizárják.

Akkor beszélünk pánikbetegségről, ha a megmagyarázhatatlan, heves rohamok egy hónapban többször is előfordulnak, jelentősen megnehezítve az egyén életvitelét.

A pánikrohamok előtörésétől való félelem következtében a személy tartózkodhat a társaságtól, beszűkülhet szociális élete. Kerüli azokat a helyzeteket, melyek kellemetlen testérzettel vagy irracionális félelemmel párosulnak.

Milyen tényezők állnak a pánikbetegség hátterében?

1. Genetikai és biológiai rizikófaktorok

Számos kutatás mutatott rá, hogy a pánikbetegség genetikai komponenssel is rendelkezik. Az öröklődés aránya körülbelül 44%-ra tehető, mely jelentős mértékűnek számít a különböző kórképek között. A genetikai hajlam mellett sokat számít az illető biológiai érzékenysége. A neuromodulátor-rendszer működése, valamint több neurotranszmitter megváltozott mennyisége összefüggésbe hozható a pánikbetegséggel. A félelemre adott idegrendszeri válaszok folyamatát agyunk több része irányítja. A kutatók pánikbeteg páciensek vizsgálata során ezen agyi struktúrák (az amygdala, a hippokampusz, és a talamusz) fokozott érzékenységét figyelték meg. 

2. Általános pszichológiai érzékenység

A szorongásra való fokozott hajlam óriási jelentőséggel bír a pánikbetegség megjelenésében. A neuroticizmus magasabb szintje sok esetben már gyermekkorban fellelhető. Az úgynevezett viselkedésgátlás jelensége, mely a környezetre adott reakciók késleltetését jelenti, szintén már a korai években megfigyelhető. 

3. Speciális pszichológiai érzékenység

Egyes kutatások pánikbeteg szülők gyermekeit vizsgálták. Eredményeik azt mutatják, hogy habár a pánikbetegséget nem lehet „eltanulni”, a veszélyhelyzetre adott reakciókat és a szorongást megfigyelés és modellkövetés által elsajátíthatják az utódok.

Hogyan lehet kezelni a pánikbetegséget?

Valamennyi szorongásos zavar kezelésére a kognitív viselkedésterápiák bizonyulnak a leghatásosabb eljárásnak. A pánikbetegség esetében három fő tünetre fókuszál a terapeuta. A kognitív félreértelmezés, a hiperventilláció és a testérzetekre adott kondicionált válaszok helytelen folyamatának tudatosítása és mérséklése hozzásegítheti a személyt a rohamok intenzitásának és mennyiségének csökkentéséhez. Súlyosabb eseteknél a pszichoterápia mellett farmakoterápiára kerül sor, mely felnőtteknél antidepresszánsok és nyugtatók rendszeres használatát jelenti. A kezelés sikeressége számos tényező összetett függvénye. A személy neme, életkora, temperamentuma és motivációja sok faktort befolyásol, az esetleges társuló zavarok pedig nagyban megnehezíthetik a pánikrohamok mérséklését.

A kutatók kiemelnek a pánikbetegség kezelésében egy olyan rendkívül fontos tényezőt, mely kulcsfontosságú lehet, és az eredmények alapján kiskorúaknál is használhatónak tűnik. A pszichoedukáció során a szakember nemcsak felvázolja a terápia menetét, hanem a lehető legtöbb releváns ismeretét átadja az érintett személynek a pánikbetegség természetéről, etiológiájáról, kezelési lehetőségeiről. A kognitív megközelítés értelmében elengedhetetlen a maladaptív viselkedés minél pontosabb ismerete annak felülírásához,

tehát a pszichoedukációs tevékenység jó kiindulási pont valamennyi pánikbeteg számára.

Mit tehetsz, ha pánikroham tör rád?

1. Lassan szívd be a levegőt, tartsd benn pár másodpercig, majd fújd ki! Végezd ezt addig, ameddig meg nem nyugszol! Jót tehet, ha mindezt a friss levegőn alkalmazod.

2. Mondogasd magadnak: Mindjárt elmúlik! Ez nem a valóság, nem történhet semmi komoly baj! Amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan elmegy.

3. Próbálj meg valamilyen „kézzelfogható” ingerre fókuszálni! Érints meg valamilyen tárgyat, mosd meg hideg vízzel az arcodat, vagy számold meg az aprópénzt a zsebedben.

4. Adj magadnak elegendő időt!