Dr. House, az orvos zseni, egy megalomániás mizantróp, egy magányos különc, egy racionális, szarkasztikus drogfüggő, aki hazudik és manipulál. Mégis szeretjük, elfogadjuk és rajongunk érte! Miért? Mi vonz minket egy ilyen alakban? Tán titkon szeretnénk, hogy a mi orvosunk is így kezeljen minket? Vélhetően korántsem erről van szó. Mi teszi House-t egyedivé, karakterré, aki nézők millióit vonzotta több éven át? Cikksorozatunkból kiderül.
Ahhoz, hogy könnyebb legyen lebontanunk House karakterét, illetve, hogy magának a sorozatnak az atmoszféráját megértsük, jungiánus, valamint posztjungiánus elgondolásokat hívunk segítségül jelen cikksorozatban.
Jungtól House-ig
Freudhoz hasonlóan Jungnál is létezik a tudatos és tudattalan világa, habár Jungnál kétfajta tudattalanról beszélünk. Az egyik a személyes tudattalan, míg a másik a kollektív tudattalan. Előbbit az ember egyéni élményei, tapasztalatai töltik meg, míg az utóbbit olyan egyetemes, kultúrán átívelő öröklött tartalmak, melyeknek alkotóelemei hasonlóak ahhoz, amelyek a különböző mítoszokban is megjelennek. Ezek az archetípusok az emberiségre jellemző közös tapasztalatra utalnak. A tapasztalat szólhat jóról, gonoszról, egészségről, betegségről, életről és halálról is.
A kórházi sorozatok orvosaira tekinthetünk úgy is, mint az orvos „gyógyító” archetípus megjelenítésére. Ezekben a sorozatokban olyan lényeges és ellentétes témák merülnek fel, mint az előbb is említett „közös” tapasztalat, azaz betegség-egészség, élet és halál kérdése, illetve számos egyéb morális konfliktus, melyeken a szereplők mennek keresztül. Egy-egy ilyen mítoszban, narratívában könnyen ráismerhetünk saját félelmeinkre, dilemmáinkra, erkölcsi és etikai álláspontjainkra. House-nál a „sebzett gyógyító” címke a különböző kultúrákon átívelő mítoszok szereplőjeként jeleníti meg a társadalmon kívüli helyezkedő sámán archetípusát.
„House a férfi, akit gyűlölsz és szeretsz.”
A jungi elméletben nagy hangsúly helyeződik az ellentétek párharcára. House néha mágikusan gyógyít, néha pedig radikális beavatkozásaival, diagnózisaival a beteg életét is kockára teszi, sőt esetleg szinte bűnös a beteg halálában. House személyiségét is az ellentétek harca irányítja, megszállott racionalista, aki elveti a szigorú objektivitás határán kívül helyezkedő elképzeléseket (például a vallást), mégis néha egy-egy esetet úgy old meg, hogy szinte mágikus intuícióját, szubjektív megérzését használva ébred rá a megoldásra.
House, a betegség
House karaktere az ellentétek eredménye. Nem tudjuk teljességgel eldönteni, hogy House pszichés beállítódása extrovertált vagy introvertált volna, de többségében az utóbbi jellemzi. A belső világ felé fordul, habár szélsőségesen racionális és objektív. Jung elmélete alapján léteznek a személyiséget meghatározó archetípusok is, csakúgy, mint a perszóna, árnyék, selbst, anima és animus.
Ezeket nevezhetjük a „pszichológiai gének” megfelelőjének is.
A perszóna személyiségünk azon, főként tudatos aspektusa, mely azt foglalja magába, hogy hogyan illeszkedünk be a társadalomba, milyen szerepeket veszünk fel annak tagjaként. A perszónával ellentétes, főleg tudattalan aspektus a személyiség árnyék része, mely a számunkra elfogadhatatlan, elutasított, elfojtott tartalmakat foglalja magába, melyek egyszerre félelemkeltőek és vonzóak számunkra. Félelmet az ébreszt bennünk, hogy ezek az aspektusok még nem integrálódtak teljesen személyiségünk tudatos részébe. House perszóna része a megszállott diagnoszta, a „sebzett gyógyító”, a „sámán”, míg személyiségének árnyék részeként tekinthetünk a különféle betegségekre, melyekkel harcol.
House alteregója a nyomozó, aki a rejtély megoldása után kutat. Racionális, logikus gondolkodással, de intuitív megérzéseire hagyatkozva nagyon pontos következtetéseket tud levonni. Ezek a tudattalan gondolatmenetek azért lehetségesek számára, mert lélekben közel áll a betegséghez, az árnyékhoz. Csakúgy, mint egy jó oknyomozó, azért tudja kikövetkeztetni a bűnöző lépéseit olyan könnyedén, mert lélekben közel állnak egymáshoz. A bűnöző a detektív árnyék része. Hasonlóan House, aki testében viseli a patológiát (egyik lábizma elhalt), közel került tudattalanjához és személyiségének árnyék részéhez. House és a betegség ugyanazon érme két oldala, mint ahogy a sámán és a betegség is együtt járnak. Az egyik epizódban (5. évad, 2. rész), az orvosi team egyik tagja (Tizenhármas) így szól:
„House elment, és vele együtt a beteg tünetei is.”
Ezt a gondolatmenetet leginkább ott vehetjük szemügyre, amikor a sorozatban számos kis snitten keresztül szinte „behatolunk” a beteg testébe. A kamerakép közelről mutatja be, hogy mi történik a páciens szervezetében, mi a következő tünet. Ennek révén betekintést nyerhetünk House tudattalanjába, mintha csak az ő fejében járnánk, a fizikai korlátokat átlépve, szinte molekuláris szinten követve végig a betegséget. Az eset akkor kerül megoldásra, mikor ezen „víziók” tudatosulnak House számára.
House – a sámán világok között teremt hidat
House nonkonformista. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy sehova se illeszkedjen be. A kórházban nem viseli a tekintélyt szimbolizáló fehér köpenyt, helyette kék farmerben és sportcipőben jár. De mégis a sorozat úgy mutatja be, hogy House és a kórház összetartoznak. Szüksége van erre az átmeneti térre, hogy a racionalitás, logika, dedukció és az intuíció tudattalan világa között mozoghasson. Erre egy utalás a sorozatból, amikor egy részben (4. évad, 10. rész) szimbólumként megjelenik, hogy House hideg vízben fürdik annak érdekében, hogy pár emlékképet jobban fel tudjon idézni. Ezen emlékképek nélkül képtelen beteljesíteni sámáni feladatát, közel kerülni az árnyékhoz, és így gyógyítani, megoldani az adott esetet. A fürdés segítségével, mely lehet utalás a születésre, az átmeneti térben való létezésre is, végre tudja hajtani ezt a feladatot. Claude Lévi-Strauss, híres szociológus és antropológus, az ilyen típusú embereket anomális karakterekként említi, melyet arra alapoz, hogy „sem a jó, sem a rossz világban nem léteznek... Képesek a tér két pontja között létrejött feszültség elviselésére...”
