Droggal elnyomni, ami fáj – A trauma és női szerhasználat kapcsolata

Talán senki nem gondolná, hogy maga a trauma jelenségének és mechanizmusának felismerése modern korunk vívmánya. A trauma fontosságának felismerése és a feminista hullám partra érkezése fontos sarokköve a női szerhasználók hatékonyabb ellátásnak és kezelésének. Ma Magyarországon minden ötödik nőt érint az abúzus valamilyen formája, és a párkapcsolati erőszak 95%-ban férfi a bántalmazó. Milyen kapcsolat lehet a szerhasználat és a trauma között? Traumafókuszú megközelítés a női szerhasználat tükrében.

Az 1980-as években kezdték felismerni, hogy a fizikális és mentális egészségügyi problémákban gyakran központi és sokszor észrevehetetlen szerepük van a traumatikus élményeknek. Ma már szinte egyértelmű a trauma fontossága és annak hatásai, mégis meglepő lehet az a tény, hogy mindez új keletű „felfedezésnek” számít. Freud híres páciense, Anna O. analízise nyomán foglalt először állást a gyermekkori szexuális traumák hatásairól. A hisztéria kialakulását a szexuális abúzus hatásának tulajdonította, így elsők között fogalmazta meg a trauma súlyos hatásait a személyiségre. Azonban művét, melyben mindezt összefoglalta a teljes elutasítás fogadta a tudományos világ részéről, aminek hatására Freud végül elutasította saját tanait.

Katona dolog

A pszichés trauma „létjogosultságát” az első világháború katasztrofális hatásai hívták először életre. A pszichiáterekhez tömegével kerültek, az úgynevezett „gránátsokkban” szenvedő hazaérkezett katonák. A gránátsokk tünetei kísértetiesen hasonlítottak az eddig nőknek tulajdonított hisztéria tüneteihez. Ekkor kezdték boncolgatni először, hogy a gránátsokk tüneteit valószínűsíthetően a harcmezőn átélt pszichés trauma okozza.

Az átélt, látott, hallott erőszak hatalmas érzelmi stresszt okozva, a zavar kialakulásához vezetett.

Azonban a háború végeztével az érdeklődés eltűnt és csak a második világháború, majd a vietnámi háború idején kapott szárnyra újra. Tehát hosszú évtizedeknek kellett eltelnie, mire 1980-ban a tudományos pszichológiában a pszichés trauma okozta tünetegyüttes valós diagnózissá vált poszttraumás stressz zavar (PTSD) néven.

A négy fal magába zár

Az 1800-as évek végén nem volt véletlen, hogy a főként nőket vizsgáló hisztériakutatások, amelyek a szexuális trauma kérdéseit feszegették nem értek célt. Ekkor még nem számított fontos kérdésnek a nőket ért abúzus problémaköre. Így az 1970-es évekig, amíg a feminista mozgalmak hulláma nem ért partot, senki nem foglalkozott azzal, hogy nem a katonák azok, akik nagyobb arányban szenvednek PTSD-ben, hanem a mindennapi életüket élő, hétköznapi nők. A magánélet az otthoni négy fal között történt események szentsége miatt a téma tabunak számított. A stigmatizációtól való erős félelem pedig csak tovább erősítette mindezt, hiszen a társadalmi elvárásokba csak a boldog és kiegyensúlyozott családkép fért bele. A feminista fordulat hatására egyre erősebb nagyító alá került a hosszú ideje figyelemért könyörgő téma. Egyre több kutatás mutatott rá arra, hogy a nők nagy hányada találkozik az abúzus valamely formájával az élete során. Az áldozatok egyre több figyelmet kaptak.

Nemcsak a testnek, a léleknek is fáj

A közbeszédben az erőszak, a trauma, az abúzus és a poszttraumás stressz-zavar kifejezéseket felcserélve, akár egymás jelentésében is használjuk. Azonban fontos lehet tisztázni ezeket a fogalmakat. Az abúzus jelentése röviden visszaélés. Az elkövető személy visszaél fölényével, ami lehet mind fizikai, hatalmi, de akár mentális is. Talán az a legegyszerűbb, ha a traumára úgy gondolunk, mint az erőszakra vagy más, erősen negatív élményre adott reakcióra. A trauma mindig olyan eseménnyel vagy élménnyel kezdődik, ami meghaladja a normális megküzdési képességünket. Mindez olyan fájdalmas érzelmi állapotot hoz létre, amit a viselkedés is lekövet. A trauma egyszerre egy esemény és egy reakció az adott történésre.

A PTSD a traumára adott olyan reakció, ami végül zavarrá válik.

A traumatikus események fő jellemzője, hogy az élet vagy a testi integritás fenyegetetté válik, súlyos hatással vannak az énstruktúrára, megkérdőjelezik a biztonságos világba vetett hitünket és az énünk pozitív értékeit. A biztonság helyét az elidegenedés, a magány érzése és az izoláció veszi át. A trauma hatására könnyedén kialakulhat a PTSD, melynek tünetei három fő csoportba esnek. A hiperarousal miatt a személy állandó veszélyérzetet él át, így folyamatos készenléti állapotban van. Az emlékbetörések miatt a traumatikus eseményt bármikor újból átélheti az áldozat és a beszűkülés az énvédelmi rendszer tehetetlenségének érzésével jár együtt. Az ismételt és akár hosszan tartó trauma a PTSD olyan formáját alakíthatja ki, amely a teljes személyiséget elnyomja és rombolja.

Hogyan foltozza be a sebeket a szer?

A traumával foglalkozó kutatások szerint mind a két nem hasonlóan veszélyeztetett abúzus szempontjából gyermekkorban, ekkor a családtagok vagy ismerősök az abúzálók. Azonban ahogy cseperedünk a férfiakat inkább ellenségeik, haragosaik vagy idegenek bántalmazzák, míg a nőket főként hozzájuk közel álló személyek, leginkább a szeretőjük, párjuk vagy férjük bántalmazza valamilyen módon. Ma Magyarországon ez minden ötödik nőt érint. Az a tény, hogy a szerető kapcsolat válik a rémálom helyszínévé erőteljesen súlyosbítja a nők mentális problémáinak, a klinikai komorbid zavarok kialakulását. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy akinek szeretnie kéne minket, gondoskodnia kéne rólunk, az életünkre tör.

A nők szerhasználatának kialakulásában a traumatikus élmények hatása fokozottan jellemző,

sokan azért fordulnak a különböző szerekhez, hogy tompítsák a trauma hatását, a trauma okozta tüneteket.

Valamilyen módon, de legalább egy kis időre képesek legyenek lazítani és elfelejteni a velük történt eseményeket. Sajnos az éremnek van egy másik oldala is. A szerhasználó nőkre még jellemzőbb, hogy abúzus áldozatává válnak. Ez összefügg azzal, hogy nagy részben a párjuk is szerhasználó. Emellett a szerfüggőség sokszínű patológiás működésmódhoz vezethet. A szerhasználat hatására a szerfüggő nők nem képesek reálisan felmérni egy adott helyzet veszélyességét, mert bármit megtesznek, hogy szerhez jussanak. Döntési képességük gyengül, így az abúzív kapcsolatból való kilépés sokszor nem is opció. A szerhasználat és az abúzív kapcsolat hatására az izoláció felerősödik, és egy olyan depresszív spirál alakul ki, amely zavartságot, beszűkültséget, kontrollvesztettséget és csökkent önértékelést eredményez. A PTSD prevalenciája akár ötször több a szerhasználók esetében, mint normál populációban.

Kiút az örvényből

Mivel a szerhasználatra férfi problémaként tekintett a társadalom, így a függőség kezelése, ellátása erősen maszkulinizált és a szerhasználó nők vagy egyáltalán nem jutnak el kezelésre, vagy ha igen, az könnyen nem éri el célját. Azonban a traumafókuszú megközelítés terjedésével a kétezres években már a függő nőket nem elsősorban, mint szerhasználókat kezelték, hanem mint trauma túlélőket. Mindez fontos mérföldkő volt annak megértésében, hogy a traumát átélt szerhasználó nők esetében, nem csupán a függőség kezelése a cél. A traumafókuszú segítség az addikció kezelésében csökkentheti a trauma alapú visszaesés és így a hatékony kezelés valószínűségét.

Az ideális ellátás során tehát figyelembe kell venni a trauma jelenlétét, fontos kerülni a retraumatizáció esélyét és fontos mérföldkő a megküzdési képesség fejlesztése is.

Judith Herman, a Trauma és gyógyulás című, a témában íródott hiánypótló kötet szerzője a traumára kapcsolódási zavarként tekint és három fő lépcsőfokot jelöl meg a gyógyulás útján. Az első lépcsőfok a biztonság visszanyerése, a második lépcsőfok a traumával való munka, mely során teret kap az emlékezés, a gyászolás. Ez az időszak igen érzékeny, így a relapszusokra számítani lehet, aminek az az előnye, hogy tudatosan is készülhetnek rá az ellátás során. A harmadik lépcsőfok a visszakapcsolódás segítségével az új énkép és új jövő perspektíva kialakítása. Mindezt olyan légkörben szükséges kialakítani, ahol holisztikus megközelítésben figyelembe veszik a nők élettörténeteit és szükségleteit.

A genderérzékeny ellátás figyelembevétele határozottan szükséges, mert segítenek a nők életén és szükségletein keresztül felépíteni a megfelelő és leghatékonyabb kezelési lehetőségeket és ezáltal a szerhasználó nők is megkaphatják azt a segítséget, amellyel hatékonyabban képesek elindulni a gyógyulás útján.