Az orvosi gyakorlatból tudjuk, hogy azok a nők, akik traumaként élik meg első szülésüket, gyakran úgy döntenek, nem vállalnak több gyermeket. Eddigi tudásunk szerint, szisztematikusan a szülés élménye és a jövőbeli szaporodási szándék közötti kapcsolatot még nem vizsgálták. Tehát nincs megalapozott ok-okozati viszony a két esemény között. Milyen további tényezők befolyásolhatják a szülés élményét? Egy stockholmi vizsgálatban kontrollált és randomizált mintát gyűjtöttek össze, ahol a résztvevő nők első szülési tapasztalatait rögzítették, majd összevetették későbbi szüléseik számával. Jelen cikk célja bemutatni e kutatás eredményeit, ami igyekezett feltárni, vajon a nők első szülésélménye befolyásolja-e a jövőbeli gyermekvállalási szándékukat? Cikkünkből kiderül!
Az összesen több mint hatszáz résztvevő nagy része összességében pozitív élményként élte meg az első szülését. Ugyanakkor azok a nők, akik negatívan, kisebb eséllyel vállaltak második gyereket. Azok közül a nők közül, akiknek negatív volt a szülés élménye, harmincnyolc százalékuknak nem születtek további gyermekei. Míg akiknek jobb élményt jelentett, kisebb arányban álltak meg egy gyermeknél. A kutatásból kiderült az is, hogy a szélsőségesen negatív szülésélmény összefüggésbe hozható a szülések közötti megnövekedett időtartammal is. A negatívan vélekedő nőknél ugyanis több mint négy év telt el az első és a második gyermek születése között, míg akik pozitívabbnak ítélték a szülést, átlagosan csak közel két és fél év.
Számos, statisztikailag jelentős különbség mutatkozott azon nők között, akik nem szültek többet, és akiknek egy vagy több szülése is volt később. Különböztek például a teljes, szülést övező élmény tekintetében, korban, családi állapotban, iskolázottságban és a szüléssel kapcsolatos elvárásokban, hozzáállásban. Vizsgálták továbbá a szomatikus és pszichés szorongás mértékét, a külső-belső kontrollhely hiedelmet, a döntéshozatal során mutatott attitűdöt, a szülés gondolatától való szorongást, a vajúdás során átélteket, a megélt fájdalmat és az anyai szerepekkel kapcsolatos gondolatokat. Azonban ezen tényezőkben nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget a nők csoportjai között. Ami ebből látszik, hogy sem az eltérő pszichés állapot, sem a szülésre való felkészültség nem befolyásolta úgy a további gyermekvállalási szándékot, mint a negatív élmény az első szülés alkalmával, a harmincöt évesnél idősebb kor és az egyedülálló családi állapot, mutatott rá a kutatás. Azok a nők ugyanis, akik pozitívabban értékelték az első szülésélményüket, majdnem kétszer nagyobb eséllyel vállaltak második gyermeket az elkövetkezendő nyolc-tíz év alatt, mint azok, akiknek negatív szülésélményük volt első alkalommal.
A tanulmány legkiemelkedőbb eredménye az, hogy azok a nők, akik szubjektíven szinte traumatikusnak élik meg első szülésüket, úgy tűnik, egyáltalán nem vagy kevesebb gyermeket szülnek később, és a két szülés között hosszabb időre van szükségük. Érthető okokból az idősebb kor és az egyedülálló családi állapot szintén összefüggésbe hozható a jövőbeli gyermekvállalási szándékkal. Annak ellenére, hogy számos tényezőt igyekezett befolyásolni a kutatás, nem zárhatók ki egyéb hatások sem, amelyek vizsgálatára azonban a kutatás nem terjedt ki. Bizonyított tény, hogy többek között a személyiségváltozók is hatással lehetnek az egészségi állapotra, a rendellenességek etiológiájára és előrehaladottságára. John és Srivastava elmélete szerint az öt nagy személyiségdimenzió gyakorol hatást az egészségi állapotunk kimenetelére: barátságosság, lelkiismeretesség, extraverzió, nyitottság és neuroticizmus – valószínűleg ez utóbbi a felelős a megbetegedésekért. Elméletileg tehát, a neuroticizmus mint személyiségvonás befolyásolhatja az első szülésélményt és a második gyermek iránti vágyat egyaránt. A kutatás korlátai ellenére a kapott adatokból világosan látszik, hogy a nők élményei és tapasztalatai az első szülés alkalmával jelentős hatással lehetnek a jövőbeli gyermekvállalási szándékra. A tanulmány felhívja a figyelmet a nők igényeire, és segít megérteni azt, hogy miért olyan fontos, hogy komoly odafigyeléssel kezeljük a várandós nőket, figyeljünk tapasztalataikra és élményeikre, már a terhesgondozás során is.
