Egy fantáziavilág az álom és az ébrenlét határán: a tudatos álmodás

Akkor beszélünk tudatos, vagy éber álmodásról, ha az ember az álom közben rájön, hogy éppen álmodik, ám közben nem ébred fel. Míg egy hétköznapi álomban a legabszurdabb jeleneteket is gyanútlanul elhisszük, addig a tudatos álomban pontosan tudjuk, hogy minden, ami történik, csupán a képzeletünk szüleménye. Innentől nem csak főszereplői vagyunk az álmunknak, hanem egyben megfigyelői vagy akár alkotói is. Cikkünkből többek között kiderül, hogy mi mindenre alkalmazható a tudatos álmodás képessége, vagy hogy kikkel beszélgetünk álmunkban.

Egy álmot tehát onnantól hívunk tudatosnak, amikor rájövünk, hogy az egy álom, és nem a valóság. Különbség van azonban a tudatosság szintjében is, ami meghatározza az álom kontrollálhatóságát. A tudatosság legalacsonyabb szintjén csupán megfigyelői vagyunk az álmunknak, viszont, ahogy nő a tudatosság, úgy válik egyre irányíthatóbbá az álom is. Az igazán tapasztalt tudatos álmodók képesek egy teljesen egyedi fantázavilágot teremteni, ahol minden lehetséges, és miközben álmodnak, képesek a történéseket folyamatosan elemezni is. Éppen ezért nem csoda, hogy a tudatos álmodás egyre felkapottabb mind a közbeszédben, mind a kutatási témák körében egyaránt.

Freud szerint az álom a múlt és a jelen tudattalan tartalmairól tudósít. A tudattalan képzetek, amelyek napközben nem tudnak a tudat szintjére feltörni, kerülőutat választanak, és az álmokon keresztül nyilvánulnak meg. Ezen gondolatmenetet folytatva arra az izgalmas következtetésre juthatunk, hogy az éber álmodás nem más, mint egy olyan köztes tudatállapot, ahol a tudatos elme (mégis) találkozhat a tudattalannal.

Mi történik az agyunkban?

A modern agyi képalkotó eljárásoknak köszönhetően már neurológiai bizonyítékok is alátámasztják az éber álmodásról szóló beszámolókat. A tudatos álmodás mérhetően és lokalizálhatóan különbözik az ébrenléttől és a normális álmodástól. Az alvás alatt – az agyhullámok eltérő frekvenciája alapján – különböző szakaszokat különböztetünk meg. Az egyik ilyen a REM-szakasz (rapid-eye-movement=gyors szemmozgás), amelyre a magas frekvenciájú, ébrenlétszerű agyi elektromos tevékenység jellemző, és ami alatt többnyire intenzív álomtevékenység folyik.

A tudatos álmodás hordoz bizonyos REM alvásos és bizonyos ébrenlétes jegyeket is. Az éber és a sima álmodás közti különbség leginkább a frontális lebeny aktivitásában érhető tetten. Tehát a szürreális álombeli jeleneteket azért nem kérdőjelezzük meg, mert a frontális lebeny azon területei, amik a kritikus gondolkodásért, ön-reflektív tudatosságért, döntéshozatalért, és az öntudatért felelősek, inaktívak. Ezek a területek azonban a tudatos álmodás alatt bizonyos fokú aktivitást nyernek, és összekapcsolódnak az alvás szubjektív élményével anélkül, hogy az illető felébredne. Egy kutató érdekes megfogalmazása szerint a tudatos álmodás a pszichózis ellentettje, mert míg a pszichózis egy patológiás álmodás ébrenlét alatt, addig a tudatos álmodás egy pszichés ébrenlét az álmodás alatt.

Kik és hogyan tudnak tudatosan álmodni?

Egy felmérés szerint a megkérdezettek 82%-a legalább egyszer tapasztalt már élete során tudatos álmot. Tehát elméletileg szinte mindenki képes a tudatos álmodásra, de vannak, akik fogékonyabbak rá. A kutatások azt mutatják, hogy az információfeldolgozás tekintetében a tudatos álmodók valamelyest eltérnek a nem tudatos álmodóktól, ám az ezeket mérő kapcsolatok statisztikai erőssége meglehetősen gyenge volt.

Alapvetően kétféleképpen juthatunk el az éber álmodáshoz. Az egyik lehetőség az, amikor az álom normális álomként kezdődik, ám egyszer csak „belecsöppenünk” mint tudatos megfigyelők. Egy másik módja a tudatos álom elérésének az, ha a normális ébrenléti állapotból „zuhanunk bele” az álomba úgy, hogy a tudatosság nem szűnik meg. Vannak, akiknek spontán is sikerül tudatos álomba kerülni, ám a legtöbben hosszas gyakorlás után tesznek szert erre a képességre.

Számos technikát találhatunk az éber álom előidézésének fokozására, példaként álljon itt most a tudatos álom tanulmányozásáról híres kutató, Paul Tholey (1983) által kidolgozott módszer, a reflektív technika. A módszer alapja, hogy kialakítsunk egy kritikus-reflektív attitűdöt az ébrenlétünk alatt, így az idővel az álmainkban is megjelenhet. Ehhez naponta fel kell tenni magunknak a kérdést: Most álmodom vagy ébren vagyok? A kérdést  1) rendszeresen, 2) az elalvás előtti lehető legközelebbi pillanatban, 3) és olyan helyzetekben tegyük fel, ami hasonlóságot mutathat bizonyos álombeli történetekkel. Ezeket a lépéseket legalább egy hónapon keresztül, minden nap többször meg kell ismételni ahhoz, hogy sikerrel járjunk.

Mit lehet csinálni egy tudatos álomban?

A rövid válasz az, hogy bármit. Ha elég tapasztalt tudatos álmodók vagyunk, csak a fantáziánk szab határt annak, hogy mivel töltjük meg az álmainkat. Talán nem meglepő módon a legnépszerűbb álombeli időtöltés a szórakozás, ideértve a repülést, a különböző játékokat, szexuális élményeket. Sokan használják az éber álmodást a rémálmok leküzdésére is. Sőt, esetenként a depresszió és a PTSD (poszttraumás stressz zavar) tünetei is enyhíthetők. A tudatos álommal akár a lámpalázunkat is csökkenthetjük. Ha például amiatt izgulunk, hogy sok ember előtt kell előadást tartanunk, az álmunkban el tudjuk próbálni „élesben” a helyzetet, akár többször is, és így a valóságban már sokkal kevésbé lesz ijesztő a fellépés.

A sportolók körében is egyre népszerűbb a tudatos álom technika, mert az álombeli gyakorlásokkal tökéletesíthetik a mozdulataikat. Egy érdekes tanulmányban például úgy gyakorolt álmában egy lovas sportoló, hogy lassított időben végezte a legapróbb mozdulatokat. Akár veszélyes, extrém sportokat is lehet gyakorolni, mivel az álomban ezek teljesen kockázatmentesek. Ez óriási lehetőséget jelenthet például a fizikoterápia területén. Ezen kívül vannak, akik kreatív ötletet, inspirációt keresnek az álmaikban, vagy épp válaszokat egy megoldandó problémájukra.

Kikkel beszélgetünk az álmunkban?

Nagyon izgalmas területe a tudatos álmodásnak az álomkarakterekkel való beszélgetés. Számos vita folyik még máig is arról, hogy vajon az álomfigurák az agy véletlenszerű alkotásai, vagy az álmodozó személyiségének egyes részeinek a reprezentációi, akik még talán valamiféle saját tudattal is rendelkeznek.

Ennek feltérképezésére is születtek kutatások, ahol a kísérleti alanyok kivételesen nem a tudatos álmodók, hanem az álombeli karaktereik voltak. Az álmodó az éber álom alatt különböző feladványokat – például rajzolás, rímfaragás, számolási feladatok – adott az álomfiguráinak. Azt találták, hogy a kreatív feladatokban, mint például a rímfaragás, metaforaalkotás, nagyon jól teljesítettek, egy kísérlet alkalmával még az éber kontrollcsoportot is lekörözték válaszaikkal.

Úgy tűnik viszont, hogy az álombeli tudattalan tartalmak nem mélyen megbújt matematikusokká formálódnak. Több kísérlet is azt találta, hogy a logikai feladatokban nem jeleskednek az álomrakterek. Olyan egyszerű matematikai műveleteket, ahol a végeredmény 20-nál nagyobb szám, nem tudnak megoldani.

Egy másik érdekes, német nyelvű kísérletben az volt a feladat, hogy az álombeli karakter egy olyan idegen szót mondjon, amit az álmodó nem ismer. Az álomfigura a következőt válaszolta: „Orlog, ez a szó jellemzi a kapcsolatunkat.” Az „orlog” szó németül nem jelent semmit, és az álmodó valóban nem is ismerte ezt a szót. Miután felébredt és fellapozott néhány idegen nyelvű szótárt, rátalált a holland „oorlog” szóra, ami azt jelenti, hogy vita, háború. Ez a történet arra enged következtetni, hogy tudatos álmunkban valahogyan képesek vagyunk az elveszettnek hitt emlékeinkhez közelebb kerülni. Ezek az eredmények különösen értékesek a tudattalan szféra feltérképezésének szempontjából.

Az álmokban azonban nem csak barátságos szereplők vannak, akikkel feladatokat lehet megcsináltatni. Sokszor találkozhatunk veszélyes álomalakokkal is. A kutatók szerint ezekkel a fenyegető álomfigurákkal való találkozások az álmodó interpszichés vagy pszichoszociális konfliktusait jelenthetik. Ha pedig valaki egy fenyegető álomfigurával találkozik álmában, akkor érdemes a menekülés helyett a konfrontációt választani, ez ugyanis csökkentheti a jövőbeni fenyegető karakterekkel való találkozás valószínűségét.

Van veszélye a tudatos álmodásnak?

Egyelőre még nincs elég adatunk a tudatos álmodás hosszú távú hatásairól, ugyanis nehéz annyi és olyan alanyt találni, aki képes és hajlandó laboratóriumi körülmények között is produkálni a tudatos álmodást. Néhány tanulmány azonban óvatosságra int az éber álmodás gyakorlásával kapcsolatban, mert vannak olyan technikák, amelyek megzavarják az egészséges alvásciklust. Ilyen például az a módszer, ahol az éjszaka közepén kell felébresztenünk magunkat, majd újra visszaaludni. Az ilyen technikát alkalmazó tudatos álmodóknál már kimutatható a kapcsolat az alvásminőség romlásával. Érdemes tehát nem ennyire drasztikus módszerekkel gyakorolni, hogy nyugodtan és egészségesen élvezhessük a tudatos álmok izgalmas világát.