Vajon csak jól hangzik vagy tényleg van alapja a címben megfogalmazott kérdésnek? Számíthat-e pszichés jóllétünk, amikor testtartásunk irányításáról van szó? Cikkünkben felkutatjuk az érzelmi stabilitás és a testi egyensúly lehetséges összefüggéseit.
Az érzelmi stabilitás egyfajta mutatója lehet egészségünknek. Értelmezhető készségként vagy személyiségvonásként (tulajdonság) is. Azt jelenti, hogy mennyire tudjuk érzelmi kilengéseinket korlátok közt tartani és kerülni a szélsőséges reakciókat. Ha a két végletet nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy az érzelmileg stabil embert nehéz felbosszantani. Ő az, aki nem szorong és nem aggodalmaskodik, érzelmi reakciói lassabbak és könnyen visszatérnek az alapszintre. Ezzel szemben az érzelmileg labilis személy az ellentéte, a bosszankodó, szorongó, a lángra lobbanó típus, akit jobban megvisel a hosszan tartó stressz hatása is. Az emberek többsége természetesen e két véglet közt mozog, nem írható le két „tiszta” típus mentén. Annyi bizonyos, hogy
érzelmeink elválaszthatatlanok testi folyamatainktól.
Zsigeri információk által nagyon szorosan kapcsolódnak testünkhöz, ám ezt ritkán vesszük észre. Olyan helyzetekben lehet ez egyértelmű, amikor szerelmesek vagyunk, pillangókat érzünk a gyomrunkban, a szívünk pedig majd’ kiugrik a helyéről. Ám az érzelmek ennél sokkal több helyzetben képesek tudattalanul is befolyásolni mindennapi döntéseinket, cselekedeteinket és jóllétünket. Kutatások alapján azt is tudjuk, hogy testi egyensúlyunkra (poszturális kontroll) is hatással vannak hangulati állapotaink. Egyensúlyunk lehet statikus, amikor egy helyben kell állnunk, súlypontunkat megtartva, illetve dinamikus, amikor a testtartás irányításának képességéről beszélünk mozgás közben. A kutatók eddig legszorosabban a szorongással találtak összefüggést. A szorongás nagyon általánosan megfogalmazva az egyik fő, negatív érzelmekkel járó állapot, és összekapcsolható valamilyen veszély érzékelésével. Egyfelől
akik egyensúlyzavarban szenvednek, hajlamosabbak a szorongásra,
másrészt a testtartás instabilitását figyelték meg szorongással küzdőknél. Ez tehát egy reciprok összefüggés. Az is tudható, hogy egy átfedő, neurális hálózat is felelős ezért, vagyis az agyban találkoznak azok a területek, melyek felelősek mind az egyensúly, mind pedig a szorongással kapcsolatos információfeldolgozásért. A szorongásoldó gyógyszerek (mellék)hatásai is ronthatják a poszturális kontrollt, pl. a pszichomotoros funkciókat gyengítő vagy szédülést okozó, álmosító és éberséget csökkentő jellegük miatt.
A különféle érzelmek, érzelmi állapotok tehát befolyásolhatják azt is, hogy testileg mennyire vagyunk egyensúlyban. Testtartásunk folyamatos észlelése és fenntartása (tudatosan, tudattalanul) egyik alapfeltétele annak, hogy mozgásunkat szabályozni tudjuk. Könnyen előfordulhat, hogy ha pl. felzaklatva érkezünk jóga órára, akkor kevésbé fognak sikerülni az egyensúly megtartására alapozó pozíciók. A jövőre nézve fontos lehet felmérni pl. rehabilitáció, mozgásterápia során, hogy a személyek milyen hangulatban érkeznek, és pozitív érzelmeket előidézve akár növelhetjük a terápiák sikerességét is.
