Élet és halál összefonódása – szexualitás daganattal a testben

Több mint százféle daganatos megbetegedés csorbíthatja az emberi életminőséget napjainkban. Sajnos a szexuális élet sem marad érintetlenül ezekben az esetekben. Miért van az, hogy a daganattal élők vajmi kevés tájékoztatást kapnak a szexuális funkciókban várható változásokról és azok kezelési lehetőségeiről? Talán ez nem elég fontos terület, amikor a kérdés a túlélés? Cikkünkben a szexuális funkciók daganatos megbetegedésekben való változásairól és megküzdési lehetőségekről írunk.

Évente mintegy tizennégymillió új megbetegedést regisztrálnak az egészségügyben világszerte. Tagadhatatlan, hogy a túlélésért folytatott erőfeszítés az élet számos területét befolyásolja és új alkalmazkodási módok aktiválását kívánja meg az érintettől. A szexualitás sem marad ki sajnos ebből a körből. A manapság alkalmazott kezelési módok,

sugár-, kemo-, hormonterápia, műtétek, negatív hatást fejthetnek ki a szexuális funkciókra.

A szexuális működésben bekövetkezett változás nemcsak a reproduktív, nemi életben szerepet játszó szerveket érintő rákos megbetegedések esetén léphet fel. Hogy ki milyen változásokat, mellékhatásokat észlel, nagyon egyedi lehet még akkor is, ha ugyanarról a ráktípusról és kezelési technikáról van szó.

Gyakori tapasztalatok közé tartozik a szexuális vágy, izgalom, kielégülés csökkenése. A vaginális szárazság következtében az együttlétek fájdalmasak lehetnek. A nemi szervek érzéketlensége tapasztalható. Megjelenhet merevedési nehézség, korai magömlés, esetleg ejakuláció nélküli orgazmus, valamint inkontinencia az orgazmus közben. Lélektani szempontból a fiziológiás tünetek sérült testképpel, a szexuális önértékelés és a férfiasság, nőiség élményének csorbulásával párosulhatnak. Kutatások igazolják, hogy a páciensek megküzdését jelentősen megnehezíti a kezelőorvostól, csapattól származó szexuális szempontú edukáció hiánya. Nem tudják, hogy mire számíthatnak a fiziológiás változásokat, lelki hatásokat tekintve, és azt sem, hogy milyen kezelési lehetőségek jöhetnek szóba a változásokhoz való alkalmazkodás megkönnyítése céljából.

Változások és kezelési lehetőségek a női betegek esetében

Az egyik leggyakoribb, nőket érintő daganat a mellrák. Esetében gyakori a mellbimbó érzéketlenné válása, libidóvesztés és a kezelés indukálta menopauzális tünetek, mint a vaginális szárazság. A melleltávolító, -rekonstruáló műtétek pedig komoly hatással vannak a nők testképére. A párkapcsolati szerep, az intimitás megélése is sérülhet.  Az egyéb nőgyógyászati rákok (méhnyak, szeméremajak, méhnyálkahártya) szintén magas kockázattal bírnak a szexuális diszfunkciók kialakulását illetően. A sugárterápia következtében sérülnek a vaginális szövetek, melynek következtében könnyen kialakul a fájdalom- és vágyzavar ördögi köre.

A lélektani munka mellett nagyon fontos, hogy minden medikális lehetőségről tájékoztatást kaphasson a kliens, hogy a betegség és kezelés negatív fizikai hatásai enyhülhessenek. Az ösztrogén csökkentése ugyan fontos a rák kiújulásának megelőzése céljából, a hüvelyi szövetek fejlődéséhez ez szükséges lenne. Amikor ezektől a szövetektől megvonjuk az ösztrogént, veszítenek természetes nedvességükből, a rugalmasságukból és a vérátáramlásukból. Ezek a változások pedig hüvelyi atrófiát (sorvadást) eredményeznek. Ilyenkor a hüvely fala elvékonyodik, szárazabbá válik, könnyen megsérül. A behatolás így értelemszerűen az élvezetek felől a fájdalom élménye felé tud kanyarodni. Ezekben az esetekben kifejezetten

ajánlott a lubrikánsok és hidratálók alkalmazása, melyek nagy mértékben javíthatják a szexuális választ.

A könnyebb behatolás következtében növekedhet a szubjektív izgalmi szint, elérhető az orgazmus. A pozitív megerősítési körnek köszönhetően pedig a vágy is fokozódik. Fontos tudni, hogy míg a lubrikánsok helyi kezelésnek számítanak (szexuális együttlét előtt, közben alkalmazandók, síkosítják a hüvelyt, ezáltal védve a sérüléstől), addig a hidratálók a hüvely folyamatos ápolását szolgálják. A lubrikánsok esetében érdemes víz- vagy szilikontartalmú készítményeket alkalmazni, és kerülni a petróleumot tartalmazó termékeket. Ezek ugyanis roncsolják az óvszer anyagát, emelve a nemi úton terjedő betegségek és a nem kívánt várandósság kockázatát. A hidratálók esetében kevésbé az összetevő, mintsem a rendszeres alkalmazás a fontos (az ösztrogén-depriváció súlyosságától függően akár heti ötször).

Változások és kezelési lehetőségek a férfi betegek esetében

A reproduktív szerveket érintő daganatok közül a prosztata és a hererák érinti leggyakrabban a férfiakat. A prosztatadaganat esetében bevett kezelési lépés az androgén-depriváció, azaz a férfihormon csökkentése a szervezetben, mely az alábbi következményekhez vezethet: libidóhiány, merevedési zavar, orgazmus elégtelenség, péniszhossz csökkenés, hőhullámok, fáradékonyság, érzelmi labilitás, a férfi identitás észlelésének sérülése. A felépülés 18-24 hónapba is telhet.

A szájon át szedhető foszfodiészteráz gátlók (PDE-5 gátlók) alkalmazása gyakori a merevedési nehézségek kezelésében ezekben az esetekben. Előfordul azonban, hogy a férfiak megtagadják a pirulák rendszeres szedését akár a fizikai mellékhatások (fejfájás, izomfájdalom, arcpirulás), akár a pszichológiai kételyek miatt (gyógyszerszedéssel kapcsolatos szorongás, férfiasság csorbulásának fantáziája).

Hogyan éli meg a szexualitásban bekövetkező változásokat a beteg partnere?

A szexualitás szempontjából mindig párról és nem csak egyénről érdemes gondolkodnunk. A daganatos betegek partnereiről sem szabad ennek tükrében elfeledkeznünk, hiszen párjuk megváltozott szexuális működése az ő élményeiket is befolyásolja, valamint alkalmazkodást igényel tőlük.

Egy kutatásban daganatos betegek partnereit vizsgálták a rák szexuális életre gyakorolt hatása mentén. A beszámolók szerint a szexuális együttlétek gyakorisága és az intimitás is csökkent a kapcsolatokban. A negatív változásokat jellemzően a kezelések mellékhatásainak tulajdonították a résztvevők.

További nehézséget jelentett visszahelyezni a társat a betegből a szexuális partner szerepébe.

A gondozói szerep, hasonlóan a beteghez, kimerítő tud lenni. Az új prioritások és megküzdési módok lekötik a mindennapok jelentős részét. Nem nehéz belecsúszni abba a meggyőződésbe, hogy a szex már nem is fontos, és különben sincs rá idő, erő a kapcsolatban.

A szexualitás változásaihoz önvádlás, szomorúság, harag, kielégítetlenség társulhat. Az idősebbek, özvegyek, egyedülállók esetében könnyen kialakul az a hozzáállás, hogy a szex már úgysem releváns kérdés, ami egy társadalmilag megtámogatott tévhit. S sajnos további izolációhoz, frusztrációhoz és szégyenérzethez vezethet. A párok hajlamosak arra, hogy a betegség előtti szexualitást várják el maguktól, amely többnyire lehetetlen fizikai valójában. Ez a nyomás pedig képes elzárni őket attól, hogy új fejezetet írjanak szexuális életükben, mely érzésben igenis hozhatná azt, amit egykor, pusztán a megvalósítás formájában szükséges a rugalmasság. A közös szexualitás újradefiniálása csak korlátozott mértékben valósult meg a kutatásban részt vevő pároknál is. A pozitív tapasztalatok azonban egyértelműen a szexuális élet változásainak elfogadásához, a közelséghez és intimitás megéléshez kötődtek.

A daganatos diagnózis traumatikus pont az ember életében és számos egzisztenciális kérdéssel, félelemmel szembesít. A kezelések célja a túlélés, a felépülés és az életminőség fokozatos javítása. Ebbe a szexualitás is beletartozik, bármennyire is huszadrangú kérdésnek tűnhet egy élet-halál játszmában. Nem beszélve arról, hogy mennyire az életről szóló dologról beszélünk. Ugyanakkor minden érintett egyénnek és párnak mást és mást jelent a szexualitás és az intimitás. Így a rehabilitációban az ő saját narratívájukra és elvárásaikra kell építeni. Segíteni kell őket abban, hogy megfelelő információval rendelkezzenek a kezelési lehetőségeikről, és amennyiben motiváltak, támogatni őket abban, hogy egy olyan intimitást gyakorolhassanak egymással, mely illeszkedik a megváltozott életkörülményekhez, és amelyben mindkét fél komfortosan, kielégítve és értékesnek érezheti magát.