A multikulturális társadalmak sokszínűsége szükségszerűvé tette az esélyegyenlőség biztosítását, és a kisebbségi csoportokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolását. Megfogalmazódott a másokkal szembeni előítéletesség mérséklésének igénye és ezzel együtt a sztereotípiák fellazítása. A változás érintette a munkaerőpiaci szektort és még inkább sürgetővé tette a diszkrimináció csökkentését. A munkavállalóknak reális vágya, hogy a saját produktumai és elvégzett feladatai alapján kerüljenek értékelésre. Hogyan függ össze a mások megítélése a sztereotípia alapú gondolkodás?  

A sztereotípiák kialakulásának hátterében a társas kategorizáció jelensége figyelhető meg, amely során vélekedéseket, asszociációkat alakítunk ki a „mi” és a „mások” viszonylatában. Ez történhet személyes tapasztalat vagy társas tanulás útján.

A kategorizáció során, magyarázatot és igazolást keresünk arra, hogy „miért olyanok ők” és hogy „mi miért viselkedünk velük, úgy ahogy”.

Ezek a mechanizmusok gyakran automatikusan működnek, a gyors ítéletalkotás során vagy a megfontolt döntések esetén is spontán aktiválódhatnak. Ezzel kapcsolatba hozható az önbeteljesítő jóslat fogalma, amely szerint, hajlamosak vagyunk olyan viselkedést produkálni, amely megegyezik azzal, ahogyan mások vélekednek rólunk, pl. ha egy személy rátermettségét folyamatosan megkérdőjelezzük, akkor csökkenhet a teljesítmény és romolhat az önbecsülés, amely egyéni és szervezeti szinten is károsan hat.

Amikor visszaigazolást kapunk arról, hogy helyes, amit gondolunk („na, ugye én megmondtam, hogy olyanok”) a sztereotípiák alapját képező kategóriák rögzülnek, a gondolkodásmódunk merevvé válik. Ezért is lényeges mások véleményezése szempontjából, hogy azok tényleges értékek alapján fogalmazódjanak, mellőzve a kategóriaalapú gondolkodást.

Modern előítélet-elméletek

A pszichológia tudományán belül az előítéletesség magyarázatára számos elmélet született, pl. a történelmi aspektus, vagy a környezeti hatások szerepének hangsúlyozása, de ide sorolhatóak a társadalmi és kulturális leírások, a kognitív meghatározottság nézőpontjai, valamint a pszichodinamikai folyamatok is. Vajon a szociálpszichológia milyen felvetéssel rukkolt elő a témában? Két meghatározó teóriája segíthet a megértésben:

A társas identitás elmélet szerint, csoporttagságaink az identitásunk részét képezik.

Az önértékelésünk szempontjából nem mindegy tehát, hogy milyen csoporthoz tartozunk, mivel ez megalapozza és befolyásolja az önmagunkról alkotott képet.

Gondoljunk csak bele! Ha magas státuszú csoporthoz tartozunk, akkor az önmagunknak is magas státuszt biztosít, pl. felsőbb körök rendezvényein vehetünk részt.  Ezzel a folyamattal összefüggésbe hozható, hogy leértékelünk más csoportokat annak érdekében, hogy a saját csoportunk státusza biztosítva legyen. Mindez akár csoportközi konfliktus megjelenését is eredményezheti.

A Szociális Dominancia elmélet a társadalmi hierarchiára mutat rá. Az elképzelés  szerint, a különböző társadalmi rétegekből származó szociális csoportok igyekeznek legitimálni és konszenzuálisan elfogadni a hierarchiából származó egyenlőtlen elosztást, pl. egy munkahelyen, amikor egy alacsonyabb státuszú személy, azaz a beosztott, behódol a felettesének, ezzel megerősítve mindkét fél pozícióját.

Kompetensnek tartalak

Hogyan függ össze a kedveltség, a kompetencia és a sztereotípia?

A szakirodalom szerint a sztereotípia jelensége legtöbb esetben a nemek, fajok és az öregség (ageizmus) viszonylatában figyelhető meg. Susan Fiske a Princeton Egyetem pszichológus professzorához, számos pszichológiai elmélet kidolgozása köthető. Az általa megfogalmazott Sztereotípia Tartalom Modell szerint az, hogy egy társadalmi csoport irányába mennyire és hogyan vagyunk előítéletesek, két dologtól függ: 

  • a melegszívűségtől vagyis, hogy kedveljük-e a csoport tagjait, és jószándékúaknak,  rokonszenvesnek tartjuk-e őket, 

  • valamint az elvárt kompetenciától tehát, hogy tehetségesnek, asszertívnek és intelligensnek látjuk-e őket.  

A két dimenzió egymástól függetlenül mozoghat. Például, anélkül, hogy kedvelnénk az adott csoportba tartozó személyt, a képességeit még sokra tarthatjuk vagy éppen ellenkezőleg, kedvelhetjük anélkül, hogy kompetensnek látnánk. Legrosszabb esetben, mindkét dimenzió mentén negatívan értékelhetjük. Miért fontos ez a munka és a szervezetek szempontjából? Azért, mert a társadalmat meghatározó területeken, mint az oktatás vagy a munkaerőpiaci integráció,

az esélyegyenlőség biztosítása érdekében, elengedhetetlen a kompetenciaalapú előítéletesség csökkentése.

A szimpátia és a kedvelés kevés, ha nem hajlunk arra, hogy magasabb pozícióba emeljünk bizonyos csoportokhoz tartozókat. Egy kompetensnek látott csoport esetében, sokkal inkább igyekszünk olyan segítséget nyújtani, amiben képessé tesszük a tagokat az előrejutásra, az önálló fejlődésre pl. elérhetővé teszünk képzéseket számukra.

Autonómia vagy függés?

Paternalista előítéletesség

A paternalista attitűd az, ha egy csoportot kedvelünk, mégis lekezelő és lenéző módon gondolkodunk róluk. Egyszerűen megkérdőjelezzük a képességeiket.

Amikor  kétségbe vonjuk egy csoport kompetenciáját, hajlamosabbak vagyunk függésorientált segítséget nyújtani, pl. munkanélküli segély hosszútávú folyósításával, ami megnehezítheti a csoport önállósodását.

Ez gátolhatja az előrejutást, a társadalmi mobilitást és bejósolhatja a csoporttal szembeni diszkriminációt. A függőség megszilárdul, az autonómia csökken. A leghasznosabb segítség az, ha “jól segítünk”. Nézzük meg, hogy mit tehetünk ezért?

Néhány módszer az előítéletesség csökkentésére:

  • A kontaktushipotézis módszere az, ha a különböző társadalmi csoportokat közös elfoglaltságba vonjuk be. Ezek interaktívak és a tagok élményalapú tevékenységet végeznek. A csoportközi találkozás csökkenti az előítéletet, a szorongást, növeli az empátiát és a bizalmat. 

  • A perspektívaváltó intervenció során, a többségi résztvevőket olyan helyzetbe vonjuk be, hogy ösztönözzük a megismerkedésüket a kisebbségi csoportok tagjaival. Ezáltal “más szemüvegén keresztül” láthatják a világot. 

  • A sztereotípiacáfolás az, amikor indirekt vagy direkt módon, élmény alapon, a sztereotípiákkal ellentétes információkat gyűjtünk. 

  • Előadások és oktatások szorgalmazása az interkulturális szenzitivitás jegyében.

  • Családi szocializáció és példamutatás. Olyan nevelési elveket követünk, amelyek megtámogatják a nyitottságot és az elfogadást.

  • Olyan média tartalmakat közvetítünk, amelyek hitelesen jelenítik meg a fogalmakat, definiálnak és magyarázattal szolgálnak. Hatásukra a társadalmakban megjelenő előítéletesség csökken és fellazulnak a sztereotípiák.

Fiske, S. T. (2018). Stereotype content. Warmth and competence endure. Current Directions in Psychological Science, 27(2). 67–73.

Fiske, S. T., Cuddy, A. J. C., Glick & P., Xu, J. (2002). A model of (often mixed) stereotype content. Competence and warmth respectively follow from perceived status and competition. Journal of Personality and Social Psychology, 82(6). 878–902.

Szekeres, H. (2020). Kedvelni vagy tisztelni? Az előítéletek csökkentése a melegszívűség és kompetencia dimenzióiban. Alkalmazott Pszichológia, 20(4), 15-49.